2009/04/18

április 20, 2009 § Hozzászólás

Ez a szombat tömény egy nap volt. Az egész torta alapja az a meghívás volt, amelyet a Szögedi Népségtől kaptam, Andrea névnapot ünnepelni hívtak, illetve egy jó kis off day eltöltésére. Több hetes szervezés előzte meg, hogy minenki szabad tudjon lenni. Még a nap is kisütött és jó meleg, madárcsicsergős időjárást kerekedett.

Reggel leadtam a sápot, elkocogtam feltölteni az utazós kártyámat, aztán hajrá, irány a Város Keleti Fele! Itt úgy megy leginkább, hogy a méretesebb útpiszkálásokat és átépítéseket a hétvégi két napra teszik, hétközben csak a kisebb torlasztások élnek, hogy tudjanak az ángliusok pénzt csinálni. A szombat az a Szent Sopping Szombat, az ipari méretű pénzköltés napja, ilyenkor nem baj, ha kicsit akadozik a közlekedés, a bevásárlócentrumok körül úgysincs útépítés. Felszálltam a dupla pirosra, na öt perc múlva el is értük az első piros lámpás útjavítást. Croydonból észak felé haladva van egy termetesebb gázcső-csere, ebbe már párszor belefutottam, ismerős, bele van kalkulálva az időbe.

Most egy kicsit lassabb volt a haladás, no kiderült pár száz méterrel arrébb, hogy egy körforgalom-átrendezés torlódása ért oda a mi csőcserés torlaszunkhoz, azért volt az araszolás. road-works-tertiary

Ezen átjutva be is indult a busz, alig győztem kapaszkodni. Lewisham körül már egy belvárosi dugó volt a részünk, á, már közel van a leszállási pont, gondoltam, oké az idő még. Ha elérem a DLR-t, onnan már mint a kondenzcsík…

Aha. workmen-rail

A londoni metróhálózat bővítése és feljavítása című projekt folyik itt, már az olimpiára készülve. Az egész város egyébként építkezési lázban ég, nagyon helyesen. Nem véletlen a sok vízvezetékszerelőt-keresünk-hirdetés sem, most rakják a lakóparkok alapjait, mire készen vannak a jelöltek a tanfolyammal (aki eddig pl munkanélküli volt és vállalta az átképzést és véletlenül nem kelet-európai munkaerő), addigra felhúzzák a házakat is és lehet akkor vízvezetékszerelni. Kell majd keresnem hasonlóan felfutó munkát, csak női változatban.

Vissza a közlekedésbe.

Lewishamben átszálláskor derült ki, hogy szinte az egész DLR-hálózatot lezárták, síncsere itt, peronnövesztés ott, részletekben haladnak a hétvégi két napokban, őszig így lesz. Oppsz. Akkor kell keresni a pótlóbuszokat.

dlr1

A DLR-vasút az olyasmi, mint nálunk a HÉV, vagy inkább egy felszíni metró. A kocsik metrókocsinak néznek ki kívülről és szinte teljesen automatán közlekednek. Egyetlen ember üldögél csak az első ablak mögött, aki figyeli a fel- és leszálló utasokat, hogy mind-ják-e a gap-ot… (ööö… izé… a lábuk elé néznek-e és nem hagyják el a csomagjaikat), aztán a többi már megy magától.

dlr2Itt meg eppen megyunk at a Temze alatt.

dlr3

A mi ‘sofőrünk’ (travel assistant címkét viselt itt) egészen sokat beszélt hozzánk, a negyvenedik bemondása után keztem kapisgálni, hogy mi a helyzet az átszállással. Kissé cookney volt.

Aztán a buszon… óó, az első kétszáz métert villámgyorsan megtette, aztán egy araszoló sor végére ért. Innentől indult a kínszenvedés és látszott, hogy a közlekedési vállalatnál is most indult el a DLR-pótló átszervezés, mert nehézkes volt nemcsak az információáramlás (melyik busz hová megy, egyáltalán hol vannak a leszállóhelyek és mi a menetrend) volt szegényes (poor service, ők szokták ezt írni a metróra néha, ehhem), hanem a felszíni közlekedési támogatás is. A belsőbb városban szoktak lenni rendőri figyelők, akik elzavarják a béna helyre parkolókat és a láb alatt lévőket, néha lámpát is kap a busz a direkt előnyre. Itt nem volt ilyen, hanem simán a buszsávban egy kátyúfoltozás, egy ferdén tilosban parkló a másik saroknál, rossz lámpa meg még nem tudom mi, de hogy a térképen egy ujjnyi távolságot majdnem egy óra alatt haladtuk át, talán keveset is mondok.

dockland2dockland3dockland4

Volt hát idő alaposan megszemlézni a buszt (egy régi típusú double-decker volt), megnézni a toronyházakat (Canary Wharf) és kifigyelni, hogy a Docklands mit is jelent.

canarywharf1canarywharf2canarywharf3

A megbeszélt találkozó időpontja után egy órával elszakadt a cérnám, leszálltam, nem igaz, hogy ez itt ilyen béna, hát nézek akkor inkább valami hivatalos buszt, le van tojva a pénz, most már…. na volt gőz rendesen. Telefonos segítséget kértem, mi megy Becktonba és hogy sorry vagyok a késésért… illik szólni mindenképpen, főleg ha egy jóféle csirkepöri van láthatáron… :))

Megvan a piros buszok száma, de hogy hol vannak a megállók… a DLR-állomást annyira lezárták, hogy már az információs részhez sem lehetett bemenni, a házak közötti busztáblákat viszont nem nagyon szerelték fel térképpel, bár itt ez szokás. Ahogy látszott, busz-elterelés is volt. Na szép.

Volt olyan körforgalom és útszakasz, ahol négyszer mentem át, az egyirányúsítás és a közel lévő állomások miatt mindegyik busz tett egy nyolcas-ívet, aztán sok szenvedés után kikeveredtünk végre a Canary Wharf-ból és lehetett menni a külváros felé.

Tíztől negyed háromig tartott a túra.

Aztán a becktoni ASDA-ban vettem három érdekes innivalót a nagy stresszre való tekinttel. Az ASDA egyerlőre kuriózum nekem, mert nálunk nincsen a közelben. Olcsóbb sokkal, mint a teszkó és nagyobb hodály, mint egészen otthon az Auchan és a Cora. De minden más teljesen megegyezik.

Vettem Lambrini-t, habzóbor közepesen száraz változatban, leginkább az otthoni kisfröccsre hasonlít és nem annyira kaparós buborékos, mint a pezsgő. Ajándékba és A Csirkepöri mellé kiváló, meg amúgy is finom, ha szellős nyári estéken hintaágyas pilledés van a kertben. Ugye :))

Aztán – mivel itt a narancslevek, az igaziak is, nagyon jó árban vannak, finomak és olcsók, néztem egy ASDA-s márkát, doube valami volt ráírva, a szó számomra ismeretlen volt, de teljesen narancslének nézett ki az üveg, jó lesz. És vettem egy nagyon nagy üveg Ginger Beer című italt, édes üdítő ital kifejezés szerepelt a címkén, aranysárga színe barátságosnak tűnt, soha nem láttam még ezt, nosza, próba.

Aztán a bolt mellett már nem bírtam tovább, letekertem a narancslé tetejét, oltom a szomjat, ehh. Annyira savanyú volt az a lé, hogy szinte újra szűz lettem, szemem gúvadt kifelé, na de végre elmúlt a számból a sivatag ízű vattacukor.

Hazaérés után jutott eszembe, hogy teszek már bele vizet, hátha emberibb lesz, meg még kicsit szomjas vagyok… akkor nézem alaposabban az apró betűt, felhasználási javaslat, 1 rész sárga, 9 rész víz, gyerekeknek még több víz. Hehe.

Végül is valahogy meg kell tanulni a szörp szóra az összes helyi kifejezést…

A Csirkepöri egy külön fejezet, most csak annyit, hogy fantasztikus délután volt, teljesen olyan, mint a karácsony.

Tizenegyre értem haza, két óra alatt, egészen a legjobb köreredmény ezen a napon, aztán a sok élménytől és ételtől (meg a vörösbortól) eltelve bedőltem az ágyba, még a tévét se kapcsoltam ki, táskát se pakoltam ki, csak mindjárt vasárnap reggel lett.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading 2009/04/18 at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: