Házbéli örömteli események, munkahelyi előrelépés (nem nekem, hálistennek), szabadnap (nekem, hálistennek), munkahelyi egyéb ügyek és szabadságolási európai keresztberepkedések után… a konyhaasztalon ma az alábbi dolgok fordultak meg. Na persze utánuk a padló is, egy kicsit, fordult, de bánjakányaeccerélünk…
A kaput persze a lengyelektől kapott likőr tette be, a kapura a lakatot meg a fütyülős málnamézespáliiinkaaa… zwack, hukk.
Izgalmasan finom volt.
Arra gondoltam, hogy kiveszek egy falatnyi reszletet, hosszu es kalandos uttal a hata mogott erkezett, tegnap kaptam egy nagy tepso barackos piskotat virtualisan es akkor majd vigyorgo keppel mutathatom: Jo reggelt :)
Egyelore a bogre reggeli kave melle kell kepzelni ezt a nagy falatot, a kover husu barackot a sarga tesztaban, hatan a kedves lis porcukrot es epp egy pat harapas edesseg a reggeli napfenyhez. Benne van az a napfeny is, amely a fakon aranyozta a gyumolcsot, meg az is, amelyik gabonat erlelt. Ott van az a napsugar is, amelyik a kemencet melegitette a haz teglainak, a cserepeknek. Alajuk gyultek a gozcseppek, amelyek puhitottak a gyumolcs husat, aztan azok, amelyek kemenyitettek a teszta vazat. Adtak a suto meleget, hogy egy egesz lehessen az osszes alkotoresz.
Amikor mindezekre csendben raolvad az edes por, kicsit megszediti az orrunkat es meghuzigalja a szank szelet egy mosolyra. Az elso falatban megerezzuk a konyha forrosagat, a lekvarfozo ust rottyanasat, a haziasszonyi sohajtast, az udvar meleget es a talca koppanasat az asztalon. Csorren a villa a tanyer mellett, a kiskanal a kave mellett, meg egy falat es indulhat a nap.
Tea melle harom falat jar es en is koszonom a piskotat :)
Legyen egy szep szerdank, oke?
Az ötödik terem után szükség volt egy kis kitérőre, talán a muzeum kávézójában hátha jól esik egy kis pihenés? Az ajándék- és emléktárgyak boltja ravaszul elén állt, abszolút a már megismert és megszokott színvonalon hozta a választékát, ceruza-toll-vonalzó-füzet, bögre, kendő, bigyótartó, na persze igényes művészeti kiadványok (az információtartalmára gondolok éppen) és könyvek, pólók, esernyő és táskabiznisz. Minden logóval. A kávézó is a megszokott stílus: háromszor annyi a keksz és az étel, mint máshol, a választék mondhatnám múzeum-standard.
Hát akkor menjünk ki, a környező utcácskákban bizonyára találunk íz-galmasat. Így is lett, alig pár lépés után megláttunk egy thai café táblát és az ajtóban lógó étlap alapján kipróbálásra ítéltük. A fénykép az elénk tálalt ebédről szól, ugye nem angol, tehát ehető, nem is kell már ezt írnom. Cod and rice with sweet chili sauce, na ennek volt egy négy szótagos thai neve, esélytelen fejből idéznem, még olvasni is nehéz volt, viszont az íze! Féltem a chilitől, végül igazán jót tett a halnak, a rizs beszippantotta a szószt és fehér tányérokat hagytunk magunk után. Az előétel kis spenótos tekercsei, nyamm, no ezt valahogy beszerzem majd otthonra is, a chips mint rágcsálnivaló ezennel kivonul a konyhámból. Majonézzel vadított édes csili volt a mártás, erős spenótlevelek a ropogós tésztában, merész de nem rendkívüli párosítás, ideje gondolkodni a vega életmód szép oldaláról. A leves – könnyű zöldséglé és ropogós nagy zöldségek, a húsos táska belül – remek, na itt megvan a név: won ton. Ezt még biztosabbra mondom, hogy újra kóstolni fogom.
A nap egyik (jajj, de hiszen rossz nem is volt egy sem, miket emlegetek én itt össze!) csúcspontja volt a thai ebéd. Este a buszon olvastam a szokásos ingyenpapírt és a reggeli lapom maradékát, a Guardian-ban találtam egy cikkecskét az alábbi honlapról, úgy érzem, érdekes kontraszt. A szerző, Erik Trinidad szerint ‘ igen, a fastfood még mindig rossz neked, de legalább lássuk, jól is kinézhet az egész’, és átformálja éttermi kinézetűre a gyorskajákat. www.fancyfastfood.com Komolyan felhúztam a szemöldökömet, ahogy néztem az átalakítás képeit, nahát, vicces ez, de mégis ad valami pluszt, talán egy hajszálnyi lelkiismeretet elvesz a szervezetbe tömött E anyagoktól, aztán persze azok mennyisége egy cseppet se csökken, visszajön a furdalás. Meg a kérdés is, vajon az éttermi ételek ugyanígy tartalmaznak E-ket? Csak mert jól néz ki… hmm… még nem biztos, hogy 100% természetes alapanyag… na inkább nem gondolkodom, eszem egy almát. Vagy.
Talaltam egy naan kenyer nevre hallgato finom kis dolgot. Keleti persze, igy aztan eheto is. Szemelyes kedvencem a fokhagymas-korianderes valtozata. Ma eppen a kis lepeny formaju naan kenyeret kaptam a boltban, de van olyan alakban is, mint egy pizzaszelet, ehetoseg szempontjabol kulonbseg nincs. Vagy csak annyi, hogy egyik tovabb tart, mint a masik.
Olivaolajjal kevert margarint szoktam venni, az enyhen sos es olivas ize mindent megbolondit. Sokszor csak annyit teszek, hogy felmelegitem a naant mikroban es vajjal kenegetem. Maskor meg mozzarellat olvasztok ra es paradicsommal egyutt tuszkolom magamba.
Azt olvastam rola, hogy lehet kenyerpiritoban is melegiteni, nekem ez a mod egg kicsit kevesbe kedvenc vegeredmenyt ad, a sultebb alja olyankor ropog. Ezt meg a fogorvosi kezeles borsos ara miatt inkabb kerulom. A mikros melegites jobban csuszik, puhabb es kicsit gumisabb lesz, a vaj eppen jo, hogy raolvad.
Csak ugy magaban, kenyerszeletkent is kivaloan teljesit lecso vagy paprikas krumpli mellett. Bizony mondom.
Hat kicsi lepeny £1 vagy ketto pizzaharomszog alaku 75p a Sainsbury’s-nel. Ez a kozepes alatti arfekvesu bolthalozat kozepes arfekvesu minosege :)) szoval nem egy lidl, ami itt is nattyon occso es nulla minoseg, nemcsak Magyarorszagon.
Itt egy kep a mai vacsoramrol, mielott meg. Most mar mindegyikunk jol van, nyalom a szamat.
Van errefelé a High Streetnek egy folytatása, amely utcán egyszercsak minden házban étterem, elviteles sütöde és egyéb gyors- és lassabb étkező van. Sok a sültcsirkés, még több a kebabos (ez a magyar nevén gyrosos büfé), elvétve látni kínai gyorsot, inkább asztalos thai van és az amolyan lakomázós. Láttam egyetlen egyet, amelyiknek Fish and Chips volt a cégtáblája, meg is lestem már az étlapot, 3,5 egy adag belőle. Maroknyi papírtálkába tolnak darabos sült krumplit (a szalmakrumplinál termetesebb szálak, szerencsére) és a tetejére jönnek a panírozott haldarabok. Meg a szósz, itt mindenhez van szósz. Erőst gondolkodtam, hogy egyszer hamarosan kóstolás alá vetem őket, ha már annyit járok arrafelé a busszal, meg a kíváncsiság, ugye.
Tegnap este átszaladtam a kertek alján lévő tesco express-be egy kis tejért, mert kifogyóban volt itthon és kenyér se sok morzsa volt készleten. Megejtettem a vadászatot, és még nem volt kedvem hazamenni, gondoltam, kerülök egy nagyot a másik utcán visszafelé. Ott viszont volt egy kínai és fish’n chips-szes egyben. Azonnal rámtört a kíváncsiság, és teketória meg bukszasóhajtozás nélkül bementem és kértem egy adagot. Itt cub-nak mondta a pasas a fisht, gondolom a hal fajtáját jelenti. Meg kértem mellé a krumplit, de szószt nem, először a puszta ízére voltam kíváncsi. Vártam úgy tíz percet, aztán a fickó a kezembe nyomott egy akkora zacskót, mintha egy nagy pizza és kövér pizza lett volna benne. Meleg volt, illatos, rohantam is vele haza.
Alig fért rá a tányérra, ez volt a legfőbb meglepetés tárgya, az ár-érték arány? dupla, mint vártam. 4,5 fontért lett egy vacsora és egy másik is, remélem, felmelegítve is jó lesz, legalább a hal. A krumplinak mindegy, az nem egy nagy élmény. Az is pozitív, hogy nem sózták meg. A hal meg… hát valami gazdag vidékről foghatták, mert nem száraz húsú, hanem inkább zsíros és ezen még tolt egy kicsit, hogy az egészet bő olajban sütik és a panír az liszt-tojás, ami szintén szív magába jócskán az olajból. 
Úgy éreztem, hogy a húson volt valamiféle apró fűszer, de még az is lehet, hogy a bőre alatt fekete pöttyös, aztán a végén abba maradtam, hogy inkább villával, egy kis ecetes majonézzel és falom tovább, nem gondolkodok, mert ez egészen jó, sőt még annál is. Legfeljebb csúszva jön ki a végén, hát az meg még hol van! Ehető angol kaja, juppié és még megkkora!
A következő zújhely meg egy multikulti takeaway-os vidék kellős közepén lesz, remélem, halas is lesz ott a közelben. Mégse fogyok le? Hmm…
Elég sokfajta édességről számoltam be mostanában, jöjjön akkor most egy csípősség, nehogy még azt találjátok gondolni, hogy csak csokit eszem, mert de nem. Vettem egyszer – mert olyan szép hívogató sárgás színe volt – egy üveg koronázási majonézt, amelyet hivatalból koronázási csirke mellé kell tenni, nálam azért elmegy a sonkás szendvicsre is. 
A címke információi:
A mayonnaise ready to use for Coronation Chicken. Delightful and spicy – just add to cooked chicken and serve on rice.
Ingredients: Mayonnaise, mixed oriental spices, madras curry powder, garlic, coriander seed, cumin seed, fresh coriander leaf, fresh lime juice.
Szokásomhoz híven ezeket az információkat csak kóstolás után szereztem meg.
Egyszer rég, még az első hetekben ettem egyszer egy kínai zacskóslevest, amelynek csirkés és currys változata volt, a csirkés az ehető volt (utálom egyébként a zacskósleveseket), de a currys kóstolása után igencsak bloáá érzésem volt és nem is fejeztem be a tányérnyi adagot. Uhh, hát a curryt szokni kell, aj, aj.
Tekerem lefelé a kupakot, dugom befelé a kiskanalat, az első nyamnyam – bloáá. Pont úgy jártam, mint a Colman’s mustárral, mindenki áradozott, hogy az a legeslegjobb a világon, aztán annyira lazán bekentem vele a szendvicsemet, hogy az első két harapásnál még a fülem is könnyezett, a szendvics ment a kukába és én meg felírtam a tapasztalatot, hogy kóstolni csak óvatos méretekben!
Nade kibújt belőlem a kapitalista bukszavédő állampolgár, ha már megvettem, veszni nem hagyom! Itthon lepasszolni kicsi esélyem van, a mustárt se sikerült túlságosan (na jó, majd azt is szelidítem valahogy), hát ezt meg főleg nem tudom beajánlani valamelyik fiú tányérjára, mert még az ízek bemutatása se megy… hát akkor apránként, kanálhegyenként majd elfogy. És itt jött a megmentő mozdulat, ugyanis a következő szendvicsezés alkalmával megkevertem a trutyi tetejét, majd csak azután kentem és láss csodát, ehető ízt találtam. A szendvics többi hozzávalója nem változott, csak a kence lett gyengébb…ó, ó, csapok a homlokomra, akkor tehát a szabályom úgy finomul, hogy kóstolni csak óvatos méretekben szabad, de nem a konzerv tetejéről!
Egyébként szép kis mix ez, madras curry por, fokhagyma, koriander mag, köménymag, friss koeiander levele és lime leve… a majonéz nem is nagyon látszik. És ezennel beteszem az Angliában ehető dolgok közé, köszi, India!
A vasárnapra való tekintettel most akkor meg is szemlézem a neten, mi az a koronázási csirke. Utána intézek valami szendvicset…
Komolyan mondom, az jutott eszembe rögtön az első megpillantáskor, hogy ‘jééé ebben meg szalonnahús van!’ 
Másodszor, sőt harmadszor is meg kellett néznem, végül aztán hazahoztam, 70p volt a kíváncsi kóstolás ára. Egyrészt fogalmam se volt a fudge szó jelentéséről, másrészt meg a nyomtatott kép színeinek valóságtól való eltérése a teszkós lámpafényben még jobban misztifikálta a látványt. Határozott piros húskockáknak látszanak azok ott a kupacban, nem tudtam sehogyse fejben összerakni az ízeket, vajon hogy mennek ezek együtt – hát találgatás helyett megkóstoltam.
Azután jót nevettem, mert szótárazás közben kanalazva igencsak édes massza csúszott le a torkomon, semmi szalonna, semmi hús!
A teszkósság miatt más is volt furcsa ebben a dobozban, mégpedig a krém színe. Szürkésbarna. Nem bizalomgerjesztő. Hanem ronda (és finom, hogy a szlogennél maradjak, de nem, nem maradok, mert nagyon édes és hát a teszkós aroma itt bujkál a háttérben). Egyszer majd biztosan megkóstolom az eredetit, a Devonshire style-t.
Egyébként ez az ehető angol kaják típusába tartozik, az összetevőkre azért érdemes pillantást vetni.
Megkóstoltam egy joghurtot, amely rebarbara ízű volt, és jó volt. Félúton van az édes és a savanyú között és inkább savanyúságnak fogom legközelebb kóstolni, bár ez is egészen oké volt. 
Az első az egy levélben kapott recept, annyira frappáns, hogy bánnám ha a netnirvánában elveszne, ezért itt is rögzítem. Illetve legyen közkincs, minden gyömbér-rajongó nyálazza a tányérját! A keresztségben pedig a Gyehenna Sali nevet kapta, figyeldoda az ajánlást!
Hűtőben csoffadó paprika halmot kicsumázol, felabriktolsz, ügyelsz rá legyen benne egy-két csípős típusú is. Kis olajon egy serpenyőben fonnyasztod míg barnulással nem fenyeget, ekkor zúzott fokhagymával és sóval meghinted. Készítesz egy sali alaplét, cukor, lötty ecet, bögre vízben oldva, majd ebbe zúdítod a paprika halmot. Elvileg savanyúság, de bármihez ehető – én önmagában fogyasztom, mert türelmetlen vagyok – hűtőben sokáig állna, ha nem fogyna el.
A második az meg egy újabb íz kóstolása a ginger beer-ből. 
Nem is tudok hosszasan áradozni az íz-élményről, listába szedtem a tapasztalataimat. Van ez a D&G által gyártott Old Jamaica márka mindjárt a Top 1 helyen. Azután következik az ASDA saját márkás ginger beer-je, mondjuk amolyan lágy nőies ízzel, a Top 2. Majd el kell telnie egy fényévnek, utána következhet a Somerfield márkája és a többi bolti cucc nájlonüvegben. Ha esetleg lesz még finom, akkor a top 3-tól még van hely.
Tömören: ez olyan fless volt, hogy a szemgolyóm hátul is izzadt, a dzsuvákok a torkomról takarodnak rendesen, az utóíz hosszan tart, és ideje hájpolni a méregtelenítő jóságát is a gyömbérnek. Ráadásul e drága O.J. ital nem is annyira édes, pont jó.
Itt van a ginger beer.
A bal hatterben az Lambrini, habzobor, a multkori hazamenes-unneplesbol maradt meg. A muskotalyos kisfroccsnel szarazabb, a pezsgonel gyengebb, de egyebkent finom. A lenyeg azonban mindenkeppen a ginger beer!
Felkelés, kávé, müzli, tévé, fényképek, becktoni benyomások szortírozása után megkóstoltam a Ginger Beert. Gyömbér ízű tejfeher buborékos innivaló, édes és a végén csípős, olyan igazi gyömbér, mint amilyen ízt a gyehenna-teától lehet kapni. Remek, remek, tetszik ez nagyon, egészen sokáig megmarad az íze és jó, nekem bejött. Nem kell már forróvizet gyártani, teafiltert lóbálni és égési sebek ellen fujkálni, hanem itt van egy üdítő ital és akkor most majd ez jól kedvencem lesz. Ki lehet majd próbálni a helyi változatokat is, 2 liter van 0,5 font körüli áron, nagyon rendben van.
Alkohol pedig nincsen benne egy csepp se.
A masik borzasztosag, hogy a szeletelt kenyerek…. nem olyanok, mint az otthoni szeletelt kenyerek. Ezek itt piritas nelkul csak annyit ernek, mint egy papirzsebkendo, amelybe egy vizgombot csomagoltak. Egy erosebb vajazo mozdulat es maris a tenyerembe nyulik a kozepe a szeletnek… na de mondjuk hat napig puhak, semmi kiszaradasra utalo jel… Ezek az elso benyomasaim a kenyer-helyzetrol, aztan alig varom mar, hogy kogazdag legyek es tudjak venni 3 fontert francia kenyeret, mert az – legalabbis – ugy nez ki, mint egy tisztesseges kenyer. Egyszer vettem a Lidl-ben bagettet, na az oke, sajnos leginkabb reggel kaphato es akkor nem nagyon kolbaszolok arrafele.
Aztan ma vajaskenyer olvasztott sajttal Sydenham modra elnevezesu ebedem kozben arra gondoltam, hogy az angol embereknek a legelso haztartasi gepuk bizonyosan a kenyerpirito. Vajon hogyan elhettek ok a regi korokban, amikor platnin vagy serpenyoben kellett eloallitani… vagy a ketszersult technikajaval kell gyorsan megismerkednem, hogy ne legyen a tanyeromon kerdojel? Ujabb lecke.
Aztan azt is gondoltam, hogy azt a hires Shakespeare szonettet (75.) egy kicsit lehetne modernizalni, en ugy irnam, hogy
“Az vagy nekem, mint angol kenyernek a piritas”
Egyebkent most, itt, Croydonban, sokkal katartikusabb elmeny vegiggondolni a szonett masodik sorat is… mert a “Tenyleg!”-elmeny az nagyon ut. Ket pont az u betu tetejere…
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
(Zarojelben: Sh. szuletesnapja aprilis 19-en van, itt ez a nap a kolteszete meg a szinhaze, van egy rakas attrakcioooo)
Akkor az angol kajas szakacskonyv elso tetele kovetkezik. Nem ijesztegeteskeppen, de ha mar elokerult a magyar husveti sonka, meg kell mutatnom a versenytars(aka)t.
Mar regebben is lattam tobb boltban, hogy a nepek nagy kupacokban veszik ezt az ennivalot, nem is draga, 29 es 49 penny kozott van csomagja, amiben 6 vagy 8 darab ize van. Crumpet, ha jol emlekszem a nevere. Ha meg megsem, akkor sorry vagyok, de mindegy a kajanak.
Egy tenyernyi a cucc, egy centi vastag, ruganyos kerek pogacsaszeru. Teljesen pontosan annyi latszik rajta, hogy liszt van az alapangyagai kozott. Tapintasra gumis, ruganyos, illata nincsen, az alja sima, a teteje meg mint egy jo oreg szivacsallat a tengerbol…
Annyit ir a csomagolas, hogy melegen ajanljak es vajjal megkenve, ugy nagyok delicious. Hat megmelegitettem, vajjal megkentem, aztan kostolas utan meg mango chutney-val is (ez az a lekvarnak kinezo narancssarga dolog az izebigyo tetejen), de meg a chutney csipossege se tudott izt adni ennek a gumipoginak. Ha lett volna ittkon kolbaszzsir, bizony kuldtem volna ra azt is, de sajnos azt kell mondjam, lehet, nem segit… Alig tudtam betuszkolni az arcomba, a vaj sossagat is elobb ereztem, mint barmi tesztaizt… ehh… es meg van belole harom maradek… Egyetlen eselyt latok, hatha rossz technikaval adtam neki a meleget meg a vajat. Eloszor melegitettem, majd utana a vaj/margarin. Most majd ugy probalom, hogy vaj, meleg, szalveta, remelem a sorozat vege nem a litter bin lesz.
*
Update 2009/04/19. A crumpet egy kicsit megjavult, elobb kell a vaj es aztan a melegites es sokkal tobb melegites kell, mint ahogy eddig, korulbelul 4 perc a sutoben/toaster-ben. Mikroban nem tudom mennyi, majd probalgatom tovabb.
 | csigusza on A valóság váza |
 | Meta Hari on Rettenetes iramban |
| Meta Hari on Rettenetes iramban |
 | Vera on Rettenetes iramban |
 | rhumel on Rettenetes iramban |
