A könyvtár angol íze

British Library. www.bl.uk

Az egyik folyosón kiállított e-book reader-ekkel találkoztunk, felettük részletes magyarázat a használatról és azzal a figyelemfelhívó címmel, hogy az olvasás új formáival ismerkedhetünk meg. Élő könyvlinkekkel, bravó! Pont a könyvtárban… simán azt gondoltam, hogy hát ez akkor konkurencia. Végül át kellett kapcsolnom a gondolataimat a pozitív oldalra. Tényleg nem konkurencia, hanem olyan helyeken is lehetővé teszi az olvasást, ahol eddig nehéz volt. Például a reggeli tömött metrókon. Sorbanállás közben valahol. Kistáskák tulajdonosainak. És így tovább.

Valahol kutatnom kell az agyamban, hogyan is volt ez régen. Mennyi sok siránkozás volt a videó elterjedésekor, hogy meghalnak a mozik, hogy elsatnyul a filmforgalmazás, ha letölthetők lesznek az internetről… és így tovább.

Ezek után ha feltesszük a semleges és éles szemüvegünket, mit látunk? Kígyózó sorokat a multiplex mozik előtt és tele kosarakat a dvd-boltokban. Úgy érzem, nem az egyik kárára terjeszkedett a másik, hanem kétszeres fogyasztást indukált. Vagy valami, vagy megy valahová. Vagy megváltozott a piac és vele a szokásaink. A Gutenberg-galaxis sem csökkent semmit.

Pótlólagosan eszembe jutott mondat: emlékszünk arra, hogy a ma “már élni sem lehet nélküle” mobiltelefonjai korábban – elég csak hat-hét évet visszapörgetni – bunkofonok voltak, emlékszünk…

A londoniak tudnak valamit

Brixtoni b. karácsony

Péntek esti kirándulás avagy kőbe fagyott szépségek

Persze délelőtt minden elolvadt

Hajnalban hózás

végre nem csak az én életem havazott

*

A telefon programja következetesen fordított sorrendben rakja ide a képeket, mint ahogy felküldöm őket a netre. Kénytelen vagyok ezért fordítva leírni, hogy mi van a képeken. A harmadik az a enaL mahsneB – daoR yadyaM kereszteződésében van hajnali 5-kor. Ahogy kifordulok a házból, ez az első kereszteződés, lemegyek a Mayday utcán a London utcára és  ott még kutyagolok 4,5 percig, akkor következik el az első kép helye, a Norfolk Hotel előtti buszmegálló. Ott várni szoktam pár perceket, míg jön a megfelelő számú nagy piros dobozos (1o9) és felszállok. Ha visszanézek, akkor a második képet látom. Kétszer ezen a héten havasan és hideg széllel. Fokban nem sok a mínusz három, de széllel igen. Azóta felolvadtam és a lábam sem vacog.

Megint ferde…

Igaza lehet HArinak, valami tavolsag-problema lehet a kezemmel es a masik kezem kozott rovidebb a fenykepezo… a Big Ben is kisebb igy…
Viszont van uj szemuvegem es egeszen uj dolgokat is meglatok vele. Sokkal elesebb lett minden.

Falra hányok

Ebből egyszer nemtommilesz, ha majd elkészül. Egyelőre az ángliusföldi benyomásaimat próbálom feldolgozni a falra. Papírdarabokat ragasztgatok a prospektusokból.

Városnézős hangulatban

Southwark Cathedral ismét.

Az eső foga

Vasárnap reggel kezdődött el, a nappal felváltva fekete hasas felhők és sötétlila fények jöttek-mentek az égen, negyedórás zuhi, majd a nap megint, ezek jöttek. Estére a víz nyert, rendületlen zuhogásba kezdett. A guruló vasdobozba menekültem, bent persze pára volt és ablakon folyó víz. Az Elephant&Castle megállónál néztem ki a bágyadt araszolásból (mégiscsak vasárnap este öt volt, már sötét és minek lenne dugó a belvárosban, ezt gondoltam és nagyot tévedtem), néztem ki az ablakon és teljesen “karácsonyi fények” hangulatba kerültem. Lent a földszinten egy babakocsis kiskölyök hisztériázott felettébb hangosan, a mellettem ülő telefonjából ömlött a kereskedelmi rádió, lengyel csajok viháncoltak egy nagy rakás nejlontáska fölött és mögöttem két magyar fickó bazmegelve szidta a londoni busz-információs táblákat (véleményem szerint egyszerűen érthetők és pontosak, a térképeknél kell egy fél percet gondolkodni, néha csak). Hát lefényképeztem ezt a hangulatot.

Ma hétfő reggel van, az eső egész éjjel nyomta, az egerek menekülnek befelé a házakba, ma kinyiffantom a harmadikat is, ha még időben hazaérek és lesz kedvem. Ha nem, akkor majd holnap folytatom. Mostantól hívhatnak akár Cicámnak is a pasik, én tudom, mi is a háttér.
Ha eláll az eső, megyek sétálni a belvárosba (Central London). Ha nem áll el, akkor is megyek, sőt többes szám!
Egyébként azt akartam leírni, hogy az Elephant&Castle megállónál van egy nagy körforgalom (roundabout), amely a felszínen a négykerekűeknek van, három sáv, meg fű, meg reklámtáblák és körben sokemeletes irodák és mégtöbbemeletes lakóházak vannak. A föld alatt van a metró meg mindenféle aluljáró az egyes épületekhez, félúton a metró és az autók között és néha az autók felett is – jár a vonat. Az aluljárók apró mozaikcsempével vannak díszítve, sorminta, kompozíció meg a minden, piros, narancssárga, citromsárga, kék, világoskék, fehér színek – nekem tetszik. Valahol van róla fényképem is, még amikor napsütésben jártam ott a tavasszal. Már akkor is tetszett.

Egeret fogtam lájf

Pontosabban vettem £3-ért két agyonragacsozott papírdarabot. Aztán betelepedtem a fotelba a frissen agyonsütött pizzámmal, a géppel meg az újsággal. Kényelmesen múlattam az időt. A dög meg azt hitte, veszélytelenül futkározhat. Fél óra múlva meg is lett az eredménye a randalírnak, beleszaladt a tutiba, hogy még a szőre se fénylett az ijedtségtől. Mondjuk rondán nyüsszögött vergődés közben, de nekem be kellett fejeznem a pizzát és ki kellett szállnom a fotelból a seprűért. Hogy aztán egy jól irányzott mozdulattal…

Update 22:28
Kettőre emelkedett az elkapott egerek száma.

A költő kérdez, az olvasó nyámmogva bólogat

Na miért néz ki így a pizza-feltét?

A valóság váza

Van egy utca útközben az étterem felé, ahol csak romos házak vannak. A napokban lettem figyelmes arra, hogy elkezték őket takarítani. Kidobálták a szemetet és a volt lakók “hagyatékát”.
Erre a gyönyörűségre lettem figyelmes, katt, katt… A vászonhuzat már lemállott, csak a rugóköteg hajladozik a súlyos novemberi szélben, nekem annyi maradt csak, hogy elképzeljem azokat a fekete fenekeket rajtuk.
Most már tudom, melyik rugó nyög, melyik nyikorog és melyik szúr alattomban.
Egyébként a bérszobákban mindenhol ilyen matrac van.

A Harrods áruház november esti kivilágításban

Ablakból reggel

Kicsit csalok, mert a kép csütörtöki, de még azóta sem változott a helyzet.

Fura helyzet áll elő, mikor küldtem ezt a képet a netre, még hajnal volt, sötét. Aztán amikor eljött a felkelés ideje, kiderült, hogy köd van. Az a jó rendes köd, amiről híres ez a város. A Fene Nagy Köd. Szó szerint tejfehér. Az első ilyen nap most ősszel. Egy kicsit csipked is a négy fok, de az angolok még mindig nem tettek le a mezítlábas papucsban mászkálásról. Ez a köddel együtt még mindig új nekem :)
Tavasszal nem volt köd, hiányoltam is.
Egyébként ma megint múzeumba megyünk. V&A Museum.

Hazafelé hangulatban

Második változat.

Talált japán

Izgalmasan finom volt.

Limehouse Basin

Full-screenLondon’s canal port since 1820, Limehouse Basin is still a hive of activity today.

EZY5444 landed 21:58

London, Gatwick Airport.

Megtudtam, hogy a repülőgépek közlekedésénél a Landed és az Arrived között eltelhet akár 7 perc is. A leszállt állapot és a megérkezett állapot között talán 7 percig kóvályog a gép a betonúton… Saját emlékeimben ez sokkal hosszabb idő volt, de akkor persze március volt és hideg, hátha minden lassabban ment. A kijelzőről még a csomagok állapotát is követni lehetett, külön jelzés jött, amikor elkezdték kiadni a böröndöket. Azt hiszem, a reptéri várakozásból is szükségem van egy kis tréningre. A Gatwick-en nincsen sehol terasz, ahol a puszta látogatók láthatnának egy kis gépbeszállást-felszállás, csak egy koszos pub-ablakba lóg be pár gépmadár-farok. Ferihegy igazán nagy kegy ebből a szempontból, meg is kell becsülni.

A lényeg amúgy is az a rettenetes nagy túrórudi-szállítmány volt. Persze a szállítók is… :D

Hazafele érkezős hangulatban

Titkos szenvedely

Penteken voltam a Gatwick Airporton, kikiseres fedotevekenyseggel, de… Otszor! Oda es vissza!

A katedrális másik oldala – ez is egy közhely vagy köz-hely

2009_08_03_TATE_Modern

Tankonyv, varosnezo eset

Reszes esetben vagyunk es a St Paul Cathedral elott. Megint varosnezo setat tartunk valamint reszt veszunk egyeb muzeumokbol is (negyedik nekifutas a Tate Modernnek es a museumshop-nak)

Szombati ujsag

Delidos reggeli melle mindig dukal egy rendes ujsag. Ez jelzi a hetvege kezdetet, hogy kenyelmesen kavezgatva terjedelmesebb szovegekkel lehet kapcsolatba kerulni, mondjuk a konyhaasztal melle huzott fotelban, olben egy kistanyerral. Nincs idokorlat, nincs zavaro figyelem-limit es lokdosodes, mint a tomegkozlekedesben.
A mai Guardian kepes hetvegi mellekleteben bukkantam a mellekelt kis szinesre a levelezes rovatban.
A leveliro a nyolc evvel ezelotti magyarorszagi latogatasa ota keresi a gyulai kolbaszt es a zoldpaprikat. A szerkeszto bevallja tajekozatlansagat es Johnny Pusztaihoz fordul, aki egy hentesmester Nottinghamben. Remek orszagimazs a valasza, ilyen paprikat csak Mao-n lehet kapni. En pedig senkinek sem arulom el, hogy nalunk a torok boltban ladaszam van. Pontosan olyan, mint Magyarorszagon. Illetve nem. Itt £1,6 kiloja es szep koverek, hibatlanok, mindig.
A gyulai kolbasz – nos, az meg mindig unnep :)

Southwark Cathedral, here since 606

museum

Azt olvastam a katedrális melletti kis táblán, hogy az első templomot ezen a helyen 606-tól használják, amely egyszercsak leégett, a következőt 1212-ben adták át. Micsoda számmisztika ez, kérem! – gondoltam, és olvastam volna mondjuk a 2424-ről is, csak az még nem jött el… De mi lenne, ha egyszer utána járnék, mi történt a templommal mondjuk 1818-ban… a tábla kicsi volt és esett is már az eső, úgyhogy nem böngésztem tovább, hanem eltettem az infót a kisfüzetbe a Megnézni nem árt rovatba.

31 lepes mulva

Trafalgar Square

Most mar arrebb allok

St Martin’s Place

Bővebb kivitelben itt látható a nap csavargás része:

2009_07_26_Camden

Itt állok a Soho egyik közepén

Ugyan kicsit esőszagúak a képek, mert csak a mobillal, de első találkozásnak igencsak jók, most már tudom, hogy ide – is – megint kell jönni, ismételni, sétálgatni, flangálni, bámulni, majd többször kipróbálni… A teraszos vendéglátás mindig is közel állt hozzám, ezen a területen meg mint a gomba, nőnek a placcok, járkálnak a népek még este nyolckor is, szitáló esőben akár. A mozik előtt hatalmas tömeg mindenhol, színházak, jajj, musical-reklámok, ó jajj ismét. Szereztem egy műsoros füzetet, most majd fel kell túrni a TeCsőt ízelítők után, jajj, miért érzem én azt mostanában fokozottan, hogy rám szakad a világ és beszippant és fel se bírom ezt fogni, mi minden történik egy pillanatban, és akkor ez még csak a látnivaló és hol van a megértés… Ha lesz egy kis nyugadalom, akkor meg azon aggodalmaskodom, hogy túl lassan tanulom az angolt… Jól van, azért legközelebb lassabban és kevesebbet iszom cidert :)) ja de hogy a Sohoban ezt kell csinálni? Hát akkor semmi cicó, ide azt az üveget, még jó, hogy angolul glass a pohár is és ezek után legyen még egy kis terasz és legyen sok világmegváltó beszélgetés!

Camden Basic

Ehhez a vasárnaphoz tartozik egy mottó: 11 év múlva. Remek kis találkozás volt, gyors élettörténet-skiccek a piaci forgatagban egy tál curry mellett és némi kicsike alkohol egy pub emeleti ablakában. Szereztem egy újabb strigulát a “London nyüzsgő és fantasztikus” címkém mellé, megtapasztaltam ismét, hogy igenis létezik az, hogy “ugyanott folytattuk, mint…” és apró trükköt is kaptam az ánglus nyelv tanulásához. A végén meg három akkora fánkot (csokist főleg, de almás is volt) vettünk egy fontért, hogy beillett két napi hideg élelemnek…

A metróban nagyon meleg volt, nem is volt még annyira nagyon késő, a bérletem jogosított mindenféle tömegközlekedős garázdálkodásra, ezért kijöttem a föld alől és sétáltam egy kicsit a Soho-ban, uhh, fantasztikus, csábító, zenés, könyves, szeszes, látványos, forgatag és riksák is láthatók. Egy kicsit ugyan esett az út végén, ezért keveset fotóztam, többet vonatoztam a belső pályaudvarok között és aztán ismerősök hangjára lettem figyelmes, amikor már majdnem indultam haza. Szerencsémre nem vettek észre, igazán nem volt kedvem a volt lakótársaimmal bájmosolyogni egy ilyen nap után. Azt hittem, hogy már soha többet, erre sorra botlom valamelyikükbe… hmm… na majd remélem ez is egyszer elmúlik, ki fogok kopni a köztudatból. A vonatozás közben kristályosodott egy összefoglalás, ezt csak úgy magamnak írom, csiszolgatás végett, életcél csak a megszállottaknak jár.

Egy elveszett bejegyzes margojara

Tegnap amig szunetem volt az etteremben, kormoltem egy hosszu bejegyzest utikonyvekrol. A vegen elszallt. Itthon a wifi-vevokemmel tamadt para, de az mar pentek este ota megy. Kicsereltem mar routert, kabelt, semmi eredmeny. Illetve itt Angliusfoldon meg kell szoknom azt, hogy a kommunikacios technikak idonkent leallnak minden elozetes figyelmeztetes nelkul. Aztan egy ora mulva folytatodik, csak ki kell varni. A napokban volt igy meg a mobiltelefon szolgaltatasaval is. No service, please call later.
Kezdem favorizalni a papir- es galambalapu kozlescseret. Nehezen szakad meg, el se tunik hiphopp. Spam se jon, a torlest megoldhatjuk a galamb levagasaval.
A fenykepen egy penteki szerzemeny lathato: csalafinta felhok es az autoszalon.