Kellő elégtétel napja ez a kedd

május 19, 2009 § 2 hozzászólás

Az egyikről van is fényképem, mindjárt mellékelem, és megfelelő megelégedéssel tölt el, hogy létezik legalább egy ember itt, aki nálamnál is rosszabb angolból. Eddig azt hittem, hogy nem létezik ilyen, de meggyőzött az ellenkezőjéről kettő darab kartontábla az utcánkban egy frissen festett kerítésen. Íme az egyik.

Image000Azért nem állok ám meg ezen a szinten boldogan és ölbetett kézzel, hanem tanulok tovább keményen. A cél, hogy legyen még két ember, akinél jobban tudok angolul, és akkor már hárman lesznek nálam kisebbek úgymond, és akkor pontosan azt csinálhatom, mint ma velem az étteremben. Egy rabszolga és három menedzser, és a szituáció a felmosás. Az első kérte, megmondta, mit szeretne, elkezdem csinálni. Jön a második, állj, nem jó. Kérdem, hogyan akkor? Mutatja, oktat. Oké, csinálom akkor úgy. Állj, jön a harmadik manager, na ő a bigboss, nem jó, miért nem úgy csinálom, ahogy ő mondja, hát mondom, nemtom, mondakkor, nekem közömbös. Kioktat, mutatja. Erre én, kicsit konfúz arcot vágtam, bambásított tekintettel, aztán kivették a kezemből a felmosót és megcsinálták. Akkor most én nyertem ugye :)) De tíz perccel később azt már nem bírtam ki, hogy be ne adjam az ívet.. Kérdezték, na minden oké? Hogy vagyok? Válaszoltam csípőből, hogy rendben vagyok, de csak akkor, ha eldöntik, hogyan is kell helyesen felmosni. Erősen vigyorgósra állt a szám és vártam, ki mit válaszol. Meglepetésemre be akarták bizonyítani, hogy azért vagyok ilyen zavarodott, mert megtévesztett a túl sok információ. Nem, nem, én rendben vagyok, és felmosni is tudok (pár négyzetkilométernyi tapasztalattal, ami nem kopott sehogyse el), csak mondják meg, mi a helyzet. Big boss – big standard, little boss – little standard?

Csak a cseh lánynak esett le, hogy itten márpedig csőbenhúzás fennforgás van és lazán bokánrúgott.

Azután maradhattam három és fél órát túlórában. De az angolom javulásnak indult, már csak ötvenszer számolok magyarul a százból.

×

Nos, kezdek unalmas, hétköznapi és angolbaszűkült lenni, csipcsup problémákkal foglalkozom, mikor pedig olyan nagy a költségvetési hiány és a makilopott-hovásüllyed kérdéseket kell megvitatni! Apró alapvetéseim, hogy hogyan lehet felfedezni idenkint, hogy ki a nemmagyar és kiamagyar, és hogy hol lehet tejfölt kapni, semmi és semmi ahhoz képest, hogy rájöttem, mi az oka a nekünk jutott elmaradásnak, mi mutatja, hogy figyu, magyarok, váltani kell! Az, hogy idekint a bélyeg már öntapadós, nekünk otthon meg még mindig nyalni kell!

Reklámok

  • rhumel szerint:

    Hát, ez a bélyeges szöveg elgondolkodtató. Vicces és filozófikus is egyben:)
    Kár, hogy még nem vagyok igazán felébredve, de majd kidolgozom a témát :))
    A csipcsupoknak meg örülj. Az a jó, nem a bajságok!

  • Meta Hari szerint:

    O..o..ize.. lehet, hogy mar en is faradok a sok angolsagtol es kevesse osszefuggo a gondolatmenetem…ehh… most a bohoc netjerol jelzek, egyelore a csipcsupok is nehez… bajsag nincs, csak az a penzkereses lenne konnyebb :)))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Kellő elégtétel napja ez a kedd at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: