szeptember közepi szerda

szeptember 17, 2008 § Hozzászólás

Délután fölkerekedtem egy hosszú és tempós sétára. A táv a Keletitől az Ipar utcáig tartott, annak is a soroksári úti sarkáig. Antikvárium, naná, rendeltem, megjött, hát akkor megyek. A Blaháig nagyon ismerős volt a kocogás, 10 perces szintidővel. A Rákóczi téren figyeltem a metróépítést, ott is olyan borzadályosan káoszos, mint nálunk. Egyszer csak egy elég nagy csoportba ütköztem, sok nyugdíjas néninek kinéző ember állt egy csoportban, csillogó szemmel vártak valamit, először naívan azt hittem, hogy egy kirándulóbuszt. Egy ‘tüntetés’ szó megütötte ugyan a fülemet, de komótosan és bambán mentem tovább, messze volt még az Ipar utca. Feltűnt aztán sok fiatal srác méregdrága fényképezőmasinákkal, el is fogott a csendes irigység a sok márkás feliratot olvasván és a sok hosszú objektív láttán. Pár lépéssel később egy kék dobozos rendőrautó parkolt, á, hát itt lesz valami, eszméltem, talán csak nem valami tüntetés?!

A Meki-Stex sarkon aztán nagy csődület, fotós, tévés, bámész, na meg a fekete rendőrök sorfala. ‘De-mok-ráci-át, demok-ráci-át!’ szólt a skandálás, majd a másik: ‘Gye-re ve-lünk, gye-re-ve-lünk!’. Jó hosszú menet volt. Végig mellettük a rendőrök, nahát, ők megfogadták! A villamosmegállóban álló fiatalok röhögtek, néhányan kamerával rohangáltak, más egyéb nem történt.

Még fél óra kocogás kellett az Ipar utcáig, ezalatt folytattam a megkezdett vitámat, magammal, fodrász beszerzése témában. Eszembe jutott, hogy akkor most kell egy új, egy rendes, egy tudományos, olyan igazi Fodrász. Húsz éve nem jártam szalonban, el is fogott a tanácstalanság, mi mennyi, pénzben, időben, divatban. Gyűjtöttem kifogásokat, melletteérveket, ütköztettem, jól össze is vesztem magammal, de majd csak megoldódik, egyelőre novemberre toltam a döntést. Addig szigorú bukszastop van, az olasz kirándulásra való tekintettel. Hiúságra most nem költök, de aztán… ohhó. Asszem a fodrászos verzió fog nyerni, meg szerintem a harisnyás-körömcipős is, de ebbe a vitába most tényleg nem megyek bele.

Visszafelé már beállt a körúti esti csúcs, mindenki lépésben, én is, ugye. Az Üllői útnál figyelmes lettem egy fekete fordka autóra, letekert ablakokkal ment, csutkára kapcsolt elektronikus zene szólt, a sofőr egy magas csávó. A dübörgés áthallatszott a járdára is, próbáltam hasonlítani valamihez, tippelgettem, mivel tudnám leírni azt a zajt. Az ipari zene címke az Art of Noise óta foglalt, ez akkor talán valami ipari zörgés lehet. Kis tanakodás után beugrott, megvan! A kupaksajtológép üteme az alap és egy sarokköszörű volt a dallam. Közben a csávó (mert csávó volt, látszott) a karjaival fura kígyózó mozdulatokat tett, időnként rácsapott a kormányra, a feje pedig rángatózott és úgy tűnt, mint aki ipari méretekben rágózna. Nna. A forgalom szépen csorgott tovább. Annyit az egészről, hogy ezt egészen a Blaháig végig tudtam követni, a járdáról, gyakorlatilag egyforma sebességgel haladtunk. Közben az előttem menő managernéni telefonálását is hallottam, a Rákóczi tértől a Blaháig annyit szól fél percenként: jójó, jójó.

Aztán a Blahán lekanyarodtam. Az ott levő hipermarkecben egy – nemíromidehányévesekdesok – házaspár fellökött a pénztárnál a kocsijukkal és egy kicsit elestem a kosárral, senki sem segített felemelni a cuccot, a pénztáros meg morgott, hogy minek viszem el a kosarat. Mondtam, hogy nem tudok emelni, de csak az ötezresre figyelt, amit kiguberáltam a bukszából. Még jó, hogy figyeltem, átrajzolt volna egy ezressel.

Végül a megszerzett liter tejjel és negyed kiló kenyérrel hazajöttem, útközben a Palace hotel előtt láttam végre olyat élőben, mint amit szoktak mutatni ámerikai filmekben, gyűrött rajzlapon egy Sgr. Ferroni piros filctollal és egy sombreroval integetett egy sofőr. A turistacsoport csiripelve burjánzott a járdán, a taxisok dudáltak, a hordárok kocsiztak, hát így telt el egy szerdai délután.

Egészen hosszú túra ment, már csak a vízháztartásom kezelését kell még okosan átszervezni, de szerintem négy hét múlva már nem lesz ezzel sem semmi probléma. Hacsak nem megint a Niagara Klotyóturnébusszal megyünk az olasz kirándulásra.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading szeptember közepi szerda at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: