Harapós eső illetve piroskarikás bejegyzés

december 1, 2008 § Hozzászólás

Régen volt már a maihoz hasonló morcos eső, voltak tízpercek, amikor igencsak harapott az eső, az autópályán még éppen kiszaladtunk a szájából, de a városban kétszer is elkapott, most így aztán caffog a zoknim a padlón és a párás talpnyomokból kell tippelnem a lúdra. Közben meg fázom. Aztán simán eszembe jut a mai napon tanult szentencia, amihez most bevillog a jelzés.
Piros karikás szókincsbővítő tréningen veszek ugyanis részt több napja. Onnan indul a történet, hogy vizsgálgatva a rám kiszabott munkafeladatot, a probléma gyökere a jómunkásemberek tipológiájában és vezérléstechnikájában találtatik. Vannak ugyanis olyan tagjai a kékruhásoknak, akik se szép szóval, se okos szóval, se korrektül, se máshogy, szóval semmilyen indokkal nem vehetők rá a minőségi munkavégzésre. De – naivan és nőiesen sikerült erre rácsodálkoznom ismételten – mégis van egyfajta olyan üzemanyag, mellyel ideig-óráig sikert érhetünk el. Tömören fel is jegyeztem a mappába (T.P.S. Report, már emlegettem), hogy ‘bazmegmeghajtás’. Igen, igen, el kell mondani két-három cifrát egyre emelkedő hanghordozással és közbeni csapkodással, ennek folyományaként lendül a kalapács és mozdul a targonca – Igen főnök, meglesz főnök, rendben főnök – és hajbókolással, svájcisapka-biccentéssel aztán tényleg elindul a munka.
Másnap lehet aztán kezdeni újra, mert a meghajtó alapanyag fizikai tulajdonságai miatt – szóelszállazírásmarad – minden reggel úgy kezdődik, mintha mise történt volna, imádkoznak a kékruhások, hogy a főnök ne érjen addig oda, amíg be nem tolják a kávét és el nem füstölik a reggeli pletykákat.
Tehát akkor délelőtt újra oda kell menni és megcifrázni a munkautasítást.
No így kerültem a lecsóba, mert az én pesti szókészletem kint a faluban igencsak nevetséges volt, illetve a komolyan homlokráncoló irodai munka miatt el is fáradt ez a szókészlet, pontosabban mondva: kiment a divatból.
Férfi kollégáim aztán szárnyuk alá és azon nyomban, rögvest és üstöllést elkezdték a tréningemet, meg kell tanulnom a helyi káromlásokat, méghozzá erősségi sorrendben. Nagyon rendesek, lelkiismeretesen tanítanak, önzetlenül, tudják, a karrierépítéshez rögökön át vezet az út. Persze a kávét én állom. Közben meg veszettül röhögünk. Szerintem ők rajtam, mert ki tudja igazán, hogy mit adnak be nekem és elég nehéz ellenőrizni a valóságtartalmat, mert minden idevalósi kollégámat kérdezem, de csak röhögnek ők is veszettül. A kényesebbje halkan huhog és keresztetvető szemekkel rosszall.
No, de legalább történik valami és a ma esti esőt végig a Thököly úton hazafelé válogatott csúnyaságokkal illettem. Kifacsart kuktafazék az utóíz, de végül hazaértem és most egy forró és habos kádban vezeklek.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Harapós eső illetve piroskarikás bejegyzés at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: