Salzkammergut Part 2

És még itt is. Majd egyszercsak mi is. Ott.

No title

Miskolc-Tapolca – Barlangfürdő

ELMENTEM MINGYÁR GYÜVÖK DÓGOM VAN

Reggel öttől hatig tart nálam a parasztfelkelés. Közben kávé vagy tea vagy a szundi nyomkodása történik, majd a papucshajkurászás és az arcotfelrakó fürdőszobázás. Később közben napfelkelte megy odakint. Reggelke jön, dudál, elvisz.

A nappalok mindig ugyanolyanok, csak az automatából kinyert szendvicsek állaga változik, hol zöld, hol hússzínű, kedden például hol volt, hol nem volt, már reggel üres volt a gépezet. Kedden ugye a szokásos események, egy apróbb helyettesítés miatt (a jelző fontos események kiindulópontja lesz később) már késésben vagyok az up-to-date elvárásaimhoz képest, még a google reader is ezer fölé szaladt, az olvasatlan friss bejegyzések száma nem csökkent… Nemcsak én késtem el a köszöntéssel, a múlt heti eseményekre is jött csúsztatott reakció, aminek a végén aztán lett nemcsak elhajlás, hanem le is. A kedd esti vacsora és a szerdai ebéd erősen összefüggött, hoztam, vittem, dobozos indiai étel, tikka masala és a nemcsípős változata. Sokan jöttek ámuldozni a tányérra, meg dobták a sok ‘jajjdejólnézki’ labdát, viszont megkóstolni egy sem, pedig aki mer az nyer, aki merít, az … Kora keddi estén egy apróbb részvétel jutott szemészeti folyamatokból, lehet szurkolni távolról a most jövő keddre. Fontos lenne. A többi estén pedig gépheznemférés előtt még egy kicsit máshol voltam, a harmadik-hármas otthonomban (könyvesbolt-kütyübolt-kávézó), az első nyerő is lett a 3K-ból. Egy maratoni míting után muszáj volt, na de tényleg, kellett vennem egy puióvert, egyet mondtam és valahogy kettő lett belőle. Most itt vagyok pirosban és reped a szekrény… A hét zárásaképpen a hét elején említett apróbb dolog miatt arcbaanyázás történt, nagyfőnöki lendülettel, kisebb főnök utasításának végrehajtására a lovakat lelövik ugye tiszta szörnyű… de aztán egy kameraárnyékos helyen történt egy fájintos vállrándítás és mivel vagy véleményem van vagy munkám, gyorsan kitörtté nyilvánítottam a hétvégét és el is indultunk haza. Vacsorára ment egy cikk, ahogy a mellékelt ábra is mutatja. Csekkfeladás rendben, bankautomata megsimogatva, bevásárlólista készen a zsebben, menetrend fejben, könyvtári adminisztráció végre elintézve, mindenféle akksi feltöltve, csip-csup teendők elhalasztva majdajövőhéten című naptárbejegyzés mellé. Számítógéphálózatszerelés . Szombaton csapatépítő összejövetel lesz, miskolctapolcai tyúkszemáztatás, amit a sok egerezés és billentyűzés okoz, barackpálinkát viszek, nem félünk majd egy cseppet sem. Közben Borz Család megérkezett, lendületes hétvége ígérkezik, amit majd még hétfőig célszerű hosszabbítani és tkp a héten rendes és becsületes voltam, mert a háromból egy angol házifeladatot megírtam és megtanultam a szószám-penzumot, viszont van még vagy hat levél, ami válaszért könyörög és két telefonhívás és egy nap alatt megszerkesztendő lista a decemberi eseményekről, illetve el ne felejtsek szabadságot kiírni a valamelyik következő péntekre.

Tisztazűr és nem találom a fejemet a hó alatt.

Hideg elleni őszi kékség – homemadehorror

Pigsticking

Angolórán alakult rögtön már reggel a mai napszava. A ‘jobban szeretni’ témakört veséztük, szókincs-átmozgatásképpen, korrekt hajnali sport ez, bizony mondom. Két kávé már bent figyelt, nyolc óra is elmúlt már, kint rettenthetetlenül esett a hó, bent meg indult a nap. A disznóölés kifejezés angol változata sehogy se akart előkerülni az agyburkokból, volt ott már minden, körülírás, Dezső-buli elmesélése abból a filmből, a malackampec procedúráján is végigmentünk, de a konkrét szó sehol… hát akkor nincs mit tenni, ki kell találni valami angolosat. Olyasmit, ami nagy vonalakban illik az angolajkúak életviteléhez, esetleges gondolkodásmódjához. Így lett hirtelenjében az elnevezés Pig Kill Party.
Sokáig röhögtünk utána.

Bökversben, latyak, caplat

Egész úton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom ficamozni
Féltve őrzött bokám?

Mit fogok majd megmarkolni
Stabil korlát készen?
Keletinél jön a nagy busz
Jól beterít szépen.

Ott leszek majd egész este
Összefagyva térden.
Bemondták a híradóban
Csúszni fog ma – kérem.

Minden magyar jól tévét néz
Öt órát is átlag,
Mégse készül senki se fel
Sóval, hólapáttal.

*
Az első őszvégi hó, ami kint a faluban olyan nagyon szépen esett, hogy rám kellett szólni, ideje bemászni a kocsiba, addig csak néztem, néztem, az arcomba esett, a szél fúúúúú és kavarta a pelyheket. Az út csúszott, de jót röhögtünk, a rádió vicces zenét (talán Kft volt, az Afrika) adott, a hév fűtött és szereztem egy piros pulóvert. A soksávos út mellett caplatva már zokniig vizesben fabrikáltam a rímeket, ezer bocs P. koszorús költőn utólagos zaklatásáért, de így estefelé hétfőn – szerintem így a jó.
*
És különbenis. Valamint.

*

Színesen jött meg a hideg

Valahol járt a vonatom, két bóbis között egyszercsak felnézek… talán csak nem hó lesz? Sportcipő és pulóver – na meg a fényképező – egészen érdekes helyzetbe érkezem, ha ott hó és szél vár… de mivel szombaton tilos a stressz, hát vállamra tettem a kabát és aludtam tovább.

A naplemente olyan hirtelen érkezett meg, hogy nem győztem kapkodni a képet, fel a papucs, le a nadrág, rohanás a kertbe, de tényleg rohanás, mert hat-nyolc percig tart a napkorong éppen a látóhatáron. Az éppenség a kulcs, mert csakis abban a billegős helyzetben ilyenek a felhőhasak. A szombatiak meg kifejezetten hófelhőhasak voltak. Sőt, kavarogtak is rendesen.

Öt centis hó is képes arra, hogy befurakodjon a strandpapucsba, a nagyon hosszú szárú nadrágot meg állandóan húzogatni kellett felfelé, lecsúszik, felhúzom, klaffogok a kert végéig, égnézés, expo, papucs, közben a kutya ugrál mellettem, gatyaszár, hóbucka, expo, idő nem volt átöltözni, kiabáltam ‘Ne röhögj’, caplatás, de szerintem megérte és még a szél sem fújt át.

Este a vacsorához azért berajzoltam egy pohár piros bort, jó meleg lett.