Ablakból reggel

Kicsit csalok, mert a kép csütörtöki, de még azóta sem változott a helyzet.

Fura helyzet áll elő, mikor küldtem ezt a képet a netre, még hajnal volt, sötét. Aztán amikor eljött a felkelés ideje, kiderült, hogy köd van. Az a jó rendes köd, amiről híres ez a város. A Fene Nagy Köd. Szó szerint tejfehér. Az első ilyen nap most ősszel. Egy kicsit csipked is a négy fok, de az angolok még mindig nem tettek le a mezítlábas papucsban mászkálásról. Ez a köddel együtt még mindig új nekem :)
Tavasszal nem volt köd, hiányoltam is.
Egyébként ma megint múzeumba megyünk. V&A Museum.

Hazafelé hangulatban

Második változat.

Talált japán

Izgalmasan finom volt.

Limehouse Basin

Full-screenLondon’s canal port since 1820, Limehouse Basin is still a hive of activity today.

EZY5444 landed 21:58

London, Gatwick Airport.

Megtudtam, hogy a repülőgépek közlekedésénél a Landed és az Arrived között eltelhet akár 7 perc is. A leszállt állapot és a megérkezett állapot között talán 7 percig kóvályog a gép a betonúton… Saját emlékeimben ez sokkal hosszabb idő volt, de akkor persze március volt és hideg, hátha minden lassabban ment. A kijelzőről még a csomagok állapotát is követni lehetett, külön jelzés jött, amikor elkezdték kiadni a böröndöket. Azt hiszem, a reptéri várakozásból is szükségem van egy kis tréningre. A Gatwick-en nincsen sehol terasz, ahol a puszta látogatók láthatnának egy kis gépbeszállást-felszállás, csak egy koszos pub-ablakba lóg be pár gépmadár-farok. Ferihegy igazán nagy kegy ebből a szempontból, meg is kell becsülni.

A lényeg amúgy is az a rettenetes nagy túrórudi-szállítmány volt. Persze a szállítók is… :D

Hazafele érkezős hangulatban

Titkos szenvedely

Penteken voltam a Gatwick Airporton, kikiseres fedotevekenyseggel, de… Otszor! Oda es vissza!

A katedrális másik oldala – ez is egy közhely vagy köz-hely

2009_08_03_TATE_Modern

Tankonyv, varosnezo eset

Reszes esetben vagyunk es a St Paul Cathedral elott. Megint varosnezo setat tartunk valamint reszt veszunk egyeb muzeumokbol is (negyedik nekifutas a Tate Modernnek es a museumshop-nak)

Szombati ujsag

Delidos reggeli melle mindig dukal egy rendes ujsag. Ez jelzi a hetvege kezdetet, hogy kenyelmesen kavezgatva terjedelmesebb szovegekkel lehet kapcsolatba kerulni, mondjuk a konyhaasztal melle huzott fotelban, olben egy kistanyerral. Nincs idokorlat, nincs zavaro figyelem-limit es lokdosodes, mint a tomegkozlekedesben.
A mai Guardian kepes hetvegi mellekleteben bukkantam a mellekelt kis szinesre a levelezes rovatban.
A leveliro a nyolc evvel ezelotti magyarorszagi latogatasa ota keresi a gyulai kolbaszt es a zoldpaprikat. A szerkeszto bevallja tajekozatlansagat es Johnny Pusztaihoz fordul, aki egy hentesmester Nottinghamben. Remek orszagimazs a valasza, ilyen paprikat csak Mao-n lehet kapni. En pedig senkinek sem arulom el, hogy nalunk a torok boltban ladaszam van. Pontosan olyan, mint Magyarorszagon. Illetve nem. Itt £1,6 kiloja es szep koverek, hibatlanok, mindig.
A gyulai kolbasz – nos, az meg mindig unnep :)

Southwark Cathedral, here since 606

museum

Azt olvastam a katedrális melletti kis táblán, hogy az első templomot ezen a helyen 606-tól használják, amely egyszercsak leégett, a következőt 1212-ben adták át. Micsoda számmisztika ez, kérem! – gondoltam, és olvastam volna mondjuk a 2424-ről is, csak az még nem jött el… De mi lenne, ha egyszer utána járnék, mi történt a templommal mondjuk 1818-ban… a tábla kicsi volt és esett is már az eső, úgyhogy nem böngésztem tovább, hanem eltettem az infót a kisfüzetbe a Megnézni nem árt rovatba.

31 lepes mulva

Trafalgar Square

Most mar arrebb allok

St Martin’s Place

Bővebb kivitelben itt látható a nap csavargás része:

2009_07_26_Camden

Itt állok a Soho egyik közepén

Ugyan kicsit esőszagúak a képek, mert csak a mobillal, de első találkozásnak igencsak jók, most már tudom, hogy ide – is – megint kell jönni, ismételni, sétálgatni, flangálni, bámulni, majd többször kipróbálni… A teraszos vendéglátás mindig is közel állt hozzám, ezen a területen meg mint a gomba, nőnek a placcok, járkálnak a népek még este nyolckor is, szitáló esőben akár. A mozik előtt hatalmas tömeg mindenhol, színházak, jajj, musical-reklámok, ó jajj ismét. Szereztem egy műsoros füzetet, most majd fel kell túrni a TeCsőt ízelítők után, jajj, miért érzem én azt mostanában fokozottan, hogy rám szakad a világ és beszippant és fel se bírom ezt fogni, mi minden történik egy pillanatban, és akkor ez még csak a látnivaló és hol van a megértés… Ha lesz egy kis nyugadalom, akkor meg azon aggodalmaskodom, hogy túl lassan tanulom az angolt… Jól van, azért legközelebb lassabban és kevesebbet iszom cidert :)) ja de hogy a Sohoban ezt kell csinálni? Hát akkor semmi cicó, ide azt az üveget, még jó, hogy angolul glass a pohár is és ezek után legyen még egy kis terasz és legyen sok világmegváltó beszélgetés!

Camden Basic

Ehhez a vasárnaphoz tartozik egy mottó: 11 év múlva. Remek kis találkozás volt, gyors élettörténet-skiccek a piaci forgatagban egy tál curry mellett és némi kicsike alkohol egy pub emeleti ablakában. Szereztem egy újabb strigulát a “London nyüzsgő és fantasztikus” címkém mellé, megtapasztaltam ismét, hogy igenis létezik az, hogy “ugyanott folytattuk, mint…” és apró trükköt is kaptam az ánglus nyelv tanulásához. A végén meg három akkora fánkot (csokist főleg, de almás is volt) vettünk egy fontért, hogy beillett két napi hideg élelemnek…

A metróban nagyon meleg volt, nem is volt még annyira nagyon késő, a bérletem jogosított mindenféle tömegközlekedős garázdálkodásra, ezért kijöttem a föld alől és sétáltam egy kicsit a Soho-ban, uhh, fantasztikus, csábító, zenés, könyves, szeszes, látványos, forgatag és riksák is láthatók. Egy kicsit ugyan esett az út végén, ezért keveset fotóztam, többet vonatoztam a belső pályaudvarok között és aztán ismerősök hangjára lettem figyelmes, amikor már majdnem indultam haza. Szerencsémre nem vettek észre, igazán nem volt kedvem a volt lakótársaimmal bájmosolyogni egy ilyen nap után. Azt hittem, hogy már soha többet, erre sorra botlom valamelyikükbe… hmm… na majd remélem ez is egyszer elmúlik, ki fogok kopni a köztudatból. A vonatozás közben kristályosodott egy összefoglalás, ezt csak úgy magamnak írom, csiszolgatás végett, életcél csak a megszállottaknak jár.

Egy elveszett bejegyzes margojara

Tegnap amig szunetem volt az etteremben, kormoltem egy hosszu bejegyzest utikonyvekrol. A vegen elszallt. Itthon a wifi-vevokemmel tamadt para, de az mar pentek este ota megy. Kicsereltem mar routert, kabelt, semmi eredmeny. Illetve itt Angliusfoldon meg kell szoknom azt, hogy a kommunikacios technikak idonkent leallnak minden elozetes figyelmeztetes nelkul. Aztan egy ora mulva folytatodik, csak ki kell varni. A napokban volt igy meg a mobiltelefon szolgaltatasaval is. No service, please call later.
Kezdem favorizalni a papir- es galambalapu kozlescseret. Nehezen szakad meg, el se tunik hiphopp. Spam se jon, a torlest megoldhatjuk a galamb levagasaval.
A fenykepen egy penteki szerzemeny lathato: csalafinta felhok es az autoszalon.

Épp az IKEA-ba megyek

Lóg az eső lába, illetve egy apró kis zápor volt is, de már fel se tűnik… A csigak is sietnek, a háttér sarkában látszik a fenyegető felhő színe.
Már messziről látszik, hogy Q nagy Sale van az IKEA-ban…
Harmadik nekifutásra végül sikerült eljutni az áruházba, de még ehhez a harmadikhoz is kerültem egy akkorát… kaptam egy infót, hogy az a busz, amely Purley felől jön, az ott áll meg a parkolóban az áruház előtt. Hát kicsit se az a busz volt, amellyel mászkáltam az elmúlt napokban, hmm, de legalább most már tudom, mi van merre és hogyan. Egy negyed városrészt körbementem az Ipari Parkban, mire bejutottam a Hipermarket Parkba és azon belül is az olvasólámpámhoz. Sokszor láttam már ezt a két nagy tornyot, ami igazán kéménynek néz ki, nézegettem is a csíkokat a tetején, de nem esett volna le, hogy pont ikeakék és ikeasárga… no szép kis bóklászás volt, félig futva, nehogy utolérjen az eső…
Bent olyasmire számítottam, mint a pesti áruházakban, de nem, itt egy hatalmas belső átépítés közepébe csöppentem, függönyök, eszközök, palánkok, korlátok szinte mindenhol, utak átfestve, papírtáblák. Néhány bemutató szoba megmaradt, a többi helyen kartondobozok felhalmozva, raklapok, és néhány láthatósági mellényes szerelőember mászkált a függönyök között. Volt pár hely, ahol izgatott kopácsolás hallatszott. Mindezek között a vásárlók teljes nyugalomban keveregtek, boldogan élték vásárlói mivoltukat, pakoltak, tornyoztak, nekimentek a kordéval a mindennek, a gyerekek szaladgáltak és üresre fosztottak jó néhány Sale feliratú helyet.
Így tettem én is szert 17 fontért egy állólámpára (kép majd később, fekete-fehér), egy polár ágytakaróra (kék mintás), két nagy párnára (kék és piros), 4 izzóra, 3 ételtartó dobozra és egy lábtörlőre, valamint egy bevásárlószatyorra, amelynek majdnem kiszakadt az alja, mire hazahurcoltam benne ezt a sok szajrét. Szerencsére ez csak 30p volt. A többi értéke viszont felbecsülhetetlen, sőt a lámpa dobozának már meg is találtam az újrafelhasználási módját. Pakk lesz belőle egyszercsak.
Most már csak olvasni kéne :))

Hazafele a King’s Crosstol Streathamen at

A King’s Cross palyaudvar melletti haz kovetkezik. Majd Streatham Common, Norbury es vegul az eso. Ez utobbit mar nem fenykepeztem le.

A 13. század óta itt ügyeket védenek

Lincoln’s Inn Court, Old Hall. Az iPhone maszatos képei után jöjjenek a rendesek…

Származási hely: 2009_07_20_Holborn

Származási hely: 2009_07_20_Holborn

Származási hely: 2009_07_20_Holborn

Holborn Station-nél a térfigyelő kamera

A háztetőből kinyúló kar és annak a végén a doboz – hát ő lenne az. Arra lettem figyelmes, hogy a kar folyamatosan mozog, oda-vissza mozog a tetők felett és mindig az utakra “figyel” a szeme. Remélem, egyszer megtalálom az interneten, hogy mit is lát.
A wimbledoni közvetítésnél is volt egy ilyen doboz fent egy daru tetején.

A mi London Roadunk

Megkerestem a Google Maps-ban is a mi London Roadunkat, az út elejét be is jelöltem, itt van ni! A Legújabb Zújhely, ami talán a Sokáig Jó Hely címkét fogja kapni hamarosan, a mostani lakásunk az A-val jelölt pontban van, és kábé a kék csíkon közlekedtem ma délelőtt, onnan jöttek a telefonos képek.

Szép hosszú utca egyébként, autós főút, a buszról egyszercsak kinéztem jobbra, 1459-es házszámot láttam, aztán még mindig nem volt vége… csak úgy, a távolságok miatt mondom.

Metróban Londonban

Főhősünk korán kelt a zene ír rádióból

Jaja, délben, de mivel kint nagyon esett (fél órát is egyhuzamban), kinek lett volna kedve kiszállni az ágyból… Délután ment a harc a lenti pécé netes lassúságával, aztán találtam az iTunes-en remek podcastot keta és ír zenékkel megrakva, feltuszkoltam a telefonra és irány a város! Ezt úgy negyed háromkor határoztam el, mégis volt vagy fél hat, mire kiértem az utcára. A szuttyogás, az… közben mostam és álmodoztam a semmittevésről.

Aztán elindultam, hogy megkeresem az ikeát, kellene egy kicsi lámpa a szobámba. Mondták a többiek, hogy busszal kell menni, Purley felé, meg hogy 286-os, nosza, szedtem is a lábamat a belváros felé, a London Road megállóiban pont megáll a 286-os. Aztán az orrom előtt ment el, a negyedóra alatt, amíg ácsorogni kellene, simán beérek gyalog is, akkor hát veszek újságot útközben. No igen, este fél hatkor itt reggeli újságot keresni felettébb dőreség. Mert azok már kora délután mennek vissza és szabad lesz így a hely a polcon az esti lapoknak, azokból is van szép számmal. Azért csak elcsíptem egy utolsó példányt az egyik indiai fűszeresnél (grocery’s). Ezen a héten jött benne 2 cd és naponta egy kis füzet, kezdő olasz nyelvtanfolyam van rajtuk, a nemrég hallott Michael Thomas módszert reklámozzák. Előtte héten spanyol volt. Egyiket ki fogom próbálni kíváncsiságból. Az angol nyelvtanuláshoz adott tippjei – úgy érzem most – eléggé hasznos segítségek voltak.

Ez volt az összes haszon a napban, a busz persze hogy az ellenkező irányba ment, ehh, ezt nem fogom megszokni sohasem, hogy nem lehet itt rutinból menni… Az ikea el van bújva a sok sopping-hiper között, ehh, majd egyszer máskor azt is, végül is megmaradt a pénzem, jó lesz az későbbre…

És talán holnap fel is bírom rakni a narancssárga dobozba azt a zenét, egy óra hosszú… ma nyűglődnek itthon a gépeink és miért is lenne minden mindennel összekapcsolható… ehh.

Hogy pozitív legyen a vége, írok két kedves apróságot. Láttam az utcán egy nagyon régi kocsit, úgy a hatvanas évekre tippelem, hogy akkor volt menő. Szép kocsi még mai szemmel is. Az angol kiejtés-iskola nyelvleckéinek végén a felolvasó néni soha nem felejti el mondani, hogy KEEP SMILING! és tisztára lehet hallani, hogy kedvesen mosolyog közben.

Lunch break

Az ötödik terem után szükség volt egy kis kitérőre, talán a muzeum kávézójában hátha jól esik egy kis pihenés? Az ajándék- és emléktárgyak boltja ravaszul elén állt, abszolút a már megismert és megszokott színvonalon hozta a választékát, ceruza-toll-vonalzó-füzet, bögre, kendő, bigyótartó, na persze igényes művészeti kiadványok (az információtartalmára gondolok éppen) és könyvek, pólók, esernyő és táskabiznisz. Minden logóval. A kávézó is a megszokott stílus: háromszor annyi a keksz és az étel, mint máshol, a választék mondhatnám múzeum-standard.

Hát akkor menjünk ki, a környező utcácskákban bizonyára találunk íz-galmasat. Így is lett, alig pár lépés után megláttunk egy thai café táblát és az ajtóban lógó étlap alapján kipróbálásra ítéltük. A fénykép az elénk tálalt ebédről szól, ugye nem angol, tehát ehető, nem is kell már ezt írnom. Cod and rice with sweet chili sauce, na ennek volt egy négy szótagos thai neve, esélytelen fejből idéznem, még olvasni is nehéz volt, viszont az íze! Féltem a chilitől, végül igazán jót tett a halnak, a rizs beszippantotta a szószt és fehér tányérokat hagytunk magunk után. Az előétel kis spenótos tekercsei, nyamm, no ezt valahogy beszerzem majd otthonra is, a chips mint rágcsálnivaló ezennel kivonul a konyhámból. Majonézzel vadított édes csili volt a mártás, erős spenótlevelek a ropogós tésztában, merész de nem rendkívüli párosítás, ideje gondolkodni a vega életmód szép oldaláról. A leves – könnyű zöldséglé és ropogós nagy zöldségek, a húsos táska belül – remek, na itt megvan a név: won ton. Ezt még biztosabbra mondom, hogy újra kóstolni fogom.

A nap egyik (jajj, de hiszen rossz nem is volt egy sem, miket emlegetek én itt össze!) csúcspontja volt a thai ebéd. Este a buszon olvastam a szokásos ingyenpapírt és a reggeli lapom maradékát, a Guardian-ban találtam egy cikkecskét az alábbi honlapról, úgy érzem, érdekes kontraszt. A szerző, Erik Trinidad szerint ‘ igen, a fastfood még mindig rossz neked, de legalább lássuk, jól is kinézhet az egész’, és átformálja éttermi kinézetűre a gyorskajákat. www.fancyfastfood.com Komolyan felhúztam a szemöldökömet, ahogy néztem az átalakítás képeit, nahát, vicces ez, de mégis ad valami pluszt, talán egy hajszálnyi lelkiismeretet elvesz a szervezetbe tömött E anyagoktól, aztán persze azok mennyisége egy cseppet se csökken, visszajön a furdalás. Meg a kérdés is, vajon az éttermi ételek ugyanígy tartalmaznak E-ket? Csak mert jól néz ki… hmm… még nem biztos, hogy 100% természetes alapanyag… na inkább nem gondolkodom, eszem egy almát. Vagy.

Main Entrance

2009_07_13_British Museum

Lely’s Venus – Aphrodite

Nereid Monument

Perikles

Vase painting at Corinth

OMFG – hat itt – el se hiszem

Most van az a nagy nap, amikor eloszor lephetek be ide. Igazabol sohasem gondoltam en arra, hogy valaha is lathatom. Erre tessek… Nem is tudom, a Big Ben nem tett ram ekkora hatast, meg a parlament. Ott valahogy arra gondoltam, ennyi csak az egesz? A teveben es a konyvekben olyan nagy, impozans, fontos es elokelo, hogy talan a vilag kicsit korul is forogja oket. De nem. Itt sokkal inkabb erzem ezt, hogy valami Nagy melle kerulhettem es itt leszek inkabb kozel ahhoz, ami az igazi vilagot forgatja.
Milyen szerencse, hogy unneplo ruhaban jottem.