Nightmare

október 4, 2008 § Hozzászólás

Tanultam tegnapelőtt egy új angol szót: nightmare. Lidércnyomás jelentést tulajdonít neki a szótár. Teljesen pontosan ez az érzés jött elő ma reggel, amikor felsoroltam magamban – még eléggé félálomban – a napi tervezett teendőket, ha már a futópályát elmosta az égi víz. Mellékszál, tegnap sikerült a fotelkatapultot beüzemelnem, surranót vettem és három részletben futottam 500 métert. Közben meg jó erős séta volt. Az első futólépések után elkezdett zsibbadni az alsó hasam és olyan jó volt utána. Főszálhoz vissza. A listán több elvégzendő takarítási dolog volt, a legelső a konyhában, aztán nyakon a porszívót, ragad a kosz, felszívná a nagy morzsákat és aztán a csillogás. Meg a felmosó. Meg a megmosó gép, meg a … hajajj. Az első pohár reggeli gyorsító után aztán letettem az egészről. Szürke a kinti világ, bár állítólag még ez ideiglenes, szürke legyen hát a belső is itthon? Egyik fogam sem fűlik… Inkább barátnézás volt meg egy jóképű indiai ebéd. Közben sikerült elkapni a tarka tüntetés előtti csapatmozgásokat, sarkokon röhögtünk a szegény rendőrökön, később aztán kerítésen kívülre keveredtünk majd végül haza, jobb a nyugalom, ez amúgy sem az a verekedős balhé. Láttunk egy nagy rakás kulturált honfitársat békésen sétálva, meglepő volt és egészen európai.

Itthon – szomszédság-csere volt/van, a régiek tegnapelőtt végre elhúzták a szalonnaillatukat, szerintem mi is egészségesedünk ezután, nem kívánjuk a pirított pörcöt miattuk, az újak pedig ma délután rendezték át a szekrényeket és a mosógépük is versenyt ugrált az alsó lakóéval. Fáradt kedvű csörömpölés jött át, ami viszont nálam bekapcsolta a kialmolási reflexet és megint összeszedtem a szekrények mélyéből egy szatyornyi nemkell-ruhát. Az este pedig bundáskenyér. A takarításhoz meg csináltatok új fogakat, csak legyen fizetésem, magas.

*

A legutolsó mondat már az elalvás előtti állapot, sose szerettem takarítani, szerintem később sem fogok, csak a kötelező minimált. De hogy táncoljak a takkercuccokkal és kiskontyos fodorkában tüchtig, na nem. Ilyenkor mindig csendesen sunyítok és értetlenül nézem a Háziasszonyokat a tévében, ha nekik ettől Boldogságuk támad, akkor én inkább maradok domesztosz-szűz. Sose leszek jó feleség :)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading Nightmare at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: