EZY5444 landed 21:58

London, Gatwick Airport. Megtudtam, hogy a repülőgépek közlekedésénél a Landed és az Arrived között eltelhet akár 7 perc is. A leszállt állapot és a megérkezett állapot között talán 7 percig kóvályog a gép a betonúton… Saját emlékeimben ez sokkal hosszabb idő volt, de akkor persze március volt és hideg, hátha minden lassabban ment. A kijelzőről

Az augusztus huszonkilencedikéről

csak annyit, hogy munka volt, de előtte a lakótársak kissé alkoholos és társaságos éjjelezést tartottak, szóval alvás az semennyi perc nem volt, reggel nyolctól gálya, az a szívós fajta, amikor nincs elég társ a munkához, de a munka csak nem akar elfogyni, na és akkor délben mondták, hogy a következő nap két órával korábban kell

Augusztus végi Bank Holiday

A Bank Holiday-ekből azt szűrtem le, hogy itt Londonban ez azt jelenti, hogy a bankok ugye zárva tartanak, nincs pénzmozgatás – ez volt az evidens része a történetnek. A munkahelyek jó nagy része (főleg a bankok és kapcsolt részeik, meg a hivatalok meg az office-ok meg ami még lógni akar) zárva tart és a benne

Már majdnem

Már majdnem kolbászos muffin. Csak egy lépés választja el… A reggeli gyorsító elfogyasztása közben/után bukkantam erre a gyöngyszemre és még pár elvetemültségre a The Huffington Post honlapján. Egyébként már majdnem megszerettem ezt az országot, mert itt annyiféle bacon van, hogy ihajj, füstölt, nem füstölt, szeletelt, egész (ez olyan, mint az egész trappista sajt, csak nem

Kint esik, bent takarít, zene aláfest

A társulat a Fruit Bats, most augusztusban jelent meg a legújabb lemezük, a The Ruminant Band. Kicsit hasonlít a Beatlesre, kicsit az Allman Brothersre, megtanulható szövegekkel, egy közepesen álmos angol délutánra igencsak odaillő, főleg ha háztartási sertepertét kell művelni és kint eshet az eső meg néha kisüt a nap. × Háromnegyed órás porszívó-attakra kiváló, de

Keddi keddve

Ezen a napon mindig az a mottó, hogy ‘Megjön a kedve, ha vár a keddre, mert minden kedden más és más kedvezménnyel kedveskedik…’ * Megtaláltam a csillag gombot a lassan széthaló billentyűzetemen, hurrá, évek múlva, na most persze használom mindenhol. * Már a múlt héten is benne volt a levegőben – főleg huszadika óta –

Eső előtt

– Olyan alacsonyan szállnak ma a repülők, hamarosan eső lesz? – Nem látok felhőt, de hallom ezt a zúgást én is. – Talán holnap? – Szerintem még nem, bár elég nyomott a levegő. – Akkor csak az olajszag lehet…

Hazafele érkezős hangulatban

Talált zenék, barangolós sétáláshoz (zárójelben: gitáros szépfiúk)

Paolo Nutiniért most odavannak a londoni csajok, nagyon hip és cool, szinte minden újság ír róla, koncertek, bulik, sikítás. Az egyk szombati képesújságban olvastam nemrég egy cikket a fiúról, Angliába bevándorolt olasz család tagja, ő már itt született, de nagyon erős a családi olasz kapocs, nagyszülőkkel, tágabb rokonsággal. Hazajár, merít, visszajön, bulizik. Meg persze gitározik

Az első magyar postám

A szombatok mindig a sápszedők napja, lakbér, gáz, blabla, meg nagytakker, bevásárlás, sopping, illetve a háztartás ráncbaszedéséhez szükséges alapvetések napja. Tegnap sikeresen nyertem magamnak egy tíz órás munkanapot (na jó, úrinő biztosra nem fogad, sejtettem erősen, hogy délben fel fognak hívni, menjek korábban és félálomban kapásból, gondolkodás nélkül), na a végén az lett, hogy jócskán

Egyelőre nincs még visszaszámlálás

de a hazautazás napját ma este eldöntöttük, lefixáltunk repülést és visszát, meg reptereket és böröndöket. Szeptember 22-én lesz az, hogy reggel még londoni aszfalt lesz a talpunk alatt, aztán kicsi kalimpálás, délután meg már a pesti flaszter jöhet sétafikálni. Vissza ide külön jövünk, bonyodalmas sztorik miatt, majd idejében azt is. 29-éig kell mindent és mindenkit

In my country

Tegnap ugye jókat elmélkedtem a magyar nagy nemzeti ünnepről. Ma itt a londoni kis bohócos kócerájban végül úgy hozta a sors, hogy pár óra ízelítőt kaptak és adtak a helyi arcok az ünnepi tömörülésből. Otthon ez az egyik olyan nap, amely a mekik számára is kaszálást és aratást jelent. A nagy ünnepi kivonulás azt jelenti,

Újkenyér

Otthon már huszadika van, az augusztusé. Itt nincs más, csak a jól bejáratott lemming-élet. Nem olvasom már a magyar híreket, mert a lelőtték-zaklatták-lenyúlták-kiahibás lemez egyszer már széttörött. Az ángliusföldi ünneplésekből kevessel találkoztunk, persze jövőre veled ugyanitt, akkor majd célirányosan megyünk. Szalonnazsír pirul a serpenyőben, igazi árupakolós vacsora lesz, hozzá kenyér, de milyen! A napokban megint

Hoxton, számokba fojtva

2009_08_18_Hoxton valamint Pacman vadászat… Kerónak sok szeretettel :D

Egy nyári szombat este Portobello Road módra

Titkos szenvedely

Penteken voltam a Gatwick Airporton, kikiseres fedotevekenyseggel, de… Otszor! Oda es vissza!

Apró felismerések

Mégiscsak szeretem a szezámmagokat. Eddig nem szerettem, mert ízben nem nagyon tettek hozzá a zsemléhez és ha belement a fogam közé, fájdalmat okozott. Ma az étteremben elértem arra a pontra, hogy megvilágosodjak, mégiscsak szeretem a szezámmagokat, mert ha az itteni népek nem ennének olyan disznó módon, hogy minden csupa morzsa a földön és főleg szezámmag,

Egy szarkafészek kellős közepéből

írom most ezt a bejegyzést, ami azt jelenti, hogy olyan az ágyam teljesen. Táska félig nyitva, folynak belőle a szerzett cuccok, a falon pár erőszakos szúnyog maradványa, a takarón csokipapír szétcincálva, telefon, papírpénz, újságok, képeslapok, zokni, vászontáska, útikönyv, egy kivégzett szódásüveg, színes párnák, pizsama helyett farmernadrág és egy alma. Tegnap szép nap sütött, jók voltak

Három a bé

Kalendár

Egyre többször van olyan nap, hogy szeretem az esőt, egyre több napja szeretem az esőt. Egyre több olyan esős nap van, mint a mai, amikor csendesen cseperkél odakint, odabent az ágy meleg, puha és nem történik más semmi. Délután meleg volt, nagyon párás, esőt izzadtam és ittam. × Az alábbi motoszka-gondolat jár most nálam, nemrég

Keresek egy időmilliomost

és rögtön kölcsönkérek tőle pár napnyi időt. kezdem feldolgozhatatlannak érezni a bejövő élményeket, kimenő beszámolók függőben, mindig csak a pénz hajkurászása, néha szerencsés este van egy-egy csetelésre, de ennyi. Talán ez az augusztus most a munka hónapja, akkor talán érdemes lesz belevágni a szeptemberi tervekbe, vagy kituggyamilesz. És tanulmányoznom kell a fogorvosi költségeket. Levéllemaradás tetemes.

Ez a kedd a fotókiállításé volt

Egyszer már terveztük, de nagyon korán vége lett az ötletnek, hogy megnézzünk egy kiállítást, ahol André Kertész képeiből is láthatunk jó néhányat. Ezen a kedden viszont már nem volt akadály sem időjárás, sem másik hely, irányba vettük az Oxford Streetet. Aztán mégis akadályozott minket – azazhogy csak próbált, de mi nyertünk – a tömegközlekedés metrós

A katedrális másik oldala – ez is egy közhely vagy köz-hely

2009_08_03_TATE_Modern

Tankonyv, varosnezo eset

Reszes esetben vagyunk es a St Paul Cathedral elott. Megint varosnezo setat tartunk valamint reszt veszunk egyeb muzeumokbol is (negyedik nekifutas a Tate Modernnek es a museumshop-nak)

Munkával zsúfolt hét

Egy kerek, munkával zsúfolt hét volt ez a mostani hét. Pedig úgy indult, hogy csak kilenc órát kell dolgoznom, ennyire kaptam beosztást. El voltam keseredve, hát így nagy lemaradásban leszek a pénzösszeszedős tervemtől (Italy Forever project van), illetve nemcsak a tervet nem tudom tartani, hanem még a hétköznapi nadrágszíjon is kell húzni, amin viszont már

Szombati ujsag

Delidos reggeli melle mindig dukal egy rendes ujsag. Ez jelzi a hetvege kezdetet, hogy kenyelmesen kavezgatva terjedelmesebb szovegekkel lehet kapcsolatba kerulni, mondjuk a konyhaasztal melle huzott fotelban, olben egy kistanyerral. Nincs idokorlat, nincs zavaro figyelem-limit es lokdosodes, mint a tomegkozlekedesben. A mai Guardian kepes hetvegi mellekleteben bukkantam a mellekelt kis szinesre a levelezes rovatban. A