Focis napszava

március 28, 2009 § 6 hozzászólás

Overcrowded.

Ilyen volt a Wembley Park ma este nyolckor és lovasrendőrök és lócitromok és 90 ezer szurkoló és még pár száz a kisgyerekes Mickey Mouse rajongó. Hangosbemondó használta ezt a kifejezést, többször is, közben a stadionnyi nép ott sorakozott a bejárat előtt és egy kis kurjongatástól eltekintve eseménytelenül ért véget az England-Slovakia találkozó. Élmény volt ám ez is, hogy nincs élmény, mármint balhés.

További alnapszavák: keep on eye ; once upon a time.

Reklámok

Wembley Arena és a Stadion

március 28, 2009 § 3 hozzászólás

A program: Disney. disney_live_mickeys_magic_show-1-250-176-85-nocrop Talán az első olyan munka, ideiglenes és egy hétvégi egyelőre, amelyik ad pénzt. A nulladik meló szintén ezen a napon volt, de ütközés miatt lehet, hogy elveszik, vagy ha nem, hát hétfőn kiderül. Ki kell dumálni valahogy.

Akkora köteg angol pénz volt ma a kötényem zsebében, hogy mint még soha ! és nem is tudtam megállni, hogy ne számolgassam, pörgessem az ujjaim között.

A Legoland-os interjút eltoltam elméletileg egy pár nappal későbbre, de még nem kaptam visszajelzést, hogy vették-e az adás. Ha elfogadják is, nehéz lesz oda a közlekedés, sajnos. A mostani lakástól nagyon messze van és hajnali 10-nél előbb nehezen tudok átvergődni a városon.

Akkora most a bizonytalanság a melókat illetően, hogy egyrészt hirtelen lett egy időben több is, másrészt meg minta a szezonindulás érződne, harmadszor meg ha ez csak egy aprócska húsvéti felpörgés, akkor marad még az izgalom az ideiglenesség mellett. Háziak mondják itt, hogy lehet ezt bírni hónapokig is akár.

Egy napot ki lehet húzni egy bödön vízzel és egy zacskó édes pattogatott kukoricával, bár a lábzsibbadást az egész napos talponállás és talponrohangálás miatt, azt nem kisebbíti.

Stadionról képek ide. Talán hétfőre.

Sárga cetli

március 27, 2009 § Hozzászólás

Feltétlenül kell írnom a voice-liftingről a nemtetszik rovatba.

A londoni közlekedés annamáriái és a lökdösődés tömegpszichológiája.

20 jel vagy 10 jel témát újra, jelek, ha túl sokat vagy magyar.

Az Időjárás Saga

március 26, 2009 § Hozzászólás

Sikerült tegnap megtapasztalni, milyen az, amikor fél órán belül esik is, fúj is, napsüt és meg a minden egyszerre és már látszik, hogy jön a következő felhő.

esonap

Greenwich, a Royal Naval College udvarán.

Greenwich Part 2

március 26, 2009 § Hozzászólás

Ismét egy nap, amelyben több volt, mint egy napnyi élmény és még maradt máskorra is! Folyamatosan ámulok, hogy errefelé az ingyenes múzeumok is mennyire tele vannak látnivalóval, tájékoztatással és látogató-barátsággal. Ugyan nagy néha felfigyelnek ránk a biztonsági őrök, amint – nekik – szokatlan helyről és módon készítünk fotókat, tegnap például volt egy, aki szabályosan jött utánunk, talán még egy pincefolyosót is átszelt, ihajja, alapvetően azért mindenki normális és kedves. Az információs feliratok elegendően nagyok ahhoz, hogy pár lépésről is, tompaszemmel is el lehessen olvasni, a kiállított képek előtt van tér és vannak működő modellek, filmek, interaktív képernyők és hangok és tegnap még egy igazi hajó recsegésében is benne lehettünk. Rövidre fogva, meg vagyok varázsolva múzeumilag :) az előző életemben azért egy vármúzeumnál erősen húzódoztam, hogy már megint csak bútorok és cserepek és bádogok és menni kell libasorban, pisszenés nélkül, piros kordonkötél mögül szívni a dohot.

A következő adag kávé/tea/juice mellé akkor egy kis mazsolás keksz. A Cutty Sark megállóban kell elhagyni a DLR-t, és elindítani a tengerészeti-csillagászati múzeumozást. Egészen készületlenül jöttem ide, az útikönyvemben egy-két szakkifejezést fellapoztam, hogy saccolni tudjam a rám váró érdekességeket, de semmi több, illetve a térkép, hogy mi merre van.

A Cutty Sark egy hajó, mint kiderült, a Temze partján van kint, orral a víz felé, és éppen annyira renoválják, hogy egy sátoron kívül semmit nem láttunk. 2010-ben lehet visszajönni.

Greenwich volt egészen sokáig (az 1860-as évekig) az a kikötő, ahová-ahonnan a királyi és a diplomáciai hajók érkeztek és indultak. Egészen impozáns környék fogadta őket, ahogy látni lehet már az épületekről is. Később aztán a dokkokat bezárták, az ezredforduló környékére teljesen felújították a vidéket, és erről a rehabilitált vidékről kapta a DLR (hasonlít a mi HÉV-ünkre) a nevét, a helyi automatán közlekedő vasút. Docklands Light Railway.

Nelson admirális már életében szent volt, ahogy meghalt, rögtön rácsaptak az ereklyevadászok, és még a haját is eltették. A Tengerészeti Múzeumban nem lehetett fotózni, így aztán az a szürkésbarna hajtincs csak fejben, illetve neten látható.

Voltunk egy Chapel-ban is, amely akkora, mint nálunk egy közepes templom, puritánabb a díszítés, a padokon szivacsos plüss és mindenhol ablak, az ablak díszítései mellett meg mindenhol világítás. Adományszedő doboz itt is volt.

London népessége az 1930-as években volt a legnagyobb, 8,7 millió fő, ma ‘csak’ 6,5 millió ember tartozik Nagy-Londonhoz, azt mondják, így kényelmesebb. Ebből a sok emberből – szerintem – majdnem mindenki ingázik és a Greater London térképi határ is csalóka, mert onnan még mindig van kifelé, még mindig nőnek a sorházak, csak itt már több a fa és néhol látni egy mező távoli sziluettjét.

A nagy régi tengerjáró hajók (amelyek még fából készültek) hátsó része azért hasonlít egy igazi angol házhoz, hogy a vízen sokáig utazók még ott se nélkülözzék a megszokott angol dolgokat. A gazdagabb hajók berendezése éppen ezért majdnem pontosan olyan volt, mint az utasok otthoni házainak belseje. Dohányzószoba és nappali – mintha csak téglaház lenne, kandalló mint dekorelem – ez is volt a hajókon. Aztán jöttek a fémből épített óceánjárók, a luxuskivitel ezek után már csak nekem volt újdonság (Titanic filmet nem láttam).

A tudósok lakosztálya viszont nagyon puritán volt, egyik leghíresebb csillagászuk házát is meg lehet nézni a Királyi Obszervatóriumban. Valószínűsítem, hogy a tudósokat régen sem fizették agyon, illetve semmi figyelemelterelő dolgot nem hagytak meg maguk körül. Lehet látni működő camera obscurát, egy egész épület nagyságút is John Flamsteed házában. A Time Ball pedig csak most utólag derült ki, mekkora attrakció. 1800-as években készült és ma is működő órák ketyegének hangjáért szintén érdemes volt odamenni.

A nulladik hosszúsági fok körüli felhajtás szokásosan nagy, turista-lökdösődés és egyen-fotózás, bármilyen szokatlan is, de most olyan jó volt standard-turistának lenni és pontosan ugyanazt csinálni, mint ők. Találkoztunk magyarokkal is, ők rendesek voltak :) Találtam egy körpanorámát. Gyakorlatilag úgyis ezért az attrakcióért indultunk ide, minden, ami előtte volt, csak hab a napi tortán.

Aprócska honvágy

március 26, 2009 § 2 hozzászólás

Ha így kezdőként az ember sokat mászkál a londoniak között és már mintha kezdődő honvágya lenne, akkor még az itt használt SORRY kifejezéstől is kezd borsózni a háta. Annyira sokat lehet hallani ezt, mint nálunk otthon, hogy IZÉ illetve azt a bizonyos kötőszót. Bár az angolok állandó szavajárása, az elnézéstkérés sokkal udvariasabb, a kezdődó honvágyas magyarnak nagyon tud hiányozni az a magyar csúnyaszó. És egyszer csak átcsap a hullám. Hiába az elhatározás, hogy itt éljünk úgy, mint az itteniek. Minimális kompromisszummal megoldható a honvágyás, sorry bazmeg, mondom. Egészen angolos kiejtéssel.

Greenwich

március 26, 2009 § Hozzászólás

primemeridian1 Egy röpke szabadnap keretében átközlekedtünk Greenwich-be, megobszerválni a királyi tengerészeti kiállítást, iskolát, csillagvizsgálót és parki mókusokat. Mindezt úgy, hogy egyszerre volt zuhanyos eső (shower, ami náluk a zápor), ezerfényes napsütés és bolond szél. Már megint egy ingyenes hely és hülyére gyalogoltuk a lábunkat, csak a harmadát láttuk és záráskor megint volt az a tuszkolás, kifelé, haza. A múzeumboltban már nagyon nagy volt a kísértés egy hűtőmágnesre, de még nincs meg az a kőgazdag életszakasz, úgyhogy hamarosan vissza kell menni oda és befejezni a sáskajárást.

Több dologra is a kiállításokon döbbentem rá, ami ma egyszerű és természetes, az mondjuk háromszáz évvel ezelőtt még földrészeket felforgató probléma, és csodálatos, ahogy a dolgok, eszközök és számítások eljutottak erre a pontra, ami most van. Navigáció, időmérés, hajóépítés, na ilyenek. Kicsit később majd folytatás lesz, meg fényképek, most ágy, lábam a polcra.

A nap linkje: egy kis tengerészeti történelem.

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for március, 2009 at szalonnacukor.