Croydon, Sutton, a tavasz első napja és egy 12 darabos Twix

március 21, 2009 § 4 hozzászólás

Délben felkerekedtem és átmentem a szomszéd városkába (még mindig Londonban vagyunk, sehol egy városszéli szántó vagy legelő, csak park meg parkolók) magyarul ismerkedni és tapasztalatokat cserélni. Ebédre voltam hivatalos, aztán egy igazi jó traccsolás lett belőle, millió kis hasznos infómorzsával, kultúradarabkával és tervpontosítással a jövőre nézve. Sétálással indult, aztán icon-buses és végül pár lépés gyalog. Most a buszról nem tudtam fényképezni, mert nem emeletes jött, visszafelé meg csak azzal a telefonnal videóztam, amelyből nem tudom kiszedni egyelőre az adatokat, mert (mindegy miért, hosszú és nemkockáknak unalmas).

Verőfény volt és ragyogás, a gyümölcsfák millió szirmot lebegtettek, langy a szellő és egyetlen pulóver elegendő, a kacsák az egyik tavon mint a szédült ringlispíl úsztak körbe-körbe, a parton a gyerekkocsik és a nyugdíjasok szintúgy, a városok maradék részén meg a shopping centerekben hömpölygött a tömeg. Itt holnap van az Anyák Napja, ezért mindenhol, még ablakot áruló bolton is (!) lehet látni a Vegyél! Vegyél! Vegyél! Még vegyél! feliratokat, rózsaszínű még a tévébemondónő is, lufikkal dúsított virágcsokrok, rózsás toblerone tobzódik lépten und nyomon.

Na, látom, a tavasz ki van törve, hétfőtől kezdődik a tojásos-nyulas lázítás a következő kommerciális háborúra az ánglius pénztárcák ellen.

Sutton egyébént sokkal inkább angol kisváros, mint Croydon, alig van az egész egymástól 5 km-re, de látszik a különbség. A sorházak stílusa teljesen egyforma, ott is a már lassan megszokott tégla-fehérablak-kiskerítés, egyetlen különbség, hogy itt a bejáratok körül nincsen kukából kifolyó szemét. A croydoni vidékeken ez – sajnos – általános, szeles időben különösen nagy erőfeszítés nélkül le lehetne forgatni az Amerikai szépség zárójelenetét, bárhol. Ez még inkább ilyen, ha bevesszük magunkat a brixtoni gettóba. Multikulti ide vagy oda, már az utca kövéről tudni lehet, hogy miféle népség lakik ott. Kajamaradék a járdán – aa nép, kipakolt ládák a járdán – arab, török, körriszag – kínai. Alkoholos üvegek szanaszét – angolok. Ezek az első tapasztalataim. Templom viszont nagyon sok van és szinte mindegyik nagyon régi kőépület. Suttonban kettő is volt, amelyet megjegyeztem, hogy remek fotóstémák. (noha-ámbár-jóllehet a tavalyi őszi olasz túrán megfogadtam, hogy az egy napra eső templommegnézési számot jó darabig 0,1-nél kisebb szinten tartom, nehogy mérgezési tünetek… na jó, néminemű színes üvegablakért, főleg a fényátsütősért felfüggesztem az elveimet)

Korábban nem szerettem a nyúlós karamellát tartalmazó csokirudakat, most meg hogy a 99p nevű bolthálózatban (ahol szinte minden 99 pennybe kerül) lehet olyat kapni, hogy 9+3 rúd Twix egy csomagban 99p, hát valahogy olyan jól esik egyet elmajszolni a nehéz nap után.

Még mindig nehezek azok a napok, amelyeken kint mászkálok az emberek között vagy utazgatok és figyelek, mert annyi de annyi de annyi élmény jön (táj, hangok, jelek, viselkedési formák, járdáról le és körülnézés, kimitakar), hogy estére gyakorlatilag úgy elfáradok, mint aki bányászott egész nap. Már nagyon ritka az a pillanat, amikor rámtör a hazamenési vágy, már nem szokatlan a környezet és az emberek reakciói. Már csak akkor van – futó – rosszkedvem, ha a munkáról kell beszélni vagy gondolkodni, milyen legyen, mikor lesz, na ilyenek. Meg ha nem válaszolnak semmire, és ha telefonban is leráznak, hogy hívjam őket másnap. Szerintem azért, mert másnap másvalaki van műszakban. De azért felhívom, majd megunják egyszer :))

A tavasz biztosan nem unja meg, már ugye el se mehet, itt van az ideje a naptár szerint is, és akkor még egy kicsit napfény lesz és hogy éjszaka még hideg van, nem baj, a nagykabát ásítozik a szekrény szélén, a híreket ma elolvastam otthonról, na az olyan volt, mint a tél, a hideg tél, ha mennél hideg szélben és nicns kockás takaró.

Nyáron egy kis Írország, aztán egyre közeledik az őszi Toscana. Ma láttam a WHSmith-ben egy leértékelt útikönyv-darabot, a toszkán tájak látványa… ó. Ki kell tűznöm a következő sárga címkéket úgy látom, kicsiket, de ezért kézzelfoghatóan lehet hajtani.

Namostmáraztán elég a dumából, felnézek még a gumtree-re, job, job, job…

Képek Croydonból (Sydenham Road és környéke)

kimg_6817kimg_6819kimg_6821kimg_6826kimg_6825kimg_6828kimg_6829kimg_6830

Advertisements

  • bikfic szerint:

    Azért ez mekkora disznóság már, hogy az ángliusoknál virágoznak a fák, itt meg egy fia rügy sincs. :((( sőt tegnap még hózáporok jöttek-mentek.

  • Meta Hari szerint:

    Megnéztem gyorsan egy madárjós honlapot, hogyan látja a holnapot, hááát még nem az az igazi tavasz, de jó az irány… itt sincs még rendes tavaszillat, ma hallottam az íztelenségről, remélem, illattalanság nem lesz, bár ki tudja, ebben az országban minden máshogy van. Fordítva.

  • bluemoon szerint:

    A címről meg az örökbecsű Tavasz 17 pillanata jutott eszembe. Az ifjak kedvéért, akik még akkor nem is éltek, amikor ezt a királyi magyar tv vetítette: http://videa.hu/videok/zene/a-tavasz-17-pillanata-filmzene-is-ZfsuHNUM1VDRBo23

    Na, mivel a film is a dicsőséges győzelemmel végződött, várjuk a további 16 pillanatot:)

  • Meta Hari szerint:

    (a háttérben végre feltöltődött az összes StPatrickDay-es fénykép a picasa oldalra)

    “az életed a tét” és “az idő soha-soha meg nem áll” – ó igen, mennyire apró legyen a következő 16 pillanat? Kell tolnom a tankot is? :))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Croydon, Sutton, a tavasz első napja és egy 12 darabos Twix at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: