Greenwich Part 2

március 26, 2009 § Hozzászólás

Ismét egy nap, amelyben több volt, mint egy napnyi élmény és még maradt máskorra is! Folyamatosan ámulok, hogy errefelé az ingyenes múzeumok is mennyire tele vannak látnivalóval, tájékoztatással és látogató-barátsággal. Ugyan nagy néha felfigyelnek ránk a biztonsági őrök, amint – nekik – szokatlan helyről és módon készítünk fotókat, tegnap például volt egy, aki szabályosan jött utánunk, talán még egy pincefolyosót is átszelt, ihajja, alapvetően azért mindenki normális és kedves. Az információs feliratok elegendően nagyok ahhoz, hogy pár lépésről is, tompaszemmel is el lehessen olvasni, a kiállított képek előtt van tér és vannak működő modellek, filmek, interaktív képernyők és hangok és tegnap még egy igazi hajó recsegésében is benne lehettünk. Rövidre fogva, meg vagyok varázsolva múzeumilag :) az előző életemben azért egy vármúzeumnál erősen húzódoztam, hogy már megint csak bútorok és cserepek és bádogok és menni kell libasorban, pisszenés nélkül, piros kordonkötél mögül szívni a dohot.

A következő adag kávé/tea/juice mellé akkor egy kis mazsolás keksz. A Cutty Sark megállóban kell elhagyni a DLR-t, és elindítani a tengerészeti-csillagászati múzeumozást. Egészen készületlenül jöttem ide, az útikönyvemben egy-két szakkifejezést fellapoztam, hogy saccolni tudjam a rám váró érdekességeket, de semmi több, illetve a térkép, hogy mi merre van.

A Cutty Sark egy hajó, mint kiderült, a Temze partján van kint, orral a víz felé, és éppen annyira renoválják, hogy egy sátoron kívül semmit nem láttunk. 2010-ben lehet visszajönni.

Greenwich volt egészen sokáig (az 1860-as évekig) az a kikötő, ahová-ahonnan a királyi és a diplomáciai hajók érkeztek és indultak. Egészen impozáns környék fogadta őket, ahogy látni lehet már az épületekről is. Később aztán a dokkokat bezárták, az ezredforduló környékére teljesen felújították a vidéket, és erről a rehabilitált vidékről kapta a DLR (hasonlít a mi HÉV-ünkre) a nevét, a helyi automatán közlekedő vasút. Docklands Light Railway.

Nelson admirális már életében szent volt, ahogy meghalt, rögtön rácsaptak az ereklyevadászok, és még a haját is eltették. A Tengerészeti Múzeumban nem lehetett fotózni, így aztán az a szürkésbarna hajtincs csak fejben, illetve neten látható.

Voltunk egy Chapel-ban is, amely akkora, mint nálunk egy közepes templom, puritánabb a díszítés, a padokon szivacsos plüss és mindenhol ablak, az ablak díszítései mellett meg mindenhol világítás. Adományszedő doboz itt is volt.

London népessége az 1930-as években volt a legnagyobb, 8,7 millió fő, ma ‘csak’ 6,5 millió ember tartozik Nagy-Londonhoz, azt mondják, így kényelmesebb. Ebből a sok emberből – szerintem – majdnem mindenki ingázik és a Greater London térképi határ is csalóka, mert onnan még mindig van kifelé, még mindig nőnek a sorházak, csak itt már több a fa és néhol látni egy mező távoli sziluettjét.

A nagy régi tengerjáró hajók (amelyek még fából készültek) hátsó része azért hasonlít egy igazi angol házhoz, hogy a vízen sokáig utazók még ott se nélkülözzék a megszokott angol dolgokat. A gazdagabb hajók berendezése éppen ezért majdnem pontosan olyan volt, mint az utasok otthoni házainak belseje. Dohányzószoba és nappali – mintha csak téglaház lenne, kandalló mint dekorelem – ez is volt a hajókon. Aztán jöttek a fémből épített óceánjárók, a luxuskivitel ezek után már csak nekem volt újdonság (Titanic filmet nem láttam).

A tudósok lakosztálya viszont nagyon puritán volt, egyik leghíresebb csillagászuk házát is meg lehet nézni a Királyi Obszervatóriumban. Valószínűsítem, hogy a tudósokat régen sem fizették agyon, illetve semmi figyelemelterelő dolgot nem hagytak meg maguk körül. Lehet látni működő camera obscurát, egy egész épület nagyságút is John Flamsteed házában. A Time Ball pedig csak most utólag derült ki, mekkora attrakció. 1800-as években készült és ma is működő órák ketyegének hangjáért szintén érdemes volt odamenni.

A nulladik hosszúsági fok körüli felhajtás szokásosan nagy, turista-lökdösődés és egyen-fotózás, bármilyen szokatlan is, de most olyan jó volt standard-turistának lenni és pontosan ugyanazt csinálni, mint ők. Találkoztunk magyarokkal is, ők rendesek voltak :) Találtam egy körpanorámát. Gyakorlatilag úgyis ezért az attrakcióért indultunk ide, minden, ami előtte volt, csak hab a napi tortán.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Greenwich Part 2 at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: