Idézet és illusztráció

november 1, 2008 § Hozzászólás

A jelenet minden reggel újra meg újra lejátszódik Olaszország ezernyi terén. Kávét kortyolgatunk a napellenző alatt, és a duomo homlokzatát csodáljuk. Ropogós kék inges férfi belemerül egy puhafedeles Nadine Gordimer-regénybe. Két francia turista caffé Americanót rendel. A vörösesszőke hajával játszadozó lány elfogyasztja cigarettából és Coca-Colából álló reggelijét. Velem szemben Ed sárga ingben, mint személyes napsugaram, a La Repubblicába mélyed. Az olaszok persze ritkán időznek ilyen sokáig. Olyan gyorsan hajtják fel feketéjüket, mint ameddig egy injekció beadása tart. Egy mozdulat, és már vége is. De az egyik signora kiül kapucsínójával a Venerdit olvasni. A pincér felfigyel könyvjelzőmre: piros szalagon fémvirág. – Carina – mondja. Nagyon eredeti. Örömmel tölt el, hogy tud örülni egy ilyen csekélységnek is.
Amikor távozom, nekiadom a könyvjelzőt. – Un regalo piccolo – egy kis ajándék. Gondolják csak el, mi lett volna, ha Rolexet kap tőlem. Grazia, grazia kiáltásai még a tér túlsó oldalára is követnek minket. Ezredszerre mélázom el, miért menne bárki is valaha is máshova, mint Olaszországba.

/Frances Mayes – Egy év a világban/

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Idézet és illusztráció at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: