A lassan pakolás zenei oka avagy

január 21, 2009 § 5 hozzászólás

kőkori és hőskori emlékdarabok kerültek elő a madár alól, amelyekből madelein lett seperc alatt. A fizikai valóságban ez azt jelenti, hogy eljutottam ahhoz a dobozhoz (az egyikhez, az egyikhez csak!), amelyben a zenei kazettáimat tároltam, hogy hátha még egyszer… belehallgattam most néhányba, de annak a technikának leáldozott már a csillaga. Recsegés a legjobb eredmény, nyúláshangú a legtöbb és sajnos az egyik szalag el is szakadt. Fekete zsákba kerültek, de előbb egy listába, majd ide.

img_9064

Konyhafilozófiai töprengő mondat sikeredett egyszercsak: ki hitte volna, hogy az egykori nagy értékkel bíró tárgyak, több polcnyi műanyag dobozka és a belőlük kijövő zene, a hozzájuk tartozó hatalmas hangulat a kilencvenes évek elejéről mára, 2009-re egyetlen kis textfile 56 kb-jára zsugorodik? Következett még egy töprengő mellékmondat: na de az emlékek szépsége nemhogy csökkent volna…

Ahogy írtam fel a címeket, feltűnt, mekkora az eklektika, rockzene, elektromos, népzene, ipari zaj, minden volt ott, no meg persze romantika és mélabú, mint általában a kezdő húszévesek lelke, egyszerre zavaros, egyszerre felemelő, aztán tanácstalan vagy mindenttudó vagy határozott és sokszor félénk.

A mindenttartó TeCső segítségével el is telik mindjárt ez a nyomi esős délelőtt, itt bent meleg van és roppant kedves emlékekkel teli zenélgetés. Még várok egy infóra, és nyaggatom magam, hogy haladjak a pakolással.

Reklámok

  • sasó szerint:

    Míg pakolsz, én mesélek közben valamit. Történt az, hogy nekem is vannak ilyen kazetták (pár db és jók) és nagyon vigyázok rájuk. Van egy hájfájtornyom is hozzá. És azért pár éve nagypakolásom közben találtam 25 darab múltat. Ilyen kézbentartott magnóra felvett Rícse, Hobo és Mobil koncerteket a nyolcvanas elejéről – többek közt. Hát kidobás lett és kicsit pityergős a vége. Aztán volt egy félóra JethroTull, a Stormwatch. Imádtam és ronggyá nyűttem. Meg ilyen nyilem – nyalom dolgok. Aztán most próbálom pótolni, innen – onnan letöltögetni ezeket a Relicseket. Piszok nehéz dolog, és már nem is olyan. És akkor még nem is részletezem azt a kb. 200 “csillogó, fekete, lemezeken” lévő csodákat. És nincs lemezjátszóm, pedig az kellene, anélkül a zenei életem szar (kicsit). Itt a vége….

  • rhumel szerint:

    Lemezek… Hajjaj. Amikor cipelni kellett (fel a padlásra), hú, de elegem volt :) Mégsem dobtam ki, mégiscsak a múltunk, átha, majd, ha nyugdíjas leszek. Mert hiába, nekem recsegve az igazi, sőt, tudom, hol “kell”megakadnia” a korongnak :)

  • sasó szerint:

    rhumel!
    én nyugdíjas vagyok és mégse nincsen még itt az ideje a recsegve hallgatásnak:)

  • Meta Hari szerint:

    Nekem a bakelit-korszak teljesen kimaradt, az első saját zenék már kazettás walkmanon szóltak, gyűjtés volt rádióból, a Petőfiről persze :) nem nagyon sokkal később már a cédé. De úgy érzem, ezek is most parkolni fognak egy darabig, mert a hifi purc lett, nem ismeri fel a tálcán a lemezt. Amíg a számítógép ismeri, addig oké lesz, talán.
    Az még azért van, hogy az egyik kedvenc koncertfelvételen eldől egy kólásüveg és gurul… a gyári cédén meg nincs rajta, hát pedig másodpercre tudom hol szól:)) ennyivel jobb a koncert és a saját rögzítés.

  • sasó szerint:

    szerintem olyan a te hifid is mint ez itt nálam, a háromtálcás idiótája csak pörgeti és nem akarja- és régóta…. hát ezért be kell kötni oda abba a hátsó duplalyukba egy speckó madzagot, aminek a másik vége mondjuk egy régi, de jó diszkmen – ben végződik, és máris szól a cucc :) Azért ott szebben szól, még a guruló kólásüveg is. Hát….

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading A lassan pakolás zenei oka avagy at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: