Egy olyan péntek, mintha tizenharmadika lenne

június 5, 2009 § Hozzászólás

A részletek nem olyan fontosak, csak a békasegge-hangulat világít, pedig végre megszereztem egy fontos papírt a főnöksráctól a mekiben, postára adtam a hivatalnak, most várom, ugyan hová jön az értesítés, az először megadott régi címre, vagy a levélben és nyomtatványon bejelentett újra. Fogadok az elsőre, de most veszíteni lenne jó.
Aztán a tévéhiány erősen érződik az angolomon, lassulok a hírekben, a metro újság az csak bulvár.
Az EU választások itt csütörtökön voltak, nem volt nagy lázítás az egész ügyben, amit láttam a városban, az templomok, színházak környékén volt, papírcetlik mindenhol, hogy Polling Station, cigiző öltönyösök a környéken, plakátok sehol, csak ki-be mászkáló emberek. Szórólapból se sokat kaptunk, csak az újságban láttam hirdetéseket és jó pár személyes agitálást az utolsó hetekben az utcán és sátraknál a vásárban. Az eredményről még nem írt senki, gondolom az is a szokásos szürke méla unalom lesz, mint a többi itt ángliusföldön. A Gordon Brown bandájával meg nem tudom mi lesz, ez a legjobb téma, ideje figyelni.
A jövő heti beosztásom nagyon silány, a raktáras népség is hallgat, úgyhogy hamarosan megint megyek házalni az arcommal és a két kezemmel, akinek kell vigye és adjon érte kemény fontokat.
Gyógysoppingolás alkalmából vettem könyvet. Ha már amúgy is könyvhét van.. ilyeneket, hogy Kerouac Úton meg Anthony Burgess Clockwork Orange, mind 49 penny volt. Volt egy nagyon vastag angol verses, az 1,49 font volt, de annyira vastag volt, hogy költözés előtt nem hozom el, utána meg… a szívem egyik fele hiányolná, ha eltűnne a boltból, a másik fele meg, na ő a pénzügyes, örülne, hogy megmaradna az a kis font a bukszában.
Rég voltam már csatangolni, tegnap Tootingban meg Wimbledonban perceket meg inkább Suttonban a tónál kétperceket, ez kevés, hiányzik a fű meg a fa meg a föld a madárhangokkal és a leülök a rögre lehetősséggel. Ebben a nyomi városban annyira félnek az elhagyott motyóktól, hogy még padok sincsenek sehol.
Ja és megfigyelésem, hogy a Gyalog Galopp francia várvédőinek igaza volt, amikor a jelzőket sorolták az angolokról.
Bár volt két érdekes momentum.
Tegnapelőtt este hazafelé menet láttam, hogy egy fickó (öltönyös, középharminc, kopaszodó, csámpás, notebookos) rohan a szupermarkec ajtaja felé, de az már bezárt. Ő meg hangosan eregette a fucking-okat és még ugyanazzal a levegővel a sorry-kat is… pedig nem is volt ott senki! és ahogy körülnézett, engem sem láthatott azelőtt, hogy az utolsó fucking és sorry elhangzott volna, tehát annyira automatikusan kért elnézést, hogy még talán ő se vette észre.
A másik meg ma volt, munkásemberek vásároltak marhahúsos súlyos szendvicseket, aztán még vártak valamire, félreálltak. A következő vendégem egy kissrác volt, aki három fontból próbálta kihozni a legtöbb megvehető élelmet. Amit szeretett volna, az csak 3 font 8 penniért volt elvihető. Nekem nem szabad kiadni kevesebb pénzért semmit, mert ki kell fizetni mindent, de a munkásfickók a legnagyobb ámulatomra odatoltak a kisfickónak 1 fontot és csak mosolyogtak. Utána mindenki elhúzott a szélrózsa összes irányába.
Ja és Croydon kéregetői név szerint szerepelnek az újságban.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Egy olyan péntek, mintha tizenharmadika lenne at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: