Munkával zsúfolt hét

augusztus 2, 2009 § 2 hozzászólás

Egy kerek, munkával zsúfolt hét volt ez a mostani hét. Pedig úgy indult, hogy csak kilenc órát kell dolgoznom, ennyire kaptam beosztást. El voltam keseredve, hát így nagy lemaradásban leszek a pénzösszeszedős tervemtől (Italy Forever project van), illetve nemcsak a tervet nem tudom tartani, hanem még a hétköznapi nadrágszíjon is kell húzni, amin viszont már jobban nem lehet. Na és ekkor volt az a pillanat, amikor az egyik menedzser odajött, hogy adnék-e neki 50 fontot kölcsön. Erőst olyan volt a helyzet, hogy ha nem adom a pénzt, akkor további szívatások áldozata leszek. Este mérgesen kutyagoltam hazáig, gondolkodtam, vajon hogyan is lehetne ebből kijönni úgy, hogy. Aztán felástam az emlékezetemet a mekis belső szabályokról, ott volt olyan kitétel, hogy a menedzser semmilyen kapcsolatban nem lehet a beosztottjával, sem testi, sem anyagi vonatkozásban, hacsak nem tud erről az étteremvezető és nem tesz lépéseket az ügyben. A nyakatekert szabályozásnak általában nem vagyok híve, mert sok felesleges rézszexuálás is van közöttük, de most kifejezetten örültem. És aztán szóltam az étteremvezetőnek, hogy egy ilyen pénzmozgás felmerült. Ha nem akarná visszaadni a lóvét, hát akkor talán lenne egy vész-cérnaszál, persze biztosan ez nem csökkent veszteséget.

És aztán hogy-hogy nem, a csaj, a kölcsönkérős hirtelen nagyon kedves  lett és mérsékelte a szívatások számát (sajnos amíg nem tudom jól megvédeni magamat angolul, addig ezek a dolgok megmaradnak) és többet járt a nyakamra kérdezősködni. Hol lakom, hogyan közlekedem – ez volt az egyik téma és itt elmeséltem neki, hogy Thornton Heath-en belül merre vagyok és ez 25 perc erős séta minden nap. Mert amíg tudok sétálni, addig nagy baj nincsen, ingyen torna, ehhe, és ráadásul a napi 2 font buszpénz az megmarad. El volt szörnyűlködve a hír hallatán, el is mesélte másik embereknek, akik szintén a szörnyűlködés állapotába kerültek, nahát még ilyet, hogy valaki gyalogol ennyit, hát az öt megálló! (A belvárosban cirka 300 méterenként vannak a bus-stopok, szóval nagy cucc egy vidéki lábnak…)

El is kezdték kérdezgetni, hogy mi van, nincs pénzem buszra, mondtam, nincsnen erre. Aztán még megtudták azt is, hogy a British Múzeumba járok kultúrálódni, mert az ingyen van nyitva. Hogy nem megyek a Vue-ba mozizni az új filmekre? Hát pedig az a Szórakozás Kötelező Csúcsa! – ezt mind elkerekedett szemmel mondták nekem.

Aztán szépen felírta a menedzsercsaj a telefonszámomat és minden nap ettől kezdve felhívtak, hogy akarok-e menni túlórázni, mert hogy kellene. Hát akartam. Igaz, volt ebben olyan nap is, amikor a saját műszakom nyolc óra volt és még azt megtolták hárommal zárásig, ez nehéz. Főleg úgy, hogy nem készültem a hosszabbításra.

És erre föl szombat éjszaka, amikor végeztünk, A Sárga (egy másik menedzser fickó, aki a hétköznapi életemben most már mindig ezen a néven fog szerepelni) megkérdezi, látván hogy eléggé zsibbadt vagyok, Hey Elisabeth, do you have enough money? – majdnem ráugrottam :)

Ma még tolok egyet a szekéren, aztán holnaptól két nap day-off.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Munkával zsúfolt hét at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: