Elintézem a szilvesztert

december 30, 2008 § 6 hozzászólás

peterfy_boriinkább ma este, mint holnap, holnapra alvás a terv, súlyos döntés előtt jó a tiszta fej, hová megyek lakni, ahol tejet kapni, izé, ahol fejet kapni most nekem :) egy utolsó kört futok még az egyik kedvenc társaságommal (a Nájlongyári Spinék Happy Band ők ám inkognitóban, néha) és aztán beköszönt a 2009 és ha minden igaz, gyökeres lesz.

*

Bori szerint a legszebb szerelmes dal.

Reklámok

Most már inkább brit szakértő szeretnék lenni

december 30, 2008 § Hozzászólás

Mert ők, meg az angol tudósok olyan alapvető kérdésekre tudnak válaszolni hosszas kutatás után, hogy csak na! És ezzel benne vannak a tévében is. Ma jött a legújabb gyöngyszem.

A londoni King’s College kutatói kiderítették, hogy azoknál, akiknek súlyos alvási problémájuk van, ötször nagyobb az esélye paranoiás képzelgések kialakulására, mint azoknak, akik rendesen alszanak éjszakánként.

English escapade

december 29, 2008 § 1 hozzászólás

boyd_armadillo

Lorimer swiftly gulped two glasses of wine at the bar, inhaled and exhaled deeply a few times, before heading back towards Dymphna and his colleagues. He saw Hogg across the room pointing him out to a fleshy-looking man in a hand-made pin-stripe suit with a pink tie. The man began to make his way towards him and Lorimer felt his throat tighten suddenly – What now? Police? No, surely not is bespoke tailoring? – and he ducked his head to suck at some of his wine as the fellow approached, smiling a thin, insincere smile. The face was puffy, strangely weather-beaten with the roseate, burny glow of burst capillaries around the cheeks and nostrils. Small, bright, unfriendly eyes. Closer to he saw that the man was really not that old after all, not much older than he was, he just seemed older. The motif on the man’s pink tie, he noticed, was of tiny yellow teddy bears.
‘Lorimer Black?’ the man said, raising his deep voice, a lazy patrician drawl, to compete with the babble around them. Lorimer noticed that his lips barely moved, he spoke through his teeth, line an inept ventriloquist.
‘Yes.’
‘Stalk hilly virgin.’ His mouth had opened a slit and these sounds had issued forth. These were the words Lorimer aurally registered. He proffered a hand. Lorimer juggled glasses, slopped wine, managed a brisk, damp shake.
‘What?’
The man looked at him fixedly and the insincere smile grew marginally wider,  marginally more insincere. He spoke again.
‘Thought we’ll heave the gin.’
Lorimer paused for the briefest of moments. ‘Excuse me. What exactly do you mean?’
‘Torn, we”ll lever chain.’
‘Look, I don’t know what -‘
‘TALK, OR WE”LL LEAVE HER, JANE.’
‘Jane who, for God’s sake?’
The man looked about him in angry incredulity. Lorimer heard him say – this time quite distinctly – ‘Jesus fucking Christ.’ He fished in his pocket and produced a business card which he offered to Lorimer. It read: Torquil Helvoir-Jayne, Executive Director, Fortress Sure PLC.
‘Tor-quil-hell-voyre-jayne’ Lorimer read out loud, as if barely literate, realizing. ‘I’m so sorry, the ambient noise, I couldn’t -‘
‘It’s pronounced “heever”, ‘ the man said contemptuously. ‘Not “hellvoyre”. Heever.’
‘Ah. I get it now. Torquil Helvoir-Jayne. Very pleased to -‘
‘I’m your new director.’

/William Boyd – Armadillo/

Ez jutott esszémbe az blogírásrul

december 28, 2008 § 11 hozzászólás

Kiléptem az utcára, verőfény és hidegcsípés fogadott. Egy szokványos karácsony utáni első kimerészkedés a városba, ez volt az út, célja nem sok, csak némi friss étel beszerzése és némi friss élmény beszerzése volt. Tulajdonképpen mindegy is, egy nagyon szótalan nap után egy hasonló délelőtt volt és közben végeérhetetlen belső monológ.
Egy érdekes kérdés és a rá adható válasz nem hagyott nyugodtan a séta alatt. Van ugye ez a blog-dolog, írni és olvasni magánéletet, gondolatokat, képeket. Miért jó ezt csinálni? Mert hogy jó, az biztos, olvasni mindenféleképpen, írni nagyon változó hangulató, de alapvetően jó.
Mindenki az olvasásnál kezdi, bizonyára véletlenül vagy baráti ajánlásra. A következő pillanat az, amikor egy érdekes bejegyzés után feltámad a kíváncsiság, többet még, mást, mindent akarunk a szerzőtől vagy -ről. Biztosan van olyan, amit ahá-élménynek hívnak, hogy a szerző megfogalmaz egy gondolatot pontúgy, ahogy mi is tennénk, ha kellene. Vagy legalábbis majdnem ugyanúgy és ez az ugyanúgyság akkora öröm.
Következik a további hasonlóság-keresés, egy kicsit ismeretlenül is barátkozás.
Nem kell sok, pár kattintás, és hamarosan kitágul a blog-világ, kedves szerzőnk által ismert, szeretett linkek alapján elénk kerülnek mások is, újabb szerzők, még egy, meg még…
Kialakul ezután egy rutin-eljárás, kiket nézünk meg. A nagyon kedvencek bekerülnek a könyvjelzők közé és egyre gyakrabban megyünk a lapjukra. Jöhet még egy rutinabb rutin, napi az szerintem, amolyan bejárás, netes életünknek afféle indító csésze kávéja, szépen sorra végignézzük a kialakult listánkat.
Arra gondoltam a platánfák alatt lépdelve, hogy ez a folyamat teljesen olyan, mint egy virtuális család vagy egy virtuális Szomszédok. Az a teleregény, az. Kinek-kinek vérmérséklete szerint legyen a meghatározás, család-e vagy szomszédság. Akarunk tudni sok mindent, és ahogy a tele-élet halad, mindig pont a lezáró végső mozzanat előtt szakad meg a mondat, a történet, lesz vége a bejegyzésnek. Kénytelenek vagyunk visszamenni, megtudni a következő eseményt, a holnapot, hogyan is alakul könyvjelzőzött kedvenceink élete.
A mesélőkkel és a szereplőkkel kialakul szimpátia vagy antipátia, de már nincs menekvés, ott a folytatás iránti vágyunk. Komoly médiaszagú emberek vagy pszichológiával foglalkozók meg is alkották a szakkifejezést: sorozatfüggők lettünk.
A szó jó értelmét (mert szerintem több a jó értelme, mint a rossz) véve a blogolvasás egy ilyen sorozatfüggés, megszorozva még egy véletlen tényezővel, nem tudjuk, mikor esedékes a következő bejegyzés. Hihetetlen vágya az embernek, hogy történetekről szerezzen tudomást. Élet-mese hús-vér alakokkal, nagybetűs eseményekkel, melyek ugyan mással történnek meg, de rám is hatással vannak vagy lehetnek. Hogy csinálta, mint történt, mire gondolt – végtelen szabadsága ez a megismerésnek. Mi lett a macskával, milyen volt G-ék töltött káposztája, mi az a film, amely közben elszállt a semmibe két és fél óra, hogyan lett vagy nem lett párjuk, babájuk, kocsijuk, lakásuk és persze a legnépszerűbbek: ki-mi-mikor-hol bosszantott fel, le, mit válaszoltak.
Okosan olvasva millió hasznunk származhat mindezekből a történetekből. Először is ott van a választás lehetősége, a mi saját érdeklődési körünkbe tartozó témákról jön az információ. Nem úgy mint a tévénél, amely elé le kell ülni, kinyitni a szánkat és máris tolják bele a semmit és nincs választásunk, so kill your television. Aztán ha már régről függő, megjelenik a hatalom érzése. Hatalmamban áll ugyanis belépni ezekbe a telenet-regényekbe egy-egy kommentárral és láss csodát, néha az is megtörténik, hogy igazi hatásunk lesz a folyó eseményekre.
Harmadszor pedig olyan jó dolog valahová tartozni, még ha csak úgy is, hogy jogot kapunk a betekintésre. Egyike lettem az akikbelenézhetnek-tábornak.
Szusszanás.
Most már mindenképpen meg kell tárgyaljam azt is, hogy miért és miként születik meg egy blog. Legkönnyebben a tematikus webnaplók jönnek a világra, van egy kedvenc témám, arról van millió mondanivalóm és akkor egyszercsak az olvasóból író lesz, ‘nahát így én is tudnám’ felkiáltás után zutty, kiömlenek a bejegyzések. Jöhet a baráti kör olvasni, hamar lesz beleszóló és véleményező társaság és így tovább, mint egy szakkör vagy egy téma-fórum.
A művészek alkotnak, de meg kell mutatkozniuk, nosza, fotós, írós, verses, rajzolós, filmezős, főzős, kézimunkázós blogok szerkesztődnek, és tessék menni tanulni, szórakozni, inspirálódni hozzájuk, esetleg ha hagyják, beszélgetni is lehet.  Kevés ennél egyszerűbb lehetőség van a kultúra elérésére.
Az ún. énblogok a legutolsó családja a netes naplóknak nevezett képződményeknek. Az újságírók által elkövetett, szponzorált megjelenésű és pénzközeli blogok világa most nem téma, szerintem az netes entertainment és akkora szelet vet, hogy vihar, de legalább viszi előre a blog nevet.
Énblog újra.
Itt aztán mindent lehet. Biztos vagyok benne, hogy blogolvasói indításból születnek, ha ő, akkor én is, hát velem is történnek ilyen/olyan események és igenis én is ki akarom/tudom fejezni magam – megfogalmazódnak a fejben futkározó mondatok kerek egészre, lapra kerülnek, ugyanígy a benyomások, élmények. Lesznek leírt képei a tapasztalásoknak és a terveknek. Nem hiszem, hogy a hagyományos naplóíráshoz lehet hasonlítani, mert ez a változat nyitott, mintegy kötelezi a látogatót a betekintésre. A házi napló az titkos. A netes naplóban – most már akkor legyen macskakörömben – szabad a csapongás, szabad a bigyók gyűjtése, a trécselés, a semmittevés és a semmitmondás is, a lényeg az, hogy ott a lehetőség a nyomhagyásra és az engem-is-lássanak-meg vágyunk kiélésére. A stílus, a mondanivaló majd szépen kialakítja az olvasótábort, a virtuális családot vagy a szomszédságot. Kinek-kinek vérmérséklete szerint. Ha kell, majd beleszólnak vagy éppen nem.
Mindenképpen fontos vágy, hogy legyenek az emlékek dokumentálva, nehogy eltűnjenek, a felejtés nagy rém. A blog erre is kiváló eszköz vagy talán hobbi.
És a nagy titok végre lelepleződhet, nem kell annyit hurcolnunk, küszködnünk vele, a blogforma – kvázi – névtelenségére rá lehet pakolni a terhet, nem vagyunk egyedül. Szerintem ez az énblogok igazi mozgatója, meg a megmondás lehetősége, ha máshogy nem, hát itt aztán áramolhatnak a mondatok. Karinthy után szabadon. Legfeljebb majd később, amikor elvégezte a kimondott szó a dolgát, akkor lehet törölni.
Véget vetek az évvégi locsogásnak, mindjárt itt az új esztendő, sok bejegyzést kell kívánni mindenkinek, meg azt, hogy:
1. Blogdog Új Esztendőt!
2. Boldogulj Esztendőt kívánok!

*

update 2008.12.30.

Első kiegészítés (van még több is, kis cetlikre felírt http-kkel, könyvjelzőzött cikkekkel és papíralapú érdekességekkel, majd előbb-utóbb meg is linkelem őket), no az első kiegészítés egy friss poszt Immacolata billentyűiből.

Második: a napokban kaptam egy iskolai dolgozatot,  blogok_hatasa a cím, témája kapcsolódik.

Harmadik kiegészítés: Pazzo remek válogatása a blogolvasók aktivitásáról. Bikfic pedig megírta a blogírók aktivitását egy szállóigében. Anyu(ha)  összeszedte, milyen típusaink vannak. A Kérdezősblogon motivációkról lehet kommentelni.

Karácsonyi utak 3

december 28, 2008 § 1 hozzászólás

Illetve egy karácsonyi életút röviden, házilagos képekkel, csak azért, hogy kívánhassak mégiscsak bádog károlycsont. Erőltetetten vicceskedő történet következik, amolyan virtuális Bilagit.

Az első képen a tojásgép látható – akinek a normális élete egyszer csak véget ér.

szarnyas_nulladik_verzioszarnyas-fejvadaszKis idő múlva elérkezik a szárnyas fejvadász. A képen egy nagyon régi dizájn egy kis csücske fedezhető fel, jaffa-szörp volt az üvegben, a szódáspalack pedig mintha most esett volna le a múzeumkredencről. Kétpatronos verzió, szigorúan a legveszélyesebb változatban kék.

A harmadik képen egy kis pihenés látható. Normális hétvégi napokon a sütemény mindig az ebéd végén következik el – végül is a család általában normális -, de most a nagy zöld ünnepre való tekintettel az ételkészítésben felmerül aprócska torlódás miatt a diós torta előbb készült el. Előbb is lehetett kóstolgatni! Illetve puhult még egy kicsit, a vajas töltőkrém pedig olvadt. Később még nagy szerepet kapnak a szeletek, de akkor már tényleg a jogos helyén szerepel a menüsorban.

tesztaagak

No akkor most már nincs kegyelem!

szarnyas
Bádog… ekkor terült el mindenki arcán egy zsíros szusszanás, még egy kis torta, jaffa vagy fröccs, kinek-kinek joga szerint és kész.
vegsoszarnyas
Ebben az évben is eljött az a pillanat, amikor már minden trakta kínzásnak számít, zörögtek a szódabikarbónás tasakok és állt a nézés a levegőben. Kis esti séta. Jajj, aztán lesz holnap.

Még később, amikor már Pest felé robogott a nagytáska, valami renitens illat kezdett el mocorogni a vonaton… o-ó… sülthús… aj aj. Még szerencse, hogy a vonatos fűtés az olyan végletes, lefelé irdatlan, most meg lehelésre volt fűtés, átlagban pontjó, nna, legalább a hús nem dobta rá a levét a tésztára. Megkönnyebülő halk kuncogás most, aztán egy nagy sóhaj, az itteni hűtőben viszont kidurrant a hajfestékes doboz és tiszta rózsaszínű kulimász az összes rács, polc, tojástartó. Kellemes vasárnap lesz reggel. Vagy inkább éppen ezért keljek fel délben? – költői kérdés ez, meg az is, hogy minek kellett azt pont odarakni, nem is érdemes válaszolni, lesz inkább sika, cián, stb. Végső konklúzió: azt hiszem, a legjobban a kövér tyúk járt.

*
késői ráismerés
update 2008.12.28.
HOGY EZ TAVALY PONTOSAN UGYANILYEN VOLT – és már akkor mocorgott belül valami, hogy ez bizony nem fog megváltozni sohasem és hogy ez jó-e vagy sem… minden évben más megítélés alá esik. Hogy a vicceim is ismétlődnek…pfff.

Vicces karácsonyi listák

december 26, 2008 § Hozzászólás

1. lista your_womuff

5 db kontúrceruza (2 piros, 1 barna, 2 fekete)
1 db good night sleep assistant arckrém
5 db melltartó+bugyi kombó
5 pár sízokni
5 pulóver

2.lista

1 db rántott hal filé (a hal kövér volt és szálkás)
4 szelet rántotthús, 1 db rántott csirkecomb
1 db sült kacsa szárnyszerkezet
8 db szalonnába tekert gomba
3 tányér kocsonya

3.lista

fél méter püspökkenyér, kábé ugyanennyi kalács, fél kiló sajtos süti és egy fél tálca kókuszos csokis piskóta, egy egész konzerv ananász és egy nagy kanál gesztenyepüré tejszínhabbal. Pattogatott kukorica a vajas kiadásból.

Karácsonyi utak 2

december 25, 2008 § 1 hozzászólás

havaskockaavagy havas tájakon a konyhában

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for december, 2008 at szalonnacukor.