A tél aprólékos pusmogása

február 2, 2009 § 2 hozzászólás

Elindultam egy árva vékony könyvvel és aztán persze csodálkoztam. Vasárnap volt, bundás hópelyhek estek és GGM-nél éppen ezt a kifejezést találtam: a tél aprólékos pusmogása. Remek. Az ezredes úrnak nincs aki írjon. Ez is remek.

ggm_ezredesurnaknincsaki
saramago_kicsiemlekek
loe_dopplerazutakkiralya
clarke_merdehappens

Mivel jártam könyvtárban is, újabb kupac lap került az ágyam mellé. Mert csakazértis üzemmódba keveredtem. Az előzmények azok hétfőn történtek, amikor is a százkarú vendégmunkások közül a legbarnább, méla sörszagot eregetve magából, a harmadik dobozom lecipelése után megkérdezte, hogy mi van benne. Könyv – mondtam, és a többi doboz tartalmát firtató kérdésre is ugyanezt bólogattam.

– Minek ennyi könyv?

– Hát én nem sört veszek a pénzemen…

– Na igen, erre nem lehet mit mondani – jött a válasz és nagy fújtatások közepette folytatódott a doboz-áttelepítés. Egyébként hiába volt a nyiff-nyaff, két óra alatt készen voltak mindennel hárman.

De a kérdés-tüske azért bent maradt egy kicsit. Csakazértis – emésztettem meg a válaszomat, aztán átszámoltam a parizer-egyenértékre a körúti könyvesbolt akcióját és hazahoztam egy angol nyelvű példányt az újabb doboztöltelékből. Merde happens – és kiválóan érthető a szöveg, bestseller címke is van rajta, naná, hogy ezért olyan könnyű olvasni, hasítok is benne, mint a nyíl.

Sőt, amíg még érvényes a bérlet, buszozok és metrózok agyba-főbe, így volt alkalmam José Saramago Kicsi emlékek című könyvét is kivégezni, hála égnek, hogy most a szürke január végén került elő, mert olyan színes és illatos történetecskék ugráltak elő a lapokból, hogy feldobta az itteni napokat. Nem hiába szívszerelmem Saramago összes szövege. A kisfiú korát meséli el úgy, ahogy az emlékek eszébe jutnak, összevisszaságban, de mégis lehet találni vezérfonalat. És apró kis adalékokat, amelyeket akarva-akaratlanul párhuzamba lehet állítani a nagy regényeivel. Egy ilyen apróság például, hogy az egyik nagyszülője szerint a halál nőből van, míg a másik szerint inkább egy nagy fekete csuklya. Eszembe is jutott a Halálszünet című regénye, amelyben a halál persze nő és mindenféle kalandba keveredik elviendő férfi üzletfelével. No, a Kicsi emlékeknek is egy baja volt, de az nagy, mégpedig hogy olyan hamar vége lett…bulgakov_mesteresmargarita

Ami viszont az emlegetett orosz befolyás miatt teljesen egyértelmű, hogy ismét elővettem a Mester és Margaritát, mert nem lehet azt csak egyszer (vagy csak kétszer) olvasni.

Erlend Loe: Doppler, az utak királya című könyve meg a könyvtári polcról ugrott rám, nemrég olvastam az első részét, hát még ott helyben belekezdtem. Kissé vidámabban folyt a történet ebben a piros foltos könyvben, mint az előző kékben, kevesebb a nehéz fejtegetés, inkább a beledumált jópofaságok vitték előre a sztorit. Persze ezt a darabot még nagyobb locsogásnak érzem, mint az előző részt, de azért befejeztem, nem szalasztván el nevetős pillanatokat. Egynyári strandos olvasmány, van benne bolond füves vénasszony meg jávorszarvas és író, ő aki azt éppen írta. Aki mindig belebeszél a saját könyvébe. Idézetek a szokott helyen.

Reklámok

  • s@só szerint:

    A hétvégén kicsit windows – t újratelepítettem (meg jó beteg is volt az egész család) és mivel egy ilyen formattálós – telepítős buli közben sok mindenre van idő, olvastam Wass Albertet. A farkasverem címűt. Nagyon nyomasztó hangulatú… annyira, tényleg. Még mindig olyan vagyok tőle. Lehet jobb lett volna helyette inkább sört innom. (?) Hát.

  • Meta Hari szerint:

    hááát, ezt te érzed jobban :))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading A tél aprólékos pusmogása at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: