Konferenciareggeli

október 31, 2007 § 2 hozzászólás

laza reggeli

Ma abban az időben vetett ki az ágy magából, mint amikor a munkáshétköznapokon szokott. Egy tegnapi telefonpletykálás során tudtam meg, hogy azóta nem olyanok a reggelizések, mint amikor még nájlongyár. Hogy hiányoznak a féligálmos poénkodó benyögések és az inspiráló viccek. Na igen, az a kávé – ramatysága ellenére – nekem is hiányzik valahol hátul titkon meg azok a reggeli agymenések. Nohát akkor a huszonegyedik századi technikát kölcsönvéve, a mézesmackó elszánt fátyolarcával ma közös reggelizünk.

Reklámok

Fotelból zene fotelos beszélgetéshez

október 30, 2007 § Hozzászólás

Tori Amos - Tales of a librarian Masszaszürke nap végére mi lehetne más hangulatjavító, mint egy kis dünnyögő énekszó, ami a háttérben megvidámít? Vagy ha úgy hozza a kedvszél, akár tapétaszaggató hangosan is? Vagy közepesen, de akkor nem baj mellé a mézes tea és a kispárna.

Tori Amos és az ő Tales of a librarian című lemeze keringett a lejátszóban ma délután. Bár lehetett volna akármelyik lemeze, mert mindegyiket szeretem, ezt talán egy hajszállal jobban.

Az Allmusic.com-on bele lehet hallgatni.

Hosszabb lélegzettel

október 30, 2007 § Hozzászólás

Cs�kszentmihályi Mihály - A fejlődés útjai

A mémes téma kifejtésében aztán eljött az a pont a könyben, ahol már bekaptam a horgot, kezdett a szájam íze szerint beszélni az író és nagyon sokszor volt az az ‘ahá’. Most akkor idézet jön.

“Mostanság az információ átadásának mindenütt jelenlevő eszköze a televízió, és mindennél több pszichikus energiánkat emészti fel. Minden egyéb eszköznél alkalmasabb arra, hogy a figyelmünket felkeltse és lekösse, s ezért a leginkább képes gazdagítani, de manipulálni és kihasználni is az agyunkat. Mivel ez a mém annyi más lehetőséget zár ki a figyelmünk teréből, különösen fontos, hogy megtanuljuk kontroll alatt tartani.
A televízió más szórakozási lehetőséggel is verseng, így az olvasással vagy a zenehallgatással. A televízión belül is sok-sok csatorna és program küzd a nézők figyelmének elnyeréséért. Egy népszerű érvelés szerint jobb programok esetén jobb hatása lenne a tévénézésnek. Ez talán igaz, de a kutatások azt is igazolják, hogy a tévézés rendkívül erőteljes és különleges hatással van a nézőkre a műsorok milyenségétől függetlenül. A tévénézés puszta cselekedetének a hatása egészen más, mint az olvasásé vagy a zenehallgatásé, és erősen eltér a másféle, aktívabb szabadidős programok hatásától is.
A televízió a világ minden táján a következő módon hat a nézőkre: nagyon ellazít, de bármilyen más tevékenységi formával összevetve, sokkal kevésbé aktivizál, tompítja az éberséget, csökkenti a szellemi összpontosítást, az elégedettség érzetét és a kreativitást. Ugyanakkor bármely kultúrában, ahol lehetőség van a televíziózásra, az emberek többet ülnek előtte, mint amennyit más szabadidős tevékenységgel töltenek. A televízió drámai példája az elmét leigázó és gazdája jólétét figyelembe nem véve újratermelődő mémnek. A droghoz hasonlóan kezdetben a tévénézés is pozitív élményt nyújt. De miután a néző bekapja a horgot, a médium anélkül zsákmányolja ki a tudatot, hogy további előnyökhöz juttatná. Kutatások eredményei szerint a súlyosan tévéfüggő emberek kevesebb örömöt találnak a tévénézésben, mint az enyhe tévénézők. S minél tovább néz valaki egy ültében tévét, annál rosszabb kedélyállapotba kerül. A televízió nem segít az embernek a környezetéhez való alkalmazkodásában. Nem javítja a hangulatát, s nem is növeli a fennmaradás esélyeit. A televízió egyetlen dologra képes, önmaga létének a fönntartására: a képernyő egyre nagyobb lesz, és a képfelbontása is egyre jobb, egyik sorozat követi a másikat, talkshow talkshow-t szül, és a fejlődéséhez folytonosan a mi pszichikus energiánk használódik.”

További légzőgyakorlat itt.

*

Két nappal a könyv befejezése után kristályosodni látszik az összefoglaló reakció, hogy szép, szép az összeírt szöveg, de valahogy mégiscsak egy gyönyörű spanyolviasz-gyűjtmény és a cím bedarált, mert nem érzem ezt pszichológiának.

Béralvást vállalok

október 30, 2007 § 2 hozzászólás

A tegnapi és a ma reggeli alvás olyan jól sikerült, hogy most már tényleg bérben is vállalom. Tizenöt nap van még a következő gépi alvásig, elrettentőnek hallatszik, akkor is írom, hogy ez volt a legjobb, a hosszan tartó ébredés. Három nőnek hét gyerek, megvolt a téma a szobában, sajnos a szülés-gyereknevelés körben hosszú óráig nyikkanni se tudtam válaszilag, szunyókálás akkor hát. Más téma meg nem is volt. Legközelebb majd azért készülök a kérdésekre és nem mondom meg, hogy hány éves vagyok, mert akkor nem kérdezik meg, hogy miért nem szültem eddig. Veszélyes terület, mert ha elmúltam egy bizonyos kort, és még nincs gyerek, nagyon látszik a szemekből, hogy a nőségben egy alacsonyabb kategóriába tartozom. És a kórházi egyenviselkedés fürdőköpenyét is felhúzom.

Kek bogyo. Matrix. Almodtam.

október 29, 2007 § 2 hozzászólás

Harom szuk kormondatban a hetfo. Mindjart otthon.

*

17:00 Itthon. Jobb így.

Ha tiltják, folyamatosan eszembe jut

október 28, 2007 § Hozzászólás

reklám

Úton

október 28, 2007 § Hozzászólás

Úton

2007.10.27.

Végre vonaton. A szokásos tereptúrát csináltam végig induláskor, Keleti, lépcső fel, le, a leglassabban haladó sor kiválasztása a pénztárnál, nagyhátizsákból kilógó sárkányrepülővel elakadás (a telefonfülkének álcázott fejbeszélő nyilvános búrában), három darab kéregetőre bután nézéssel és végül a megfelelően koszos vonathoz nyomakodással. Nemzetközi gyors keletről nyugatra, Odüsszeusz sebességével megyünk majd pofátlan árú helyjeggyel. Zenekütyü a fülemben, újságosnál a legvastagabbat, füstöskocsi kikerese és helyfoglalás. Teregetés, táskák le, föl, ölbe és gyűlnek közben az útitársak. Egy Blikk, egy Best, egy főiskolai jegyzet, egy nemereistvános sci-fi és az én ÉS-em jött össze a kupéban.

Megrándul a szerelvény és huss, máris zötyögünk.

Nagyújságot lapozom, fogynak a kritikák, szigorúan a pletykás hátulról állok neki. Amikor. Bicske – hangosbeszélnek odakint, odabent a szemsarokból pislogás van. Állomás. Szív Ernőhöz értem a tárcarovatnál. Tárcából jegyellenőrzés akasztott meg, kalauzáltak minket gyorsan, de innentől nincsen más megállás, kitört a röhögés. Azazhogy belekezdtem az ‘Az októberi beszéd‘ című gyönyörűségbe. És folyamatosan röhögtem Tatáig, Komáromnál még egy-két felnyihogás maradt, félhalk felcsuklás, csakis az illendőség kedvéért, hát dehogyis zavarom útitársaimat, már amúgy is belefáradtak a furcsánnézésbe.

Komáromnál ért oda a lejátszóm az egyik mostani kedvenc hangulatjavítómhoz, az Arizona Dreams film egyik betétdalához, ami a halról, melynek egyik oldalán van a szeme, a repülés vágyáról és az álmodozás bátorságáról szól. Nálam most éppen lengyel nyelven, amelyen amúgy egy kukkot se. Platna milosc. Rém muris, bármikor vigyorgásra fakadok, most meg szemmel is, füllel is a kényszer, nem állhatok ellent.

És kitört. Mint a forrás, félhangos kuncogás bugyogott. Levegő után kapkodva, komoly arcot kényszerítve próbálom túlélni, de nem megy és hát nem is kell.

Inkább a folyosóra húzódom ki ablakon kibámulásra. Gyönyörű ezerszínű ősz van, a Vértes is gyönyörű, miért is állok itt ebben a száguldó vasketrecben, miért nem túrabakancsban odakint? Nem tudom. Majd ha megáll. Majd otthon. Majd megfordulok.

Csakhogy elfogyott az újság. Még egyszer nem merem. Majd otthon. Meg itt a füzetben, hogy megmaradjon.

Hol vagyok?

You are currently viewing the archives for október, 2007 at szalonnacukor.