utolsó vacs

május 30, 2009 § Hozzászólás

Úgy néz ki végre, hogy befejeződik a Sydenham biznisz. Holnap átmegyek egy másik házba, két hétre. Ma ráadásul kifizettem előre azt a két hetet, már csak le kell tölteni az időt. A főbérlő normális volt, igaz, most sok a másdolga, mert a ház kitakaríttatása, cuccpakolás és a többiek nyűgjei lefoglalják, annyira legalábbis, hogy kifizesse a szállítókat és a szemetest… a többit majd meglátjuk holnap reggel kilenckor. Gyorsan körbefényképeztem a házat, már legalábbis azt a részét, ahol előfordultam. Érdekes, az emeleten csak kétszer voltam fent a tíz hét alatt, de ott sincs semmi látnivaló, ajtók és lambéria minden, a szobák kollégium-style és ikea-minimál.

Vicces, hogy a kábé negyven kiló cuccom mekkora kupit képes okozni, ha kivonom belőle, hogy a negyede frissen mosott, akkor meg nem kupi. És amikor a lógatós dolgok száradtak, bevillant, hogy ez az egész egy szárítószekrény, ami meg egy kicsit labor-nosztalgia. De ma ezeken a csip-csup meditálásokon kívül nem történt. pszaftsajt Megfőztem az utolsó vacs… jé, hát ennek meg pont olyan pörköltszaft kinézete lett… red leicester cheese… ízre kiváló, angol repertoár pozitív felére írom is már!

A teljes kiőrlésű lisztből gyártott pitára ráolvadt pár deka sajt, na agyő light-élet, gyertek kalóriák!

Este tíz múlt, odakint meleg van, tárva-nyitva minden, végre nyárillat van, a szomszéd aa család egész délután gajdolt és valamit ettek is a kerti füstben. Most meg a fiúk csavarták fel az erősítőt és falusi búcsúi bál van a konyhában, dobgép alapra tessék ráképzelni egy közepes Romantic nótázást, és közben egy diszkóscsávó hangja szól, aki lelkesíti a közönséget… Röviden összefoglalva, teljes az etnikai káosz az utcában, a fiúk még ki is mentek az udvarra és széles röhögések közepette cigánynótákat énekelnek hopp-hopp… legalább a macskabagzást elnyomja végre valami sörhangú dekoráció, a szomszédék meg tanulnak fájintos magyar virtust… na most elkezdődött az “Úgy szeretlek, úgy szeretlek” refrén, megyek, csenek sört…

Forget Google, ask me!

május 30, 2009 § 2 hozzászólás

Eléggé zombi már a gépem billentyűzete, sűrűn morzsátlanítom, hogy bírja még egy kicsit, mert kellene. De mindezen ápolás ellenére mostanában sok vicces és még több bosszantó dolgot művel a beakadó Visszatörlés gomb és a szakaszosan működő nyilak is gyakran kavarnak el más helyekre a böngészőben. A tapipad vagy túlérzékeny vagy tuskó, na szóval helyzet van. Ebben a jó ‘vidám’ kis gomb-kavalkádban keveredtem el a blog statisztikájának abba a bugyrába, ahol a keresőszavakat listázza. Valaki beleír valamit a bármelyik keresőbe, majd a találati lista sokvalahányadik pontjából még képes ide is kattintani, aztán olvas valamit és végül nálam marad a nyoma. Egészen hihetetlen út ez.

Az egyes napok listáját látva kicsit vigyorogtam, majd aztán egy másiknál már nevettem. Két példát ki is szedtem gyorsan, másoknak is jusson.

searchenginestuffHogy az ide látogató talált-e hasznos infót, azt nem tudom, mert úgy emlékszem, ezekkel a témákkal – még – nem foglalkoztam mélyebben. Az egyenes kérdésre a válaszom: a telefon jöhet, a vascsövet kéretik mellőzni. A kapirgálásról meg elöljáróban annyit, hogy ugyan hülye tyúk vagyok, de amúgy nem vagyok oda annyira ezért a melóért, mindig megfájdul a derekam a hajolgatástól és sose látom rendesen a gyomlálnivalót. Ha lehetne, inkább a kanapén hencsergést választanám. A császárság az jöhet. Hogyan készítsünk sín makettet? Ezt nem tudom, gyufaszálból adnék tippeket, searchenginestuff2 de mivel a fekete múltamban mechanika uv-ból több van a kelleténél, ezért statikai kérdésekben inkább mélyen kussolok. Szilárdságiakban is. Haladni kell a korral, a divattal, készítsél inkább Sün! makettet… És végül igen, ha a room is very small, akkor ott nincs tánc, csak fekvés.

×

Igen, és azt is tudom, hogy az internetes szleng szerint a címben idézett mondat helyesen úgy van, hogy Fuck Google Ask me! de mégse akartam szexszel kezdeni mindjárt…

Piros Pünkösd napja elé

május 30, 2009 § Hozzászólás

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele”

/Balassi Bálint/

Talált, süllyedt!

május 29, 2009 § Hozzászólás

british_map1Egy Britanniáról szóló tankönyvben találtam a képet, rögtön kiszedtem belőle ide, mert amolyan ‘egy képben s talán a lényeget’ módon fogja a helyzet kulcsát. Kijöttem ide, repültem, azóta sem találom az északot és az itteni világ olyan kékködösen működik…

Szembejött szentencia

május 28, 2009 § Hozzászólás

vocabularyexpander_collins Egy lépéssel máris előbbre jutottam a mostani kínzó kérdéseim válaszolásában. Kaptam egy kérdést, hogy amikor megérkeztem Londonba, mi tetszett és mi nem, körülbelül ez volt a kérdés kezdete és a kultúrsokk mibenlétéről kell majd beszámolnom. Korrekt kis kérdés ez, lassan két hete kotlok rajta, valahová el kll jutnom egyszercsak. Biztosan erről is álmodok mostanában.

Az étteremben is egy érdekes és feszült nap volt, nagy forgalom, vagy ahogy itt ezt mondják, ‘busy day’, bár ez a kifejezést mindenki használja és ha őszintén írjuk fel a tartalmát-értelmét, akkor arról van szó, hogy a normának számító láblógatáshoz képest dolgozni kellett folyamatosan, és nemcsak a bevándorlóknak, hanem az angoloknak is.

Melegem lett a végére, a kinti hő is már az észlelhető celziuszokba kúszott fel, aztán ha már amúgy is a központ felé vagyok, hát benéztem a könyvtárba. Egyszercsak előugrott az itt mutatott könyv és mindjárt az elején abból pár mondat. Az első kettőt rögtön írtam a noteszba, mert annyira a naphoz illett.

That verbal communication must surely be as vivid and exhilarating as the paintings it describes. In it, the writer has obviously had at his elbow a formidable palette of words, none of them, incidentally, rare or quaint or outlandish, but words selected and blended to create a crystal-clear word-picture and a raw feeling of high excitement.
That is what communication, spoken or written, is fundamentally about – clarity and emotion: clarity to get your thoughts across unambiguously, and emotion to attract attention and convey feeling.

A pontos fordítást még nem tudom mellékelni, mert még én is hiányosan értem, viszont a kapcsolódási pont itt van kerek-perec. A lényeges három szó, ami köré szövődik az egész problémakupac: crystal-clear, clarity and emotion, azaz kristálytiszta, világos és érzés. A gondolatokra, a közölnivalóra vonatkozik az egész és tulajdonképpen válaszol a mit, hogyan, miért kérdésekre. Mit akarok mondani? Hogyan mondom? Miért?
Azt hiszem, itt van a hantolás a kutya felett, amióta benne vagyok ebben az ánglius világban, a kommunikáció köztünk valahogy megváltozott, a világ és köztem most elcsúszott valami. Jönne a mondanivaló, de nem értem, és nem csak szóbeli eltéréseink vannak, hanem gondolatmenetiek is, szokásbéliek is és érzésbeliek is. És erre a sokkhelyzetre való tekintettel én is mondanám a magamét, de hogyan? Meg mit is mondjak, hogy klappoljon a kinti világgal?
Látok egy szituációt, arról gondolok valamit, de nem tudom elmondani, mert az én szavaim (hiába tükrözöm angol szavakra) csak nem állnak össze mondatokká úgy, hogy átmenjen a megoldás a másikhoz. Ezen most jól megsokkosodtam és ha nagyon rámjön néha a hazamenés, akkor mindig veszek egy szótárat dühből, kinyitom valahol és elkezdem olvasni, ettől megnyugszom, felírok egy-két okos mondatot és továbbra sem értem az ángliusokat. Ahogyan beszélnek, az már tisztul, de amit beszélnek!?
(A könyv maga egy érdekes kiadvány, szótár, de úgy szótár, hogy nekünk is kell benne dolgozni. A-tól Z-ig vannak a fejezetek elnevezve és az A-s fejezetben a-betűvel kezdődő szavakkal foglalkozik. Például nekünk kell kitalálni – van egy ilyen rész a fejezetekben – hogy a felsorolt szavak mit jelentenek, mindegyikhez van három választás melléírva. Van benne még szógyűjtemény, értés-ellenőrző gyakorlat és számos más apróság, ami segít abban, hogy ellenőrizzük, vajon elég sok szót ismerünk már ösztönösen és pontosan, vagy van még valahol tanulnivaló. Belelapoztam, nem egy upper-intermediate szint, hanem még tudományosabb. Ezért az idézetért viszont érdemes volt elkezdeni a bevezetést.)

Házbéli ügyek

május 27, 2009 § 6 hozzászólás

Szombaton mondtam a főbérlőnek, hogy szeretnék elköltözni máshová, megkérdezte hogy letelt-e a 60 napom, letelt. Mondja, jó. Aztán elment. Örültem, hogy vita és véleményezés, kérdezősködés nélkült ment az egész.

Tegnap kiderült, hogy a ház bérletét a jövő hónapra már nem újítja meg, vasárnap a többiek átmennek egy másik helyre, ami friss szagú, jó állapotú és kisebb. Hét személyes csak, ez szintén egy nagy előny. Este el is mentek a fiúk megszemlézni a terepet, tetszik nekik (rend van, tisztaság, ihajja) és azóta mindenki a szobaválasztás-rendezkedés lázában ég. Kérdezgetik tőlem is, hogy hát én akkor hová megyek. Mesélem a június közepi dolgokat, ennyi. A közbülső két hétről viszont nem tudok semmit, erősen remélem, hogy normális hely lesz arra a tizennégy napra, bár a főbérlő még nem mondott erről semmit. Legkésőbb szombaton szólnia kell.

Viszont ami aggaszt, az a posta és a várt levelek. Az útlevelem még a Home Office-ban van, ha szombat reggelig nem jön meg, akkor gáz lesz. Átirányítani talán még nem késő, próba-szerencse alapon megoldom. Az összes fontos helyen cserélni kell a címet, érdekes lesz. Még jó, hogy van egy listám a fekete noteszban, hogy hová adtam meg ezt a Sydenham road-os címet és fontos. Bank, ügynökségek, etc.

Itt a régi házban már annyira le van lakva az infrastruktúra… és a társaság is eléggé vegyes… habár jó helyen van a központban… jobb lenne egy melegebb hely… milyen lesz vajon az újban a konyha, az ágy, a fürdő… megannyi félbevágott kérdés kering a fejemben, de hát “Don’t worry” szokta volt mondani mindig Magda a mekiben, hát akkor jó, nem aggódok. Korábban ez úgyse az én reszortom volt, talán most se kellene csinálni. Hát jó, akkor most cucc-redukálásba fogok és lomtalanítom a vagyonomat ismét, de most nem kell már a 20 kilós határt tartani, ez már pozitív fejlemény.

((Azt nem tudom, hogy bunkóság-e a többiekkel szemben, hogy nem megyek el gázkártyát feltölteni, tegnap este óta nincs melegvíz-fűtés, csak mert egyrészt nincs szabad pénzem, fogalmam sincs, meddig fogjuk a pénzt arról elhasználni, beszámítja-e a főbérlő most a lakbérbe vagy már utolsó mindenmindegy állapot van, másrészt meg nem is szeretjük egymást annyira, hogy szívességeket tegyek. Ők nem állhatják a kövér embereket, egyikük meg is mondta, aztán voltak még beszólások-amit-nem-voltam-hajlandó-hallani a takarításra és mosogatásra, ó, ez egészen érdekes dolog. Vajon miért feltételezik, hogy minden nő imád takarítani és úgy veszi, hogy az szükséges része a napi létezésének. Nekem például nincsen ilyen részem és hobbim. Van itt pár hangoskodó alak, aki kezéből csak úgy kiesik a koszosedény-koszoseszköz a pultra, lehullik a hagymahéj a padlóra, asztalon marad a szaftostányér és (a mellékes helyiségeket említeni sem szabad) ha esetleg arrébb tesznek egy újságot az asztalon, máris jön a zsolozsma, hogy “én takarítok itt, bezzeg más nem, ezt is nekem kell megcsinálni”. – Tudom, hogy az ilyen mindig célzott irányú és egy fura játszma része. Először még féltem is, hogy nyílt vita lesz, de azt nem merte senki kockáztatni. Kínos pontossággal elmosom magam után a vackokat és rendben tartom a hűtőpolcomat, a többire viszont nem vagyok hajlandó. Nekem nincsen ilyen napi létezésem itt. Sokat vacakoltam rajta, hogy megéri-e ez a bunkóskodás, de sehogyse vitt rá a hajlandóság, hogy közösségi életem legyen itt, mostanában erősen vigyázok a csereértékekre. Érzelmi alapokon meg csak akkor tudok működni, ha kicsit is biztonságot érzek és eddig minden eseményből azt következett, hogy csak magamra számíthatok, rájuk nem; aki jó fej volt, az már elment és jobb, hogy nem eveztünk mélyebb vizekre, mint például magánélet-kibeszélés. (Azt hiszem, az ilyen helyzetekben a magánélet és a szeretteinkről való mesélgetés sebezhetőségi pontnak számít, azt pedig ki hagy szívesen látható helyen? Talán meg lehet szokni ezt is egyszer, de sejtem, ebből még bajok lesznek. Nem ebben a társaságban van a jövőm és a bizalmam.))

kávé, müzli, ropogás – reggeledik

május 27, 2009 § 2 hozzászólás

Egy ideje nehéz és váratlan álmaim vannak, aforizma-tömör következtetésekkel ébredek és a nap többi percében rágom ezeket. A változások emésztése ez és a gubóban alakulás folyamata lehet, ennyi a sejtésem. Vetkőznöm kell a rossz szokásaimból, célfeladat tán, majd álmodom hozzá a hogyanokat.

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for május, 2009 at szalonnacukor.