Rágógumival ragasztott papírfecnik

február 15, 2009 § Hozzászólás

coupland_ragogumitolvaj1Douglas Coupland – A rágógumitolvaj

részletek, ahogy kis címkékre kerültek olvasás közben, nem nélkülözhető virtuális szamárfülek

“Most menjünk vissza még távolabb az időben, mielőtt az emberek elnevezték a négy évszakot. Akkoriban az ember egész életében ilyeneket mondhatott: “A mindenit, hideg van… a hideg általában egy huzamosabb jó időt követ… és ha az emlékezetem nem csal, még százszor alszunk, azután megint melegedik.” Az emberek beleőrülhettek, hogy nem tudták biztosan, meddig tart a hideg meg a meleg rész… annyira beleőrültek, hogy kénytelenek voltak felhúzni a Stonehenge-et, mert csak így lehettek biztosak. A régészek még most se értik, hogy a barlanglakók miért vonszolták át azokat az óriási köveket fél Anglián – hé, ne már! Tökre kiborította őket, hogy nem tudták, milyen évszak van.”

*

“Így hát, Kyle, kérem, meséljen azokról a könyvekről, amelyek a személyiségét és az életét formálták.
– Hát..
Kyle beszélni kezdett, Steve pedig nagyon igyekezett tettetni, hogy odafigyel. (…) Kyle éppen ott tartott:
– Attól tartok, azt kell mondanom, hogy nem tudok hinni a jövőben, a múltat meg leginkább kínosnak tartom. Általában véve nem bízom az emberekben. Nagyon-nagyon kevés dologban lehet hinni, én csak pár dédelgetett könyvben tudtam hinni, pár olyan embertől, akik szerintem az életet rövidnek, szörnyűnek és kegyetlennek tartották, ahogy én magam is. Szerintem Truman Capote Meghallgatott imák-ja jól dokumentálja ezt a szenzibilitást, amely különböző rég eltűnt, szinte mitikusan kiváltságos csoportokra volt jellemző. Szeretem Joan Didiont, főleg a Betlehembe cammogós könyvét meg a A fehér album-ot, és Kurt Vonnegutot, akinek minden munkája az élet nyomorúságos voltának testamentuma, néha egy-egy napsugárral, hogy oldja a hangulatot. (…)
– Azt hiszem, azokat a műveket szeretem, amelyek a modernizmus előre nem látható válságait vizsgálják. Sherwood Anderson Winesburg, Ohió-ja például a vidéki és az ipari élet összeütközését ábrázolja a huszadik század elején. Bret Ellis Nullánál is kevesebb-je a szekuláris középosztálybeli értékek lerohadását beszéli el a digitális kor előtti Kaliforniában. Chuck Palahniuk Harcosok klubja briliáns támadás a fogyasztói kultúra ellen, és minden, amit J.G. Ballard írt, újragondoltatja velünk világunk menetét… főleg a Karambol, amitől megfordult a fejemben, hogy a világunk jövője talán az, ha olyan gyerekeket nemzünk, akik annyira elmutálódnak a mi jelenlegi állapotunktól, hogy minden, amit túlélési eszközként tudnánk nekik ajánlani, az bizarr és értelmetlen. (…)
– Őszintén szólva én bármit elolvasok, még az apró betűs figyelmeztetést is a gyógyszeres dobozokon… szeretem nézni a vonalkódokat, és azt hinni, hogy a vastagságuk alapján meg tudom mondani, melyik vonal melyik számot jelképezi.
– Vonalkód? – hökkent meg Glória.
Kyle folytatta: – Szerintem a világon minden olvasónak olyan egyedi a kedvenckönyv-listája, akár az ujjlenyomata. Nekem mindig gyanúsak azok a fiatalok, akik a „ki a kedvenc íród?” kérdésre Henry James vagy más halott írót neveznek meg. Ez olyan, mintha arra a kérdésre, ki a kedvenc zenészed, azt felelnék, Vivaldi. Lehet bízni az ilyen emberben? Véleményem szerint ahogy az ember öregszik, úgy tendál a klasszikusok felé, de azok akkor sem adják meg azt a reményteli színezetet a világnak, amit a kedvenc könyv.
Steve az asztalra nézett, és látta, hogy egy moszkitószerű rovar száll le a Scotch-üveg szájára.
– Tudja, Steve – mondta Kyle –, én komolyan azt kívánom, hogy az emberek őszintén felelnének, amikor megkérdezik tőlük, milyen könyv volt rájuk hatással. Szerintem az őszinteség hiánya erre a kérdésre az irodalmi világ szégyene. Hadd kérdezzem hát meg, magának milyen könyvek jelentettek fényt a sötétben?”

*
“Azt kérdezted, hogy vagyok. A válasz, hogy nem túl fényesen, de jobb nem belemenni. Igazából örülök, hogy kiszabadultam a Staplesből, és múlt héten volt egy klassz délutánom Zoe-val, korcsolyáztunk a tavon fent a Fajd-hegyen. Igazi Charlie Brown-karácsony volt. Igazából azért érzem zátonyon az életemet, mert fogalmam sincs, most mi legyen, de szerintem ez megtörténik a korombeliekkel, még akkor is, ha az életük sínen van. Nem vesztem el a csüggedésem. Szóval ne légy túl kemény magaddal, barátom. Vannak az életedben, akik törődnek veled. Ezt nem mindenki mondhatja el. Épp délután beszéltem Steve-vel és Glóriával, és mindketten javasolják, vezess naplót – egy nap majd még kincset ér.”

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Rágógumival ragasztott papírfecnik at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: