De most kell, nincs kibúvó

szeptember 30, 2008 § 4 hozzászólás

Az összes doki, akivel találkoztam az elmúlt két hónapban, mind azt mondta, hogy kell. Mínusz 10 és 20 között szóltak általában, egészen kicsi szórással, volt aki még azt is hozzátette, hogy ‘első nekifutásra’. Most olyat kell hát tennem, amit világéletemben utáltam, ha próbáltam, akkor viszont megelőztem Darth Vadert is zihálásban, inkább az úszás – mondtam mindig, de azt se sokat… Kerestem kifogást, leszereltek, mondták, bármibe kezdek mint sport, ez az alap és nem kell nagyon túlzásba vinni, hanem inkább a mínuszokra figyeljek.

Egyébként igencsak igazuk volt. Szombaton találkoztam egy mérleggel, amely nagyot roppant akkor.. s az elhallgatást valami csodálatos véletlen folytán megúsztuk. De az a roppanás kegyetlen volt. Talán az utolsó másodperc.

Ma este még lefekvés előtt kitisztítom a cipőmet és holnap elmegyek valamerre, megpróbálok először gyökkettővel, de azért kitartóbban, mint általában megismerkedni a futásnak nevezett mozgásformával. Azért ha a hírekben lesz egy kis Richter-skála… “én szóóótam!”

Hírcsere SMS-ben

szeptember 30, 2008 § 1 hozzászólás

Sex is enabled, other sport is enabled, bathing is enabled – said the doctor. Cupboard-throwing with co-workers (as a teambuilding) for me: access denied!

*

Palifikáltuk a pempörszt – ez a bemondás felkerült az archívumból és ma talán még aktuálisabb is, mint egy éve.

*

“Teljesen mindegy, hogy egy egynapos tanfolyam miatt vagy távol a gyártól, vagy kéthónapos betegség miatt, ugyanúgy fogalmad sincs, mire mész be másnap reggel.” “Igen, teljesen igaz, és ráadásul teljesen mindegy, mi történt ma vagy tegnap. Holnap akkor is teljesen más fog történni” – széles röhöhés, ekkora nihilizmussal nyakon öntött irodafilozófiát!

*

“Tudod mit, mindjárt iszunk! A reggeli kávé úgyis a nap fénypontja, onnan minden csak rosszabb.” “Jäger vagy gyógytea?”

Egyszer elkezdődik

szeptember 29, 2008 § Hozzászólás

Ha egyszer reggel korán elkezd a telefon csörögni, akkor egész nap úgy lesz, hogy mindig azokban a pillanatokban szólal meg, amikor vagy kimenthetetlen helyzetben vagyok, vagy mind a két kezem foglalt és persze a hívó fél olyan, hogy ha nem veszem fel, akkor harmadik világháború. Vagy ügynök.

Ma az egyik legérdekesebb az volt, amikor a nájlongyári vérszámfejtő néni felhívott, elmondta, hogy a házidokim eltüntette az életemből az augusztus 31-ét, úgyhogy most azonnal menjek és szerezzem vissza holnapra. Legkésőbb. Mert különben.

Mentem. Nem szereztem, holnap újra.

*
Könyvtári szerzemény.

“Más történészek azonban azt mondták, hogy a huszadik század valójában korábban kezdődött, s igazi kezdetét az ipari forradalom jelentette, amely megbolygatta a tradicionális világot, s a gőzmozdonyok és a gőzhajók tehetnek mindenről. Megint mások azt mondták, hogy a huszadik százado akkor vette kezdetét, amikor megállapították, hogy az ember a majomtól származik, némelyek azonban azt mondták, hogy ők kevésbé származnak a majomtól, mint mások, mert gyorsabban haladtak előre a fejlődésben. Aztán az emberek összehasonlították a nyelveket és azon kezdtek el gondolkodni, ki rendelkezik a legfejlettebb nyelvvel, és ki jutott legtovább a civilizációs folyamatban. Többnyire azt tartották, hogy a franciák, mert Franciaországban érdekes dolgok történtek, és a franciák értettek a társalgáshoz s kötőmódot és régmúlt idejű feltételes módot használtak, csábítóan mosolyogtak a nőkre, a nők pedig kánkánt táncoltak, miközben a festők impressziókon töprengtek. A németek viszont azt mondták, hogy az igazi civilizációnak egyszerűnek kell lennie és közel kell állnia a néphez, s hogy ők találták ki a romantikát, és sok német költő írt a szerelemről, és köd ülte meg a völgyeket. A németek azt is mondták, hogy ők az európai civilizáció természetes hordozói, mert értenek a háborúhoz és a kereskedéshez, de baráti mulatságokat is tudnak rendezni. S hozzátették, hogy a franciák beképzeltek, az angolok felfuvalkodottak, a szlávoknak pedig nincs is rendes nyelvük, holott a nyelv a nemzet lelke, a szlávoknak azonban nincs szükségük semmiféle nemzetre és államra, mert az ilyesmi csak zavart okozna a fejükben. A szlávok ellenben azt mondták, hogy ez nem igaz, mert a valóságban van nyelvük, és ez a legrégibb az összes közül, amit könnyűszerrel be lehet bizonyítani. Az oroszok pedig azt mondták, hogy egész Európa hanyatlóban van, s a katolikusok és a protestánsok teljesen elrontották, és felajánlották, hogy Konstantinápolyból kiűzik a törököket, aztán pedig a hit megmentése érdekében egész Európát Oroszországhoz csatolják.”

/Patrik Ourednik – Europeana. A huszadik század rövid története/

Vasárnapi 10 kilométer

szeptember 29, 2008 § 2 hozzászólás

A konyha művészete a buddhásodás felé vezető úton

szeptember 27, 2008 § 2 hozzászólás

Megalapítottuk a Dőzs Otthonkában mozgalmat. Az utóbbi időben a szombatok vagy vasárnapok arról szólnak, hogy tömünk valami halott állatot a tepsibe, a tepsit a sütőbe, sütkérezünk, traccsolunk, tévén vajákosműsoron röhögünk és utána húsz ujjakat nyalunk. Végül feküdni kell a fotelban és nézni, hogyan nő a hasunk. Mondja valaki, hogy nem szép az élet!

*

robin food

Csendesen esős időkre

szeptember 26, 2008 § 2 hozzászólás

Rodrigo Leão lemezére nemrég bukkantam rá, akkoriban is esőre állt, most is úgy volt délután. Nem nagyon kutattam utána, kiezmiez, csak hagytam, hogy a zongoraszó kiszállingózzon a lejátszóból és mint a füst, elillanjon és hagyjon maga után egy kis kedves nyugalmat. A sárga dobozba tettem három számot, ízelítő.

*

De még mielőtt megszáll a pokrócba bújtatott fokhagymaszag és elmacskásodnának a lábaim, gyorsan ide egy kis vicceset is. Eredetileg a ‘have me’ fordulat helyett egy vulgárisabb szerepelt, de az ámerikai PC átírta, hát í.j.

ITT szól.

Epervidék

szeptember 25, 2008 § Hozzászólás

Azt hittem először, az első oldalak alapján, hogy legalább karácsonyig eltart Marina Lewycka Two Caravans című könyve. Telistele angol szlenggel és még hozzá ukrán tájszólással is, a bemutatás kellően szofisztikáltra sikerült. Úgy a huszadik oldal táján végül elkezdődtek a dolgok történni, jöttek az események és a szereplők beledumáltak. Nem nagyon volt felesleges leíró rész, hanem inkább kis bekezdésekben lehetett megismerni a szereplők gondolatait és a történtek előtti életét. Közben pedig egy kutyáét is. Kezdett izgalmassá válni a lapokról kibontakozó eseménysor, sokszor nevetős részek is jöttek, mert próbáltam utánozni az akcentust és bizony a szerzőnő csipkelődő humora is sok párbeszéden és gondolatfonálon átjött.

Csak egy példa: mobilfonman a neve annak az embertípusnak, aki – mint nálunk régebben a yuppie – minden ügyét, gondját, életét a mobiltelefonján intézi el és kellően puccos öltönyt visel, viselt dolgain meg jótékony fátyolt, már ha a fekete napszemüvegéből lát valamit. Az egyik szereplő is egy ilyen mobilfon-ember lesz, sajnos nem jó véggel, de a tipikus viselkedési mintát láthatjuk, néha kellően félősen, néha meg kellően kinevetősen. Még az is talán, hogy a mi ‘hangember’ kifejezésünk a mindenkori mindentígérő emberekre hasonlít a mobilfonman-re.

Már alig várom, hogy lehessen kapni magyarul, akkor rögtön mindjárt elkezdeném vadul ajánlgatni mindenféle ismerősömnek, de főleg azon sorstárs fiataloknak, akik azon járatják az agyukat, hogy belevágnak a külföldi munkáséletbe.

– Olvashatunk arról, hogy milyen a mezőgazdasági idénymunkások élete az eperföldeken, főleg ha azok a munkások a kelet-európai régióból származnak – láthatunk pár sztereotípiát és pár valódi életvéleményt is.

– Olvashatunk arról, hogy milyen ipari körülmények között készül a csirke és milyen az, ha a munkabérért izzadni kell, porban, csirkeürülékben és milyen egy munkásszálló.

– Olvashatunk maffia-jellegű kizsákmányolásról – ez a szál véleményem szerint a történethordozó fonál, nem hinném, hogy ennyire egyszerű lenne, de sebaj, nem dokuregény ez, hanem tkp szórakoztató írás.

– Olvashatunk még emellett ukrán bányász-örökségről, egy tébláboló bányászlegény gondolatairól, lányokról és lányok esélyeiről az életben (a 2D problémahalmaz itt is előjön rendesen).

Ha a traktoros könyvére egyszer három csillagot írnék bármilyen értékelő rovatba bármilyen könyves oldalon, ez az epervidék és ez a sok kaland, amiből még akár tanulhatunk is, legalább három és fél csillagot megér. Az se baj, ha közben legalább százszor átugrottam ismeretlen szavakat és legalább százszor nem. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle film. Mert akár lehetne is.

Még talán azt is leírhatom, hogy végre két olyan regény, amely egy kicsit közelebb hozza a fiatalokhoz a vöröscsillagos éra dolgait, egyáltalán nem politikus dumával.

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for szeptember, 2008 at szalonnacukor.