April’s Fool

március 31, 2008 § Hozzászólás

April’s Fool

Reklámok

Piros karika – de ez csak figyelemfelkeltő cím

március 31, 2008 § Hozzászólás

Ámosz Oz - Szeretetről, sötétségről

“Nagyon hamar kezdtem olvasni, úgyszólván magamtól. Mi egyéb dolgunk lett volna? Akkoriban sokkal hosszabbak voltak az esték: a föld lassabban forgott, a galaxis sokkal ráérősebb volt, mint manapság. A villanyfény halványsárga volt, és egymást érték az áramszünetek. A füstölgő gyertya vagy a kormos paraffinlámpa szaga mind a mai napig felkelti bennem az olvasás vágyát. Az angolok kijárási tilalmat rendeltek el Jeruzsálemben, így este héttől mind a lakásba voltunk zárva. És ha éppen nem volt is kijárási tilalom, ki akart volna akkoriban a éji sötétben az utcán csavarogni? Minden be volt zárva, a redőnyök lehúzva, a kővel burkolt utcák néptelenek, és a szűk utcákon minden árnyékot három-négy további árnyék követett.
(…)
Egyvalaminek voltunk bővében: a könyveknek. Minden helyet elfoglaltak: faltól falig terpeszkedtek, de elözönlötték a folyosót, a konyhát, az előszobát, sőt az ablakpárkányokat is. Könyvek ezrei, a lakás minden zugában. Meggyőződésem volt, hogy az emberek jönnek és mennek, születnek és meghalnak, de a könyvek örök életűek. Kicsi koromban az volt a vágyam, hogy ha megnövök, könyv legyek. Nem, nem író – könyv. Az embereket el lehet taposni, mint a hangyákat; így az írók sincsenek védve. A könyvekkel azonban más a helyzet: akármilyen módszeresen próbálja valaki elpusztítani őket, egy-egy példány biztosan megmarad, és továbbra is élvezi az életet valamelyik eldugott könyvtár polcán, ha nem Rejkjavíkban, akkor Valladolidban vagy Vancouverben.
Ha egyszer-kétszer megesett, hogy a sabbati ebédre nem volt pénz, anyám ránézett apámra, apa pedig megértette, hogy itt a perc, amikor áldozni kell, és a könyvespolc felé fordult. Etikus gondolkodású emberként tudta, hogy előbb jön a kenyér, csak azután a könyv, a gyerek érdeke pedig mindennél előbbre való. Emlékszem, ahogy görnyedt háttal lép ki a házból, és két-három, szívének drága kötettel a hóna alatt elindul a használt könyvekkel kereskedő Meyer úr üzlete felé; látszott rajta, milyen súlyosan érinti a veszteség. Ilyen görnyedt háttal hagyhatta el a sátrát kora reggel Ábrahám is, hogy Izsákkal a vállán elinduljon a Moria-hegyre.
Át tudtam élni fájdalmát. Apámat érzéki viszony fűzte a könyveihez. Szerette megtapogatni, megsimogatni, megszagolni őket. Fizikai gyönyörűsége telt a könyvekben, akár a más könyveiben is: önkéntelenül lendült a karja, hogy megérintse őket. És akkortájt a könyvek, komolyan mondom, szexibbek voltak, mint manapság: jólesett szagolgatni, cirógatni, becézgetni őket. Voltak köztük jó szagú, kissé érdes bőrkötésükön arany betűkkel, olyanok, amelyek érintésétől lúdbőrzött az ember, mintha valami titkos, megközelíthetetlen valamit tapintana, és az a valami felborzolódna, remegni kezdene az ujjai alatt. És voltak más könyvek, vászonborítású kartonpapírba kötöttek, amelyek ragasztója csodás, érzéki illatot árasztott. Minden egyes könyvnek megvolt a maga külön, ingerlő szaga. Volt, hogy a vászon mint kacér szoknya levált a papírról, és az ember nehezen állt ellen a kísértésnek, hogy bekukucskáljon a test s a ruha közti sötét űrbe, és beszívja azokat a mámorító szagokat.
Apa általában egy-két órával később jött haza, immár a könyvek nélkül: helyettük barna papírzacskókat cipelt, bennük kenyérrel, tojással, sajttal, olykor egy marhahúskonzervvel. Megesett azonban, hogy széles mosollyal tért vissza az áldozatról, és nemcsak szeretett könyveit nem hozta vissza, de ennivaló sem volt nála. Ilyenkor a régi könyveket eladta ugyan, de helyükbe azon nyomban újakat vásárolt, mivel az antikváriumban rejtett kincsekre bukkant – ilyen alkalom egy életben csak egyszer adódik, és ő, szegény, nem bírt ellenállni a kísértésnek. Anyám is, én is megbocsátottunk neki, én főleg azért, mert pattogatott kukoricán és jégkrémen kívül semmi másra nem volt étvágyam, a rántottát és a húskonzervet pedig egyenesen utáltam. Az igazat megvallva néha még irigyeltem is azokat az éhező indiai gyerekeket, mert senki nem parancsolt rájuk, hogy egyenek meg mindent, ami a tányérjukon van.”

/Ámosz Oz – Szeretetről, sötétségről/

Googlélek

március 31, 2008 § Hozzászólás

Általában nem szokott érdeklődést kelteni bennem, ha a bloggép megmutatja azt a kifejezést, amely a keresőben ide vezérli a netezőt erre a blogra. Ám. Most dobott egy olyat, amitől én is egy hátast…

nehézségek a csehov olvasásakor

Mindjárt rögtön magamból indultam ki és persze hogy azonnal azt válaszoltam: igen, nehézség az időt összespórolni, ami rá, pl. Csehovra jut. Ez a nehézség. Ám az a kisördög nem nyughat, hát ez mindig ráér?! – gondoltam, majd a gyerekes ördögjobbítás elnapolása után belepötyögtem a google-ba a kifejezést. Mindjárt az első sorban egy érettségi tétel szövegét dobta ki, amelyből itt lent jön a részlet.

Mi lehet ebben a nehézség?

Beleolvastam, egyrészt ellenőrizni a húsz éves port, mire is kaptam én akkor és most hogy.. hát. Hát rököny az elsőre, semmit sem tudnék most elmondani ebből a tudományos szövegből. Ma már csak azokra a történetekre emlékszem, amelyeket a drámákból, regényekből, novellákból kaptam. Második rököny meg az volt, hogy sajnálom a tétel szerzőjét, hogy nem ért dolgokat. Igen, még felnőtt fejjel is nehéz. De megpróbálni megérteni azt azért lehetne… jó, kicsit nehéz egy kétdimenziós helyzetből megteremteni egy történetet, amikor nincs 3D-s és hangos segítség, de azért mégiscsak…hmm… legalább egy kicsit… oké, hát itt a próbálkozás:

“Az ördög Elizére mellett legkiemelkedőbb műve az Arany Virágcserép. Ez egy fejlődésregény, melynek elolvasásával valóban hatnak “e izgatott idegrendszer titkos hullámai”. Ez részben annak köszönhető, hogy e mítikus világ Hoffmannban realitássá változott, ez világképként él benne. A könyv olvasásakor nehézségek is felmerülnek, bár ezek engem csak a további olvasásra ösztönöztek. E nehézségek:
– A mesei elemek, a regény elején ezek felhalmozódnak és kuszává, érthetetlenné teszik a történetet; e problémák a továbbolvasással feloldódnak, bár néhol utána kell gondolni az olvasottaknak ill. még egyszer elolvasni.
– Fejezetek helyett vigíliákra van tagolva a mű, ez inkább szokatlan, mintsem nehéz.
– Annál nagyobb nehézségek a vigíliák alcímeinek az értelmezése. Ezek kis résztörténetek kiemelései a szövegből, pl.: “Hogyan verte ki pipáját Paulmann segédtanító, és tért aludni”. Ezek érthetetlenek, meghökkentik az olvasót, és kíváncsivá teszik. Ezen alcímek végül is a romantikus irónia megnyilvánulásai – ezekkel a Bibliát parodizálja -. Ha az ember túljut az olvasási nehézségeken, és végigolvassa a regényt, rájön, hogy ez alapjában egy fejlődésregény”.
*
“A XX. századi filozófia vizsgálta az ember és szerep viszonyát, nem szociológiai, hanem filozófiai kategóriaként. E szerint az emberi kiteljesedés az én-szerep-világ hármasságának függvénye. A személyiség kiteljesedése akkor következik be, ha az én mély lényegéből fakadó szerepigény egybeesik a világ által felkínált szereplehetőséggel. Ily módon Anyegin megítélése árnyaltabbá válik. Anyegin elutasította a világ által felkínált szerepeket, ily módon feleslegessé válik a világban, ugyanakkor Anyegin a XIX. századi orosz világ szűkös szereplehetőségeiről is tanúskodik. Ezzel magyarázható például a szereplőknek az irodalmi szerepekbe való menekülése. (“Felesleges emberek”: Lermontov: Korunk hőse – Pecsorin; Goncsarov: Oblamov – Oblamov; Turgenyev, Csehov hősei.)”

Egyébként meg nagyon jól esik este elalvás előtt fellapozni egy Csehov-novellát. Azok a karakterek! Hiába a múlt előtti századi helyzetek, az emberek nem változnak! (Egyébként meg rövidek is, nem is fontos este, csak legalább egy nyugodt húsz perc… elegendő.) Oppsz… a helyzetek se változnak, a feleslegesség például…. na szép, szóval Csehov nem felesleges. Csak meg kell próbálni :)

Még március

március 30, 2008 § 2 hozzászólás

tulip

Szabálytalan a vasárnap, mert suttyomban megjött a meleg, ha vidéken lennék most, már tudnék a súlyosbodó illatfelhőkről és a könnyülő szelekről, de ma csak a városi por friss kavargásába csöppentem bele. Számomra véletlenül. Gyakorlatilag a nájlon-neon süt még mindig rám, napkeltekor megyünk, aztán a monitorfény kékít az ég vizében és az alkonyatkor haza. Közben ágyfekete és lámpafény. Nahát, most elfogyott az otthoni kenyér, tej, betellett a dolgozat utolsó lapja is, nosza, virágos bevásárlótáskámmal előmerészkedtem bevásárlás céljából. És akkor ott a kapuban köszönt nekem a tavasz.
Oppsz. Hát akkor végre elkezdődik a fényes évszak! Le is cserélem a bundacipőt, fiókba küldöm a nyúlszőr zoknit és elmegy az első flörtölős esemes. Virágárusbódé felé csavargok és kidobom a téli szemetet, a hóemberes háttér helyére új túratérkép kerül és friss fotógép-memória.
Ennyit a tervekről, persze mindig átíródnak a sorok, bárhogy is megtörténhet ezután, félek. Apróság kerül a jegyzetfüzetbe, ha egyszer váltok életet vagy munkát vagy körülményeket, tervezni azt nem fogok, főleg olyat nem, hogy mások mit csináljanak. Közellenség-meló ez, vagy ahogy legutóbb hallottam, bűnbak-pálya, és nincs annyi pénz. Biztosan nem véletlen ez sem, hogy megújulási évszak köszöntött be nemcsak a faleveleknek és a zöldeknek, hanem a szürke irodistáknak és a kövér hölgyeknek. Fitnesszelni persze nem fogok, csak úgy észrevettem, hogy elszaporodtak a tornásplakátok a kerületben, ugrálókötél helyett vegyél videókorongon mozgást, jót tesz a szezonnak. Keresek új irodát.

Na és új tanulnivalót is találtam magamnak, nyugalometria lesz a következő félév szigorú tárgya, mindenféle relaxot ki fogok próbálni. Fotel, ágy, séta, levegő, minimálkoffein és épphogystressz. Remélem, a júniusi vizsgán simán átmegyek.

Végy egy nem működő kanalat

március 29, 2008 § 2 hozzászólás

óraLegalább ez az este viccesre sikerült az urigeller miatt, aki tévészédítést ad a népeknek, nekünk itthon harsány kacajt, szóviccgyárat és portalanítást a tévétetőn. Mert persze hogy feltettük a kanalat rá, a leges legnagyobbat, lúd kövér vacsorát vártunk, óránk az nincsen, csak digitális, de azzal megfogtuk a mágust, elemér nem mentünk, tehát eleve esélytelen helyzetből indult. Nem is indult el az óra, boldogság, a világ rendje ezúttal is megmaradt annak, ami.

*

A világ állapotának általánossá válásával beszivárgó életérzés egyre csak fokozódik. Ezen értelmetlenség nem rosszabb, mint az, hogy már a második (erste, hm) bankreklám készít fel arra, hogy be kell szerezned vágyaid, netovább, láncfűrész kell!

*

A koffein-erősen-túladagolás most már alig leplezi a kétcsuklós íngyulladást, bármi áron pedig gépelnem kell még négy hétig, pedig, jajj de aztán lesz szabadság, remélem, hosszú. Tollramondás, ja, az kéne – sóhajtok fel. Marad ezek után az álmodozás, megrontó, élet, ó jajj. Valamint Azután szeretnék még egy tetőkertet és egy tetőkutyát rá, szaladgálást és fűbeharapást. Vagy hempergést, na.

pár Valamint sürgős szükség van a hamuban sült pogácsára. Minimum a recept.

*

(még mindig nincs kész az a q dolgozat, még harminc oldal gépelés, újra át)

Még hogy a véletlenek

március 29, 2008 § Hozzászólás

traktorok száma Pontosan a boszorkányokkal megegyező mértékben léteznek célzott véletlenek. Tegnapelőtt éjszaka hajtottam álomra az utolsó lapot az ukrán traktortörténetből, így ma hajnali fél tízkor egyáltalán nem csodálkozhatom, ha a mellékelt táblázat pattant ki a szakirodalom mellékletéből. Megakadt a szemem, aztán már csattogott is az ollógomb. A Lewyczka-regényt pedig kénytelen leszek idézni előbb-utóbb. Széles vigyor.

Diófának három ága

március 29, 2008 § Hozzászólás

LŐRINC FERENC

Nyőrinc Ferenc mit gondoltál,
Mikor borvízért indultál?
– Én egyebet nem gondolék,
Az Olton általindulék.

Nagyobb volt az Olt mélysége,
Mint két karomnak ereje.
Úgy elvesztem a nagy vízbe,
Mint kicsi hal a tengerbe.

Jó pajtásim, kik valátok,
Kik a víz martján állátok,
Hogy én rajtam nem kapátok,
S életem végét várátok?

Szentkirályi torony alatt
Jaj de szépen szól a harang.
Azért szól az olyan szépen,
Sírjon a nép keservesen.

Engem anyám ne sirasson,
Értem könnyet ne hullasson,
Sirasson meg az a madár,
Mely az égen le s fel sétál.

(Csíkszentkirály)

Nyőrinc: Lőrinc.

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for március, 2008 at szalonnacukor.