Marcus Aurelius 10 pontja

december 17, 2008 § Hozzászólás

marcus_aurelius_elmelkedesei Érdekes és rendkívül sok – az olvasó által kifejtendő vagy folytatandó – gondolatot tartalmaz, házi feljegyezgetésekhez híven sok-sok ismétléssel. Talán ez éppen a tudás anyja és a bevésődés, hát akkor hadd szóljon! Volt egy tíz pontba szedett lista, amely mintegy összefoglalja az egész művet. Mintha zanza lenne ez is:

Tizenegyedik könyv

18. Először: milyen kapcsolatban vagyok embertársaimmal? Egymás kedvéért
születtünk. Más szempontból tekintve élükre rendeltettem, mint a kos a nyáj, a
bika a gulya élére. Még magasabb szempontból nézve: ha a világ nem atomok
zűrzavara, akkor a mindenséget a természet kormányozza; ha ez így van, akkor az
alacsonyabb rendű lények a magasabbrendűekért vannak, ezek pedig egymásért.
Másodszor: Milyenek az emberek az asztalnál, ágyasházukban és máskülönben?
Főleg: milyen kényszerítő erővel irányítják őket alapelveik? S még azt is:
milyen önhittséggel intézik ügyeiket?
Harmadszor: Ha embertársaid eljárása helyes, akkor nem kell zúgolódnod. Ha
helytelen, világos, hogy akaratlanul, szinte öntudatlanul cselekszenek így.
Mert minden lélek akarata ellenére mellőzi az igazat, nemkülönben az
embertársai iránti méltányosságot. Legalábbis az emberek nagyon rossz néven
veszik, ha abba a hírbe keverednek, hogy igazságtalanok, hálátlanok, kapzsiak,
szóval, hogy embertársaikkal szemben hibát jövetnek el.
Negyedszer: Te magad is többször hibázol, s olyan vagy, mint a többiek. Ha
bizonyos hibáktól tartózkodol is, azért még hajlamos vagy rájuk, még ha
gyávaságból, dicsőségvágyból, vagy más ilyen alacsonyabbrendű okokból nem
követsz is el hasonló botlásokat.
Ötödször: Még azt sem tudod bizonyosan megállapítani, vajon az emberek
igazában hibáznak-e, mert sok dolog kiszámított célzattal történik. Általában
ahhoz, hogy valaki más tettéről megalapozott véleményt nyilvánítson, előbb sok
mindennel tisztába kell jönnie.
Hatodszor: Ha nagyon haragszol és méltatlankodol, ne felejtsd el, hogy az
emberi élet röpke pillanat, és nemsokára mindnyájunkat kiterítenek.
Hetedszer: Nem annyira az emberek cselekedetei kavarják fel nyugalmunkat –
hiszen azok elkövetőik vezető értelmére korlátozódnak -, mint inkább saját
felfogásunk. Szüntesd meg tehát, szándékosan távoztasd el azt a véleményedet,
hogy valami rettenetes történt – s haragodnak is vége. De hát hogy szüntetheted
meg? Ha meggondolod, hogy a más tette nem válhatik szégyenedre. Mert, ha nem az
egyéni becstelenség volna az egyetlen rossz, akkor szükségszerűen te is sok
mindent elkövethetnél: rabló vagy bármire képes gonosztevő lehetnél.
Nyolcadszor: Mennyivel súlyosabb tehertétel életünkben az események miatt
érzett harag és bosszúság, mint maguk az események, amik miatt haragszunk és
bosszankodunk!
Kilencedszer: A jóindulat legyűrhetetlen, ha őszinte, és nincs benne gúny
vagy póz. Mert mit árthat neked még a legerőszakosabb ember is, ha mindvégig
jóindulatú vagy vele, ha alkalomadtán szelíden figyelmezteted, s ha éppen
akkor, mikor valami rosszat forral ellened, nyugodtan így inted jobb belátásra:
“Ne tedd ezt, gyermekem! Mi másra születtünk. Nekem nem okozhatsz kárt,
gyermekem, csak magadnak.” Mutasd meg neki kíméletesen, általános érvényű
szabályként, hogy ez az igazság, hogy ilyesmit még a méhek vagy más, csoportba
verődött állatok sem tesznek. De ne gúnyosan vagy megalázó módon tedd ezt,
hanem szeretetteljesen, minden belső keserűség nélkül: nem is leckéztetve, és
nem is úgy, hogy aki éppen hallja, bámuljon téged, hanem csak rá légy
tekintettel, még akkor is, ha mások jelen volnának.
Ezt a kilenc lényeges pontot tartsd eszedben, mintha a múzsáktól kaptad volna
őket ajándékba. Fogj már hozzá egyszer, míg élned adatott, hogy végre ember
légy! Egyformán őrizkedj azonban embertársaiddal szemben a haragtól, és a
hízelkedéstől: mert mindkettő sérti a közösség érdekeit, és kárt okoz.
Haragodban se felejtsd el, hogy az indulat egyáltalán nem férfias, viszont a
szelídség és a türelem, amint emberibb, úgy férfiasabb is. Itt tűnik ki
valakiben az erő, az ideg, a férfiasság, nem pedig az ingerültségben és a
zsörtölődésben. Minél közelebb jutunk a szenvedélytelenséghez, annál közelebb
vagyunk az erőhöz. Amint a búskomorság, úgy a harag is a gyengeség jele.
Mindkét esetben sebesült az ember, és mintegy megadja magát.
Íme, ha nincs ellenedre, a tizedik alapelv, a Múzsavezető ajándéka: őrültség,
mert lehetetlenség azt kívánni, hogy a hitvány emberek ne kövessenek el hibát.
Ha pedig megengeded, hogy másokkal szemben hibázzanak, azt viszont megkívánod,
hogy veled szemben kifogástalanul viselkedjenek: akkor méltánytalan és
zsarnokoskodó vagy.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Marcus Aurelius 10 pontja at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: