05/03/2009

március 12, 2009 § Hozzászólás

Az első éjszakával kezdődött a csütörtök igazából, mert jó darabig nem találtam meg az itthon lefoglalt egyéjszakás helyet. Először még azt gondoltam, hogy a repülőtéren lehet majd a hajnalt várni, de a felújítások miatt ez kútba esett és nagyon sok biztonsági őr keringett körbe, nem mertem velük kapcsolatba kerülni. Így aztán a vasútállomás körül keringtem a nagy batyuval, egészen szép kis élet volt még hajnali éjfélkor és egykor a Victoria pályaudvar körül. De sajnos túl hideg volt ahhoz, hogy tovább keringjek, 2 fok meg 20 kiló. Aztán végül meglett a hely, ahol a. Nahát egy kicsi bodega-ajtót kell elképzelni egy soksávos utca mellett, aztán ott bemászva egy szír-szakállas ember fogad és sehogy se lehet rávenni, hogy az interneten megalkudott árat számolja fel, hanem hogy neki 40 font kell vagy mehetek ki a hidegbe. Egy röpke töprengés után leperkáltam a pénzt.

A szobába felmászni kellett egy alig vállszéles folyosón, egy papírajtón belépve aztán jött az undor. Minden ragad, a függöny kajafoltos, az ágynemű sima, bár roppant szürke és az első gondolatom az volt, hogy az ágyat az  ajtóhoz tolom, el se merek aludni másképpen.

romszoba2romszoba1Ahogy visszanézem az ott készült képeket, alig látszik szerencsére, hagyjuk is, több szót nem érdemel a helyzet. Az ágyon fekve, már talán fél három is lehetett, azon gondolkodtam, hogy el merjek-e aludni a hidegben vagy bekapcsoljam a fűtőtestet inkább és akkor előjönnek a csótányok is. Végül a helyzet magától megoldódott, mert először a tárva-nyitva lévő ablaktáblát kellett becsukni, egy satnya üveg egy kallantyúval, aztán megkeresni a konnektort, majd áramot kapcsolni bele, majd a radiátorlapot feltekerni a maximumra. Negyed óra múlva csak ott volt meleg, ahol fogtam, na szép, hát akkor kikapcsoltam, nehogy még ezért az áramért is felszámoljanak valamit. Cipő le, ruhástól az ágyba be és hát akkor üdvözlégy London. Kis híján sírtam.
Ötkor aztán fel kellett ébredni a vegyes stílusú álomból (kavargó félelmetesség és fáradtság keveréke valami szokatlannal), mert a valamelyik szomszédban csörgött egy telefon. Azt fel is vette egy barna férfihang és elkezdték a győzködéses veszekedést. Talán aludtam, talán nem, de egyszercsak fél nyolc lett, felébredtem teljesen és a pasi még mindig mondta. Aztán kivakartam magam az ágyból, elhúztam a másikat az ajtó elől, melltartó alá intéztem a pénzes bukszát és elindultam felfedezni a mellékes helyiségeket, leginkább zuhanyzás céljából.
Bár ne tettem volna. Nincs erről részlet több.
Út közben találkoztam azzal a pasassal, egy atlétatrikóban és egy gatyában élő bézbólsapkás afroamerikai, rettenetes szaggal a karja alól, fülén a telefon, továbbra is intézkedik bele, aztán közben fél szájjal még odaszól nekem valamit a vécé öblítés zajáról és mászkált tovább a folyosón.
A reggeli az azért normális volt, kilenckor sipirc kifelé, irány a város és a bármilyen látnivaló! A nap is sütött és mintha már nem lett volna olyan nagyon hideg.
A város ezen része tele volt sportcipős öltönyösökkel és kosztümösökkel, aktatáska, füles rajtuk és mindenki rohanva intézkedett a saját telefonjába. Annyi ipod-ot láttam, mint odahaza teszkósszatyrot.
Most jöjjön az első kép, amiért megérte előbányászni a gépet a batyuból:
kishaz_nagyhazÉs a maradék standard, a Big Ben és a Parlament és a Westminster Abbey. Akinek volt angol tankönyve, az tudja miről beszélek :) (nagy kép lesz, háttérnek is, akit érdekel, vigye)
img_6095

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading 05/03/2009 at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: