Míg szárad a lakk, a nő védtelen

január 28, 2009 § 6 hozzászólás

Valahogy úgy adódott, hogy az első nagy lehuppanás után nekiálltam kilakkozni a körmömet. A dobozok várhatnak még, kell egy kis pihenés, fárasztó volt nézni a rakodómunkásokat és szokatlan is. Szokatlan folytatásra ártam. Aztán nem volt melegvíz. Aztán folytatni kell még a cirkulálást. Aztán holaruhám mitvegyekfel és szituációba keveredtem. Az idő meg szalad.

A zújhelyrül

január 28, 2009 § 5 hozzászólás

A zújhely az egy zuglói lakás, előnyei számosak, nagy sütő a konyhában, csendes játszótéri zsivaly a háttérben, meleg van, a villamosok csendesen suhannak jelzésképpen, alacsonyabb harmadik és van térfigyelő rendszer a házban. Hátrányai még egyelőre a nem összeszerelt saját gép, a póklábas orosz billentyűzet, de ez inkább mégse hátrány, hanem kaland.

A dobozok felét már ki kellett bontani, mert kerestem valamit, de mindig majdnem a legalsóban volt és mindig majdnem elfelejtettem, hogy mit is keresek, mire meglett. Egy felcsavart szőnyeg mellett alszom, raktam két zoknit a fiókba birtokbavételül és egy inget vállfára az akasztós részben. Ismerkedem a lakás melegvíz rendszerével, felettébb furmányos ám! Valamint és nem utolsósorban gyakorlom a kapun való bejutást, mert az a zárnak köszönhetően eléggé változatos. Mondhatnám bűvészinas-képző iskola. Vagy zsebtolvaj-szakosztály, amilyen finoman kell billegtetni a zárban a kulcsot.

Este volt velkámsör és túrórudi, valamint nagyot beszélgettünk az Orosz Lélek Szépségeiről. Egyszer majd meg hamarosan lesz egy velkám-pörkölt, ezt még szervezem, valamint a maradék 5 %-nyi cuccot intézem az régihelyrül ide. Most megyek matracért, majd forgószékkarfás boltba és tejért, kenyérért. Zajlik a zújélet, már csak munka kell és széles vigyor. Csendben zárójelben múlik a félelem a változtatási kényszertől.

húzom a dugót a falimalacból

január 25, 2009 § 3 hozzászólás

box3 Szét kell hát szedni a házioltárt is. Szerdáig igyekszem visszarakni a függést.

Szerintem sietni fogok, de lehet, hogy próbálásból netfüggetlenítek egy kicsit.

Szeret…

Olvasókönyvet kölcsönbe

január 25, 2009 § 6 hozzászólás

ban_estiiskola Megmondta a Narancs is, tankönyv ez, úgy hogy észre sem vesszük. Egy kicsit túlfújtnak éreztem a passzátszelet ehhez a könyvhöz, mondtam tavaly. Várok a vétellel, majd könyvtárból.

Még nem járok egészen a végén, de reggelre ott leszek. És eddig két fejezet tetszett maradéktalanul, kettő pedig majdnem maradéktalanul. Olyankor volt a sodró olvasás, a kifejtett gondolatok szép kereksége és volt az a sok utalás, amit érteni vélek, valamint voltak a fejezetvégeken csattanók. Tanulságok. Ezért érteni vélem az olvasókönyv kifejezést az alcímben. A majdnem maradéktalanság ott került elő, amikor egyszer-egyszer megakadt az olvasás-áramlat, holtágba került, bár ugyan később egy másik mondattal tovább folyt a történet, de mégis maradt valami iszap. Töriből nagyon jó, egyébként azt érzem, hogy négyest lehet ettől a könyvből kapni, ami azért az élet iskolájához elég jó. Hát ha még esti…

A két nagyon tetsző fejezet: Holvan Anya és az Egy doboz fénykép. A négyesalák pedig: Miből lesz a cserebomlás? (a kritikához képes ellenvéleményem van, node a kritikus csak egy férfi), Henry Mouhot megkísértése, …

Amely poénon a legnagyobbat nevettem: “Henry drágám, ne haragudj, de teljesen leégtem. Mindennek én vagyok az oka, a kislányokat ne szidd meg. F.” ; “Fejtsd ki saját szavaiddal, van-e igazság! Érvelj mellette vagy ellene!” – erről mindjárt eszembe is jut a saját házifeladatom, a megoldásom: Fejtsd ki… : Nincs igazság. Érvelj… De van.

Kaptamviccel mottósodom

január 25, 2009 § 5 hozzászólás

Egy reggel a férj kinéz az ablakon és így szól: – Te Erzsi, ma lehet, hogy menne a dolog.
– Milyen dolog?
– Hát a dolog. Ma menne, nem látod? Gyönyörű szép nap van odakint.
– És?
– Süt a nap, meleg van, a madarak énekelnek meg minden. Gyönyörű nap. Szép nap.
– Mi a fészkes fenéről beszélsz Lajos!?
– Ne izélj már Erzsi, hiszen te mondtad, hogy egy szép napon fogod magad és lelépsz.

*

Sokszor gondoltam arra, hogy majd egyszercsak lesz az életemben valami, ami olyan igazi, olyan izgalmas és amit nagybetűsnek lehet majd emlékezni, események, kalandok, sodró ámulat és igazi zajlás. Sokszor gondoltam ezt, sok éven keresztül, aztán csak jöttek a szilveszterek, a nyarak, és mind majdnem ugyanaz volt az emlékek szerint. Majd ez lesz, majd az lesz, majd így, úgy, mindig valami elképzelés volt, végül ezek lecsúsztak a lefolyón. Hátha most? Már megint ezen agyaltam délután, de sehová nem jutottam, pedig kint olyan szép idő volt. Holnaptól állítólag más lesz. Már megint a jövő, pff.

*

Legyen az a mottó, hogy “sarokba szorított ember ritkán ateista”. Húsz éves papírfecnin találtam meg egy mázolt papíron. Még mindig világít rajta a tinta. De könyörtelenül kidobtam.

*

2001. augusztusa, Balatonfüred. Végigkóstoltuk, módszeresen. Utolsó buszon énekeltünk, még utána is. Forgott az ágy. De ritka nagyokat röhögtünk az erkélyen. Csak ez az egyetlen kép maradt.

img_9083k

Namost egy újévi fogadalom

január 23, 2009 § Hozzászólás

ami lehetne akár újéleti fogadalom is, de mindenképpen arról szól, hogy keddtől új hobbit, szokást, szívszerelmet, életformát kezdek és pokolba a régivel, nincs több könyvvásárlás. Lesz helyette mákfelezés. Vagy mindegy mi, csak kicsi legyen a hobbi tárgya és könnyű.

Közben találtam a szakácskönyv-részlegben egy borítótalan váncza-tortáskönyvet, ezerkilencszáz-középvalahányban kiadva, csak tudnám ki és mikor csempészte ezt oda, le kellett ülnöm portalanítani.

Közben a winamp rádiói közül szól a radio.mojo – blues megy, abból a kockásinges-farmeros típusból, és legalább ötször volt Koko Taylor, hihetetlen. Ráadásul Keb Mo is.. uhh. Az aprófecniktől való megszabaduláshoz kellő hangulat.

Nemközben, hanem még előtte – a tej. Mindig probléma, mindig elfogy. Marad a gyehenna-tea.

*

Pedig most jó. Mindenhol van minden, asztalon imbolygó könyvhegyek, polcon folyásnak induló papírok, fotelon cédék, a kartonok között már csak egy keskeny folyosó van és orrbirizga porszag. Mint egy odú, az ágyon ledobált ruhák, a szoba pontosan ugyanilyen, ferdére elhúzott matracok és üres szekrény. Ajtaja leng. Kávésbögrék a dobozokon, szatyrok, satöbbi. Mint egy odú. A ruhaszárító lesz még kérdéses, vajon adjak a mosógépnek enni, vagy majd egyszer máskor. Furcsállom nagyon, hogy az ittlakás négy éve alatt talán most a legotthonosabb a bérlemény. Így, mint egy… mint ahová bomba.

Ahh, tizenhároméves kifejezéssel jellemezve: majomfészek.

Polcárvulás – fázisképek

január 23, 2009 § 6 hozzászólás

img_9066 img_9074 img_9077kimg_9076

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for január, 2009 at szalonnacukor.