október 6, 2005 § Hozzászólás

“Együtt élünk, cselekszünk, reagálunk egymásra, mégis – legyenek bármilyenek is a körülmények – mindig egyedül vagyunk.
Az érzékelések, az érzések, a meglátások, az álmok – ezek mindig magánjellegűek és közvetíthetetlenek, legfeljebb szimbólumok segítségével, valódi élességüket letompítva lehet átadni másoknak a velük kapcsolatos, belőlük származó élményeket. Csak az élményekkel kapcsolatos információkat tudjuk megosztani egymással, magukat az élményeket soha.”

“Ha emlékszünk saját veszteségeinkre, gyászainkra, megszégyenüléseinkre, hasonló körülmények között képesek vagyunk vigaszt nyújtani másoknak, és bele tudjuk helyezni magunkat mások helyzetébe – természetesen sohasem teljes mértékben.”

“Ha úgy látjuk magunkat, ahogy mások látnak minket, kitüntetettek vagyunk. Nem kevésbé fontos az a képesség, amelynek birtokában úgy látunk másokat, ahogy ők látják magukat.”

“Valószínűtlen, hogy az emberiség valaha is képes lesz megválni a mesterséges Paradicsomoktól. A legtöbb férfi és nő élete a legrosszabb esetben olyan fájdalmas, a legjobb esetben pedig annyira monoton, sivár és korlátolt, hogy a menekülés utáni vágy, az öntranszcendentáció csupán néhány percre jelenik meg benne – ha megjelenik egyáltalán. Pedig éppen ez az, amire a lélek vágyott, vágyik és vágyni fog. A művészet és a vallás, a karneválok és a szaturnáliák, a tánc és a szónoklatok meghallgatása – ezek mindegyike, H.G. Wells szavait használva, kapuk a falon.
Privát, mindennapi használatra mindig léteztek vegyi anyagok…
Ezen tudatformáló anyagok többségét csakis orvosi utasításra lehet használni, vagy illegálisan, óriási kockázatot vállalva. A nyugati világban egyedül az alkohol és a dohányáruk fogyasztását engedélyezik. Minden más egyéb kaput, ami a falon nyílik, drognak neveznek, használóikat pedig gonosznak vagy betegnek tartják.
A modern korban sokkal többet költünk italra és dohányra, mint az oktatásra. Ez persze nem meglepő. Az én elől és a környezetből való elszökés kényszere az emberek többségénél állandóan jelen van.”

“A pokol anyagi valóságában való mélységes hit nem tartotta vissza a középkori keresztényeket attól, hogy kielégítsék vágyaikat. Tüdőrák, közlekedési balesetek, sokmillió szánalmas és nyomort teremtő alkoholista – ezek éppen olyan szilárd és megingathatatlan tények, mint amilyen Dante korában az inferno volt.
De mindezek a tények távolinak és megfoghatatlannak tűnnek az itt és most érzékelhető, szinte már tapintható vágyhoz képest, hogy enyhülést, nyugalmat kapjunk valamitől, esetleg éppen egy italtól vagy egy cigarettától.”

“A megvilágosodás nem más, mint mindig tudatában lenni a maga másságában létező totális valóságnak – tudatában lenni, de közben megmaradni önmagunkban, mert állatként csakis így maradhatunk életben, így gondolkodhatunk és érzékelhetünk emberként, így térhetünk vissza szükség esetén a zord és komor logika síkjaira. A célunk az, hogy felfedezzük azt, hogy mindig ott voltunk, ahol lennünk kellett.”

/Aldous Huxley: Az érzékelés kapui/

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Mi ez?

You are currently reading at szalonnacukor.

Meta

%d blogger ezt kedveli: