Ihajja másodszor

október 17, 2008 § Hozzászólás

Most aztán meglendült a lecsóba csapás mindenféle szinten. Négy napnyi lébecolás után összegyűlt már annyi sutymutyolás a levegőben, hogy kénytelenek voltak nekem is megmondani a munkaügyi farbát. A stílusból nem engedtek (hiába cserélődik folytonosan a háer), pénteken ebéd előtt történik mindig, hogy legyen idő feldolgozni a sokkot… ez a nájlongyári kirúgás-óra, van két óra a kacatokat összerámolni és már dörren is a kapu. Apropó, a háeres szakmához hozzá tartozik az, hogy el kell felejteni köszönni, így aztán ez a tevékenységi kör már azon a listámon van, amire azt írom fel, melyeket még éhenhalás esetén se. Különben sem értek a szakterülethez, csak mint szenvedő alany, de ez most csak egy eseménymegállapító dödörgés volt és marhára mellékszál.

Mert hogy kellett mennem nekem is ebben az órában, és közben akkora sokk ért, hogy még néha most is bugyborékolva tör föl a röhögés belőlem, na ezt fogom emészteni jó darabig. Még egy árnyalatot bele kell rajzolnom a képbe, hogy a látvány átvehető legyen, a kíváncsi olvasó azonnal kutasson az emlékezetében néminemű német akcentus után, amelyet magyarul beszélve hallhat idegen országból ide merészkedőktől. Nna. Orrszőr is megvan? Akkor lecsó.

Nagymufti teknőspáncélos irodája, szürke asztal, fekete tárgyalószék, szerény személyem lazán beterülve a székre, szembefőnök széksarkára félhaptákba, munkasapka a kezekben feketén gyűrődik… Elkezdődik azonnal a hivatalos beszéd, hogy a tervezésre ifjú titánok érkeztek és mostantól ők (belül a kisördög kuncogott, új seprű, más is szívhat) intézik a munka dandárját (harcolni kell a levessel, a leves visszacsap, kisördög kunc kunc) és meg kell adni a lehetőséget és kvalifikált munkaerő és elvárások és hatékonyság és (majdnem ásítottam) így szépen tovább, előre a remek GDP-ért, életünket és vérünket, hejlhitler. Aztán hogy viszont van egy olyan terület a cégben, amely sosegazdás-nemlátomát területté vált (mióta ismerem, mindig is rosszul ment, ébredt az ördög) de ez a romlott helyzet tovább már nem tartható, mert nincs elég nagy ablak ahhoz az irodaházon, hogy minden euró kiférjen rajta, kidobás stop van tehát és akkor nekem lesz egy dátum, amikor majd megnézik az eredményeket és akkor ott majd egyharmadnyi számot fognak látni. Mondtam, jó lesz. Nagymufti mondta, szabad a kéz. Mondtam, jó lesz. Nagymufti szemén dagobert-effektus, mondta, jó lesz. ‘Te leszel akkor a hüvelyek főnöke, vedd úgy ezt’ – ebben a pillanatban besikított a kisördögöm, főhüvely lettem, ihajja… és itt abszurddá billent a helyzet, még a szemem is csak a hátsó oldalán mert könnyezni, nem látszódhat a röhögés, mereven tartom a számat, szemem okosan néz és vadul bólogat a többi felső részem, az érdeklődőnek mutatandó kérdés feltevésével majdnem lebuktam, de aztán egy nyeléssel átléptem, közben jobbra sandítok, na még egy hullámcsapás, szembefőnök arca hamuszín, pedig már két napja tudta, mert már ő szerdán bólintott az ügyre, na erre még jobban beindult a kisördög, beleduruzsolt a fülembe, gyorsan még nézd meg az orrszőrét és akkor brrrhhhh…. majdnem, de végül még kint a folyosón is kellett tartani a komoly pofát, mire eljutottunk a gyár másik végébe, ahol a kávégép mellett sutyorgott a főnök is, na mivan, csak nem sírsz… erre kiborult belőlem a röhögés végre és úgy megkönnyebbültem. Nem várt reakció volt ez, teljes zavart okozott a rendszerben, na még ilyet, hogy ez röhög… Nna. Mivel a nájlonokat a feldolgozáshoz mindig is hüvelyekre kell feltekerni, ez a terület is az örökkévalóság része, pontosan ugyanúgy, mint a selejtcsökkentés és az optimalizáció. Csak most már nem kell hallgatnom azt a rettenetet, amit főnökösködésnek hívnak az irodánkban. És bármikor mehetek szabadságra. És ki szabad menni az udvarra. És kitalálhatok mindenfélét, megcsinálom vagy nem, ezt majd még megbeszélem az univerzummal és most már van mire hazajönni a kirándulásból.

Izé.

Ha ide leírok ezt-azt és ha az mind ugyanígy bekövetkezik, akkor hamarosan lottószámokat írok még több jókívánságot írok a pénz egyedül nem boldogít boldog-boldogtalannak és ha a homlokomat a faasztalhoz kocogtatom mintegy lekopogásképpen és még mindig mukodik…

Mázlisorsjegyet húztam. És most pofátlanul dicsekszem. Sírás-rivás esetén meg bezzeg idelapozok. Ez most vagy valami vagy megy valahová. Happy new life.

Tudom, hogy most virágnyelven azt mondták, hogy ki fognak rúgni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Ihajja másodszor at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: