Halszálkákban

december 31, 2007 § 2 hozzászólás

 12.31. 22:10 – Zsíros szájszél, káposztás nyelv, dülledő has és lassuló nyelv. Mély sóhajtások. A tányérok már megkönnyebbültek. A poharak nem :)

12.31. 19:30 – Amikor a dugó kiszalad az üvegből, az a cuppanás, ó jaj :) – és innentől nagyon vigyori hangulat kezdődött. Ugyanezt a hangot eljátszotta a vilmoskörtés üveg is, ó jaj :)

12.31. 19:25 – A malacsült csábító illata…

12.31. 18:06 – Most már elég hideg a bor…

12.31. 13:55 Koyaanisquatsi film évvégi hagyományból, szöveg nélkül, zene és képek a Világról.

12.31. 13:15 – A virslik indulnak a fazékba. Csirkemell-csontozás halasztás-kérés, az utcai havazás bámulása miatt. Kicsit egyszerű a mostani szilveszter.

12.31. 12:01 – Na most akkor kávéfőzés.

12.31. 10:15 – Az első trombitaszó felhallatszott az utcáról. A mentők sikítva menekültek. Friss havak a háztetőkön, az utcakövön barna sár, távol homály az égen, szürke reggelre ébredtünk. 2007 small logo Mindig ilyen mostanában az óév, nagy világvalóság és bármennyire is lélekszaggató a látványos évfordulati hangulat, az újév délelőttje mindent romba dönt. Ugyanis kisüt a nap!

12.31. 09:55 – Víz került a lencsére, káposzta a melegítőre, olvadni.

12.31. 08:05 – Kávé Lenin módra, be a szervezetbe!

12.30. 18:00 – Vendégsereg II.

12.30. 15:00 – Vendégség I.

Reklámok

Óév

december 30, 2007 § 2 hozzászólás

2007 small logoAz úgy kezdődött, hogy egy üveg villányi vörös, a Gerétől. Később lett még egy mézes Vilmos, majd balatoni traminik szép számban, meg még vörös, egy spanyol don merlot. Van aztán egy villanyrezsón felejtett kotyogó, félig olasz sűrű presszó… – búcsúztatás.

Van már lencsénk, lesz malac, petárda nem, vagy majd egyszercsak aludni is kéne :)

Diófának három ága

december 29, 2007 § Hozzászólás

GÖRÖG ILONA

– Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám,
Görög Ilonáért, karcsú derekáért.

Karcsú derekáért, gombos ajakáért,
Gombos ajakáért, piros orcájáért.

– Ne halj fiam, ne halj, Bertelaki László,
Csináltatok néked olyan csudamalmot,

Kinek egyik köve bélán-gyöngyöt hányjon,
Másod-köve pedig sustákot, petákot.

Oda is eljönnek szűzek, szép leányok,
A tiéd is eljön, szép Görög Ilona.

– Eresszen el, anyám, anyám, édesanyám,
Csudamalom-látni, csudamalom látni.

– Ne menj, lányom, ne menj, megvetik a hálót,
Megvetik a hálót, megfogják a márnát.

– Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám,
Görög Ilonáért, karcsú derekáért.

Karcsú derekáért, piros orcájáért,
Piros orcájáért, gombos ajakáért.

– Ne halj, fiam, ne halj, Bertelaki László,
Csináltatok néked olyan csodatornyot,

Kinek magassága az eget fölérje,
Kinek szélessége Tisza partját érje.

Oda is eljönnek szűzek, szép leányok,
A tiéd is eljön, szép Görög Ilona.

– Eresszen el anyám, anyám, édesanyám,
Csudatornyot-látni, csudatornyot látni,

Kinek magassága az eget föléri,
Kinek szélessége Tisza partját éri.

– Ne menj, lányom, ne menj, szép Görög Ilona,
Megvetik a hálót, megfogják a márnát.

– Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám,
Görög Ilonáért, karcsú derekáért.

Karcsú derekáért, gombos ajakáért,
Gombos ajakáért, piros orcájáért.

– Halj meg, fiam, halj meg, Bertelaki László,
Ide is eljönnek csudahalott-látni.

A tiéd is eljő, szép Görög Ilona,
A tiéd is eljő, szép Görög Ilona.

– Eresszen el anyám, anyám, édesanyám,
Csudahalott-látni, csudahalott-látni,
Ki érettem megholt, halálé változott.

– Nem eresztlek, lányom, lányom, édes lányom,
Megvetik a hálót, megfogják a márnát.

Azzal csak bészökött öltöző házába,
A nyakába vette vont-arany szoknyáját,

Elejébe vette fehér előruhát,
A lábába húza piros patkós csizmát.

– Kelj föl, fiam, kelj föl, Bertelaki László,
Mert a határon jön szép Görög Ilona,
Kiért te meghaltál, halálé változtál.

Kelj föl, fiam, kelj föl, mert a lábadál áll,
Kiért te meghaltál, halálé változtál!

– Láttam én halottat, de ilyent sohasem,
Kinek az ő lába felszökőleg álljon,

Kinek az ő karja ölelőleg álljon,
Kinek az ő szája csókolólag álljon!

Azzal csak felszökött Bertelaki László…

(Rugonfalva)

Halálé: halottá.

Kölcsönzött jóságok

december 28, 2007 § Hozzászólás

Sven Regener - Berlin bluesKocsmafilozófusok és hétköznapi komédiások tarka világa ez – a kelet-európai olvasó ráismerhet a hrabali ízekre.” – ez volt a fülszövegbe belesuttogva, érdemes rá hallgatni, bejött most. A nyitó fejezet és benne a kutyatámadás és Herr Lehmann szeszgőzös reakciója – szerintem zseniális. Van akkora ütés, mint a Blöff című filmben a Brad Pitt és a Boglárka. A Berlin Blues már járt színpadon, filmen is, érdemes lenne megismerni ezen adaptációit is ennek a jó kis sörízű szerelmi történetnek, ahol a díszlet az NSZK és egy kicsit az NDK; és pont ott lesz vége, hogy leomlik a fal, a nő, a kocsma és leomlanak a férfiak. Minden kocsmafilozófusnak ajánlom :) és azon se csodálkozzon senki, hogy erős berlinbemenési inger kapja el.

Anthony Burgess - Mr Enderby Nem tudom Anthony Burgess stílusát elmondani, de a történetszálak csavarintásában olyan sajátos humort képvisel, hogy bármikor, bárkinek… e… illetve bárkinek azért nem, csak kellően elvetemülteknek merem ajánlani, akik például szeretik a Galaxis útikalauzt (a stílus az nem, csak az ide-oda ugráló ötletek miatt) vagy például, esetleg, alapvetően – a Monty Pythont (ezt meg a váratlanságokért). Burgess-től, nekem, személyes, kedvenc nagyon a Beteg a doktor. Mr. Enderby egy abszurdul híres költő, aki… olvasásban folyamat van, hamarosan…

Újév délelőttjén jutottam el a végére, annak is a leg részére, ahol – minő meglepetésre és ritkaságszám*ba menve – az utószó megmagyarázta, hogy mi is akar ez az egész Enderby lenni. (*A fordítást az eredetivel összevetette, jegyzetekkel ellátta és az utószót írta Farkas Ákos.) A történet kanyaraiban szükség is volt a jegyzetekre, a bennük rejlő magyarázatokra. Amíg nem figyeltem fel a csillagok mondanivalójára, addig szentül meg voltam győződve, hogy egy rendesen megírt szöveget olvasok. Egy kocsmázós jelenetnél, ahol főhősünk és ellenlábasa jól összeszólalkozik a szeszgőzben, elszaporodtak a csillagok, hát lapozok akkor hátra. Telis tele angol irodalmi utalásokkal, híres és még híresebb literátorok alapmondatai, alapművei citálódtak Burgess által, némi vitriollal meglocsolva. A ferdítések-fordítások jóságát megítélni nem tudom, talán csak jól képzett bölcsészek az angol szakon… Kiderült még továbbá, hogy a tetralógia egy komplett fejlődés-regény, az első rész egy úgymond kamaszkori szakasz. No már értem a folyamatos vécé-központot a történetben. Nulla tudásom lévén az angolszász bölcseletben, még fontolgatom a további részek (a második már kapható magyar fordításban) elolvasását, azonban semmi esetre sem mondhatom, hogy rosszul töltöttem Mr. Enderby társaságában az időt. A Beteg a doktor még mindig maradt az első helyen.

*

Yann Martel - A helsinki Roccamatio család a tények tükrében Nemrég már idéztem a novelláskötet első darabjából. Simán veri a második az elsőt, ez a pasas ahogy ír a zenéről… nagyon érzéki, érzelmi meg érzékeny. Meg még sok minden, halványan sejtem, hogy maga a novella is úgy kopogtat az olvasóban, mint egy komoly zenei darab. Allegro meg staccato – jajj, de “hogy mondja az ember muzikológiai zsargonnal, hogy a lelkemet kirántotta, a levegőbe hajította és ott dobálta a zene?” – kölcsön mondat, mindenkinek.

Csak csendben, csak halkan – ha ezek a novellák a kezdetek, vajon milyen a folytatás…? Az internet mondja, Y.M. befutóban, hát csak hajrá. “A zene a madarak válasza a szavak zajára és nehézkességére. Az elmét a felélénkült szótlanság állapotába juttatja.”

* Apró kölcsönök nagyapám könyvtárából:

Lomb Kató - Így tanulok nyelveket egy vélemény a netről – hasonlít :)

Nietzsche - Im igyen szóla Zarathustra

Tank U

december 28, 2007 § Hozzászólás

thank you

Köszönöm!

Verseny? Fény az éjszakában?

december 28, 2007 § Hozzászólás

fény az éjszakában Cyberanyu és Cyberapu szenteste előtt egy kicsivel birtokba vették életük első saját számítógépés és most erősen gyanítom, fenekestül az életük, ugye, felfordult. Rájuk zúdult a Világ és annak egyre növekvő digitális része. Mint a szivacs – volt egyébként a fogadtatás, némi bizonytalanság és a nemtalálomabillentyűt című hirtelen para, szóval alapvetően jó a helyzet. Csütörtökön este megtörtént az első messenger alapú telefonbeszélgetés, nagy öröm és boldogság. Izzadáscseppek le, sikerült a távirányított összekapcsolódás, most aztán… hajjaj… :)

Gyakorlatilag három nap alatt kellett megszokni, megismerni minimálisan azt a fura fekete jószágot, amely levegőt fúj, kerreg, villog és néha érthetetlen dallamokat enged ki a hátulsó feléből. Az első vindóz-hang, az volt boldogság nekem is, hogy sikerült feltolni rá egy épkézláb operációs rendszert hiba nélkül, és amikor a libalegelő képe megjelent a monitoron, az első nagy kő le, már volt látvány, ahol el lehett kezdeni az ismerkedést. Azért némi vita és keveredés és össze-vissza kattintgatás után sikerült a levelezés minimálját megmutatni, a kikapcsolom-kicsinyítem-kitörlöm műveletek is már mennek, jajj hol a fejhallgató és miezalyukittelöl is simán leküzdhető akadály lett. Ikonok beszédes nevekkel, az első tétova ímélek és a nyelvoktató lemez indítása mind-mind sikerélmény.

Újabb nagy kő le, aztán jött a messenger… este – számításaimtól eltérően, meglepően hamar – sikerült a kapcsolódás.

Aztán a Cybercsalád kapott még digitális fényképezőgépet, webkamerát…. azt hiszem, csak most kezdődik a tánc :)

Minden év végében van egy izgalmas

december 28, 2007 § Hozzászólás

MTA fényben

raypainting 1

raypainting 2

raypainting 3

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for december, 2007 at szalonnacukor.