Meerkat Manor

£5 volt csak, az elso sorozat 3 dvd-n, ebben az orszagban vegre meg is lehet nezni az Animal Planet honlaprol. De inkabb megvettem es ket este ota ez a Nagyfilm munka utan. Felet ertem kb, szotarral majd jobb lesz , de most maradektalanul kerek es jo a vilagom :) egy kis Szurikatak udvarhaza es mindjar kezdodik a vilagbeke is :))

…blight side of life…

A Szent Szabadnapra valo tekintettel megneztem jol – ismet es angolul – a Brian elete cimu filmet, hogy ez a negyedev se legyen abszurdtol mentes. Ha mar egyszer ugy van, hogy negy napja nem esett… Gyanus ez itt Londonban, nattyon gyanus. Vagy kitort a nyar vagy valahol mashol esik. Persze uriember biztosra nem fogad :))
Egyebkent kadban habfurdozest terveztem konyvvel, de modositanom kellett, mert a szotar tul nehez egy kezzel, igy aztan inkabb megettem a reggeli maradek lecsot es keszulok a holnapi teljes szabadnapra.
A szemkozti hazat meg csakis nosztalgiabol es honvagybol fenykepeztem le. Ha mar ma amugy is a Hazagondolas napja van. Es lattam a Lidlben olyan bort, amelynek kaveizt irtak a cimkejere. Hulye angolok, angol hulyek…

A fatal is veletlen

Ez az egesz a fem fatalrol jutott eszebe es meg arrol is, hogy ma reggel megneztem/lattam/haromnegyednel-poweroff a Szex es New York cimu filmet. Hatarozottan kristalyosodott bennem a kovetkezo ket fogalom: onzoribanc es ostobatyuk. Nem mondom, nehany helyen jo poenok voltak benne, de a szilveszteri resz utan mar idehesitett a szereplok nyavogasa es onmagukba fordulasuk. Sajnalom, hogy ez a vilag a mostani peldakep es csakis a penzszorasrol szol. Hihetetlen szamomra az is, hogy senki nem tud semmit a ferfiakrol, es az egesz film ket legoszintebb szereploje a Samantha kutyaja es szoke csampas foszereplo asszisztense volt. Bocsanat, de most nem emlekszem a nevere es a film veget sem lattam.
Elotte nap a Vicky, Christina, Barcelona filmet lattam, immar otodjere es mar abban is kezdett unalmassa valni a szoke no… Bar az film meg mindig jobb egy hajszallal, a zene miatt azt hiszem. Illetve Barcelona.
A harapos hangulat ellen vasarnap lenyomom a Pulp Fiction-t, hatha segit helyrebillenteni a vilagot. Vagy legalabb zene, biztosan tudom elore, a Le Big Mac-nel rohoges lesz :)

utolsó vacs

Úgy néz ki végre, hogy befejeződik a Sydenham biznisz. Holnap átmegyek egy másik házba, két hétre. Ma ráadásul kifizettem előre azt a két hetet, már csak le kell tölteni az időt. A főbérlő normális volt, igaz, most sok a másdolga, mert a ház kitakaríttatása, cuccpakolás és a többiek nyűgjei lefoglalják, annyira legalábbis, hogy kifizesse a szállítókat és a szemetest… a többit majd meglátjuk holnap reggel kilenckor. Gyorsan körbefényképeztem a házat, már legalábbis azt a részét, ahol előfordultam. Érdekes, az emeleten csak kétszer voltam fent a tíz hét alatt, de ott sincs semmi látnivaló, ajtók és lambéria minden, a szobák kollégium-style és ikea-minimál.

Vicces, hogy a kábé negyven kiló cuccom mekkora kupit képes okozni, ha kivonom belőle, hogy a negyede frissen mosott, akkor meg nem kupi. És amikor a lógatós dolgok száradtak, bevillant, hogy ez az egész egy szárítószekrény, ami meg egy kicsit labor-nosztalgia. De ma ezeken a csip-csup meditálásokon kívül nem történt. Megfőztem az utolsó vacs… jé, hát ennek meg pont olyan pörköltszaft kinézete lett… red leicester cheese… ízre kiváló, angol repertoár pozitív felére írom is már!

A teljes kiőrlésű lisztből gyártott pitára ráolvadt pár deka sajt, na agyő light-élet, gyertek kalóriák!

Este tíz múlt, odakint meleg van, tárva-nyitva minden, végre nyárillat van, a szomszéd aa család egész délután gajdolt és valamit ettek is a kerti füstben. Most meg a fiúk csavarták fel az erősítőt és falusi búcsúi bál van a konyhában, dobgép alapra tessék ráképzelni egy közepes Romantic nótázást, és közben egy diszkóscsávó hangja szól, aki lelkesíti a közönséget… Röviden összefoglalva, teljes az etnikai káosz az utcában, a fiúk még ki is mentek az udvarra és széles röhögések közepette cigánynótákat énekelnek hopp-hopp… legalább a macskabagzást elnyomja végre valami sörhangú dekoráció, a szomszédék meg tanulnak fájintos magyar virtust… na most elkezdődött az “Úgy szeretlek, úgy szeretlek” refrén, megyek, csenek sört…

Filmekbe fojtva

Steven Soderbergh Kafka című filmje igazi stílusgyakorlat, minden ami kafkás, benne volt, főleg az utalásokat volt izgalmas felfedezni, ezt is olvastuk, azt is, no meg még amazt. Misztikum, paranoia, összeesküvés kellően szürkés prágai képekkel. Emléktolulás is volt és visszamenős hangulat is.
*
Jirí Menzel Őfelsége pincére voltam című filmjét most csak félháttal hallgattam, de még így is kacagtatóan szellemes volt, Hrabal szelleme megjött szombatra. Erőteljesen az lesz a vége, hogy újra kell olvasni jó pár Hrabalt.
*
Jött még egyszer Robert De Niro is, A komédia királya című filmben, amit Scorsese rendezett. Megint egy olyan megszállott figura, amelyet De Niro olyan klasszul alakít, izgalmas volt végignézni, itt-ott bejött a vígjáték is, persze a fele után már lehetett sejteni, hogy itt vagy nagy hepiend lesz, vagy nagy csavar a végére. Ámerika az Ámerika, börtönből is lehet sztár az ember – sugallta a film, de kinek van ideje manapság sok tíz évet várni…

Nettelenség idejére

  

Az első film igazi mozi volt, nagybetűs, keményszékes, feliratos. (Sergej Bodrov: A kaukázusi fogoly) Az élményhez hozzá tartozik a film gyönyörű fényképezése, az elrepülő madárlátta képekkel már megint elvarázsoltak, holott a történet elég zord, emberrablás, háború. Sikerült az egészet annyira napfényesnek ábrázolni, amennyire csak lehet, benne voltak azok a nézések, amelyekből – például – megérthetjük az aggódó anyát, akinek a fia senyved, vagy a fiáért mindenre képes apa köpenysuhogásából megérthetjük a kérlelhetetlenséget. Itt ebben a világban nincsen józan ész, ami nekünk nyugatiaknak olyannyira természetes, itt hit van, hiedelem, szokások és közösség. Az ember saját fájdalma mindezek után jöhet csak, előbbre helyezni érdekeket csak ritkán lehet, akkor sincs sok értelme.

A második dvd-n volt, sokadjára, de az a szöveg még mindig megnevettet… paki ákcentus angolföldön, bájos kurvázás és a fiúk kalandjai… ehh, jobban kelet ez, mint Kusturica. (Damien O’Donell: A Kelet az kelet)

A harmadik pedig egy először fél füllel nézett film a tévében, aztán a vicces beszólások és a bonyolódások miatt már képernyőre szögezve volt, a befejezés után még jött egy kicsi rekeszizom-lazítás, majd egy majdnemfutás az éjszakai busz után. (Goda Krisztina: Csak szex és más semmi)

Egyelőre.

Kazetta lista

A legnagyobb sikítás akkor történt, amikor előkerültek a filmzenével töltött kazetták és ezek közül is az Eper és véré. Koleszos voltam, még kezdő és elsős, aztán a második vizsgaidőszakban nagyon nagy kedvenc volt. Sokkal később láttam a filmet, itt a vége, itt meg a kedvenc dal.

A másik kedvenc az Arizona Dreams. A kezdet éz egyik kedvenc. Illetve a zenékből mindegyik kedvenc és a filmet is láttam legalább húszszor.

A lista filmzenés részében a továbbiak: Flashdance, A padlás (abszolút), Zongoralecke, Apám nevében, Légy jó mindhalálig, Rocky Horror Picture Show (kedvenc), The Crow (érdekes, ezt a filmet sohasem láttam, nem is vagyok rá kíváncsi, de a zenéjét szerettem akkor, bár most már meg nem bírom hallgatni).

Na még egy dal, utána repülünk.

*

Az időszak: nyolcvanas évek nagyon vége, kilencvenes évek eleje, kockás ing, farmer, szőrszatyor oldalt, index. Válogatott a lista, azokat írtam ide, amelyeket azóta nagyon keveset hallottam. A végén a többi ömlesztve.

A nagyszerű hangulatra való tekintettel, egy üde kis szám.  A.E. Bizottság. Balanescu Quartet: Possession 1 2 Big Black 1 Billy Joel 1 2 Björk: Debut 1 Bonnie Tyler: Natural Force 1 Faith No More: Angel Dust 1 2 Fleetwood Mac bestof 1 2 3 Guns N’Roses: Lies 1 HBB: Vadászat 1 Jane’s Addiction 1 Janis Joplin bestof 1 2 3 Jethro Tull: Broadsword 1 Kispál és a Borz: Ágy asztal tévé 1 Laurie Anderson: Mr Heartbreak, Strange Angels 1 Leonard Cohen: I’m your man 1 2 Lisa Gerrard: The Mirror Pool 1 2 3 4 M.É.Z. 1 Pink Floyd: Meddle 1 Sisters of Mercy: Vision Thing 1 2 3 Sonic Youth: Washing Machine 1 The Perfect Name: Könnyek és virágok  1 The Pogues: Irish Rovers 1 Tracy Chapman 1 Vangelis: Spiral 1 Vaya con Dios: Flies 1 Yello: Zebra 1 2 Young Gods: Play Kurt Weill 1 2 *

Ezeket hallottam már azóta is, cd, mp3, rádió, csapból némelyik: 60-as évek táncdalai válogatás. ABBA bestof. Baba Yaga. Benkő Dániel válogatás. The Irish Rovers of Budapest. Cream bestof. David Lee Roth. Dead Can Dance: Aion. Deep Purple all. EDDA mix. Enigma 2. Ennio Morricone bestof. Frank Sinatra: The Reprise Years. HBB: Blues az esőben. HBB: Tábortűz mellett. Hortobágyi László: Transreplica meccano. Iggy Pop. Jethro Tull all, de különösen a Heavy Horses és a Passion Play. Jimi Hendrix all. John McKenna’s Jig: The Braes of Moneymore. Kings Galliard: Rocky Road to Dublin 1991. Kispál és a Borz: Föld, kaland, ilyesmi. Massive Attack. Mike Oldfield all. Ministry. Miquel Montanaro soproni koncertje + Vents D’Est. Nick Cave: Let love in. Nirvana: Nevermind. Pearl Jam: Vitalogy. Prodigy: Music for the jilted generation. Queen: A day at the races. Queen: A night at the opera. Republic: Tüzet viszek (760 Ft volt a címke a dobozon). Sebestyén Márta: Dúdoltam én. The Art of Noise: In visible silence. The Cult: Pure Cult. The Cure: Disintegration. The Cure: Mixed up. The Cure: Three imaginary boys. The Mission: Carvedinsand. The Police all. The Whistlebinkies and Ted Makena 1977. Tom Waits all. Vangelis: 1492.

*

A nap végére meglett a terven felüli linkje is a napnak. Nemmegmondtam linkincs ez – a helyzet neve, és a dal, amit mellékesen megtaláltam, és ezer éve nem…. Sziámi: Világegyetemista. Hogy lehetek ennyire régi? Mennyi sört kapott e zene mellett az akkori vesénk…

Ez a divat 2008

A január eleje úgy látszik, mozikban telik el. A második film akart lenni igazából ez a film (The Women, 2008), ám egy műsorújság-baki miatt inkább az először látott Vicky Cristina Barcelona lett meg kétszer. Végül összejött, hogy megnézzük, szigorú csajtársaság és kellően penge nyelvvel.

Tiszta volt már az elején, hogy ez egy vígjáték lesz, erős karikatúra meg visszavágás a Szex és New York-ra, de hogy a közepe után elkezdtem a fejemet fogni, mert lassan már az összes klisé elfogyott, amit a nőkről leírtak/megfilmeztek ámerikában, de a film vége még messze, messze… egy-két laposabb rész (illetve nemcsak lapos, de harsányan nyávogó is) a közepén elvitte a kezdeti vicces hangulatot és hiába, megtört a varázs. Azért az egymást ekéző beszólások jók voltak, szó ami szó. A csúcspont a plasztikai sebészet lábadozó pácienseivel alakított jelenet volt.

Itt egy részlet a film leírásából: “a hölgyek benne önző karrierista dögök, minden évben egy-egy gyermeket potyogtató htb-k, szívtelen ribancok, akik természetesen kizárólag a pénz miatt ragadják el egy családtól a ház urát, vagy kőkemény leszbikusok.” Utólag teljesen igaznak találom, mégse tudom teljesen a helyére tenni, karikatúrának túl kevés, vígjátéknak túl sablonos, dokunak meg – mintha túl igaz lenne. Egyik karakter sem szerethető, csak a teljesen kívülálló pozícióját hagyta meg nekem nézőnek a rendező – és talán még ebben is túlzott.

Aztán a film után el kellett menni a mellékes helyiségbe, ahol is. Volt sor a fülkék előtt, teljesen érthető, este nyolc, csúcsidő. Mögénk került egy csaj, aki nem hitt a szemének és szörnyűlködött feszt. Akkora affektálással adta elő magát, hogy még röhögni is elfelejtettem, csak lestem ki a fejemből, ó, hát ez a csaj nem a filmből jött? Na tessék, akkor tehát mégiscsak dokumentumfilmet láttunk a vásznon, én marha meg még azt hittem, vicc az egész.

Most már teljesen ufónak érzem magam, méghozzá deviáns ufónak. Ennyi nő között…

Jól elmentem a moziba félpénzzel

Na jó, nem is fél pénzzel, ezt csak a dalocska kedvéért találtam ki. A filmben volt egy jó dallam (több is, illetve mind az volt, csak most tényleg a bevezető dallam az érdekes), amely megadta az egész sztori kellően lüke indítását és azután már nem lehetett leállni. Woody Allen-es poénokra épül az egész, a narrátor úgy látszik egyre nagyobb divat lesz, ebben a filmben a történetmesélés fele az ő hangján nyugodott. Meg a zenén a másik fele :)) Egy spanyol borostásarcú szívgyötrőre három jó nő jut – el lehet képzelni ezt a vígjátékot. És persze a szokásos mindenki mindenkivel. Nem egy bálintnapi szívecskés szerelmesfilm.
Nno, mire véget ér ez a nagy évvégi zsír-szesz-parti a kötelező semmittevéssel, jócskán felpörög a hangulat, most megyek, letöltök. Filmzenét, naná. a narancsos zenedobozba tettem
Namegmégegy, ezt nem tudom, hogy a film hatása-e vagy valami furmányos véletlen, de útban jövet és menet fura dolgokat láttam, mobilfényképeztem is rendesen. Coming soon.

Nosztalgiázós negyedóra

Reggel volt egy remek tíz perc, délután meg egy másik, amikor elővettük a gyerek- és ifjúkori élményeinket, a ki-volt-kisdobos-és-ki-már-nem összehasonlításokat, kedvenc mesefilmeket soroltunk és kiderült az is, hogy az orosztanulás és a nemtanulás mekkora kulturális választóvonal. Megegyeztünk, hogy nagy. A mégoly kellemetlen közösségi gondolkodás erőltetése is sokkal jobb, mint most ez az önző és buta törtetés, ebben is megegyeztünk, a távolabbra látás képessége pedig egyáltalán nem korfüggő.

Mindezeket a ma reggel kölcsönkapott film, a Balaton Retró indította el.

És ha már nosztalgiaíz van, akkor töredelmes bevallás következik, én is a Lellei Nyaralók klubjába tartozom. Gyerekkor, nyaralás, Balaton, vállalati üdülés – ez csakis Lelle lehet, semmi más. Semmi más.

Lehet, hogy megkockáztatok egy erős felindulásból elkövetett filmnézést.

T.P.S. Report

*

1999-ből való a film (Office Space), akkor még nem volt olyan ‘durva’ világ, mint manapság az irodákban. A prototípusokat azért jó volt látni és végre megvilágosodott megannyi szállóige és egyéb utalás.

Nagyon habkönnyű – vigyázz a széllel

- akrobatikus Meryl Streep poénos szeszhaver barátnőkkel, a pasik határozatlanok és zsírfarúak, a nóták jók, mert néha el is találták a dallamot, görög tengerek és fehér házak – ezek voltak a jók a filmben

- a rosszat nem írom, megjegyezni se érdemes

- van annyi sör vagy kisfröccs, amellyel vígan nézhető, bár szvsz inkább a tévében, a mozijegy árán inkább sört…

Wall-E

Elbűvölő kis mese – gyerünk a moziba be – mégmégmég!

*

A szerda esti hirtelen mozizás óta eltelt már három nap, de még mindig a kicsi kajla roboton nevetek, keresem a neten a zug-videókat, hátha töltött már fel valaki valami kalózt, nézegetem a promó fotókat és keresem azt a kedves kis részletet, amikor WALL.E a két kezét összetéve várakozik és közben úúúúgy néz… Vicces és mosolyogtató és meglepően nem bugyuta film volt, az amerikai stílus miatt igazán csak három percet vágtam volna ki a sztoriból (a kapitány küldetéstudata és ennek elméleti alátámasztása – mintha egy MLM-előadó szólt volna ki belőle), a többi viszont maradhat és már alig várom a dvd-változatot. Gyerekfilm-e vagy felnőttgyerek-film, mindegy is, kellemes kikapcsolódás volt, azóta is sokszor idézem: wall-e…..eva…..wall-e….eva….. már nagyon robotos hangon is megy :)

Megint 8 nő – ezúttal Libanonból

Egyáltalán nem bántam meg, hogy az e hétre tervezett Szex és New York film megnézését bizonytalan ideig elhalasztották a kollégáim, mert egy mai esti szerencsés véletlen folytán Nadine Labaki filmjét láthattam és – a film utáni első negyedórában – arra a megállapításra jutottam, hogy a Caramel című filmben szereplő 8 nő még kisujja hegyéből is több Igazi Nő-t ráz ki, mint ama négy izzadva és agyonmarketingelve.

Két másodpercre sem hagyott unatkozni a történet, a zene nemhogy kézenfogva, de derékonragadva húzott bele a filmbe, a fényképezés a legkisebb zugba is belesóhajtott egy mozdulatot és azok a finom utalások…ó, jaj, kacagás, egy snitt, máris gurultak a könnyek, majd gyorsan egy frissebb kép és ismét vigyori a néző szája. Varázslatosan nőies az egész film, édes kis történet – de ez csak az első pillantás. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy hová születtem. Jó-e itt nekem ez a szabadság, hogy bármit megtehetek bárkivel és bárhol, aztán lehet arra görcsölni, hogy a nagy sok bármi után 40-esen majd lesz szex és newyork, meg az a kínlódás. Vagy milyen lehet libanoni nőnek lenni, amikor csak az az életcél, hogy feleségnek kell lenni, de addig mennyi az elfojtott vágyakozás és az elfojtott lehetőség. Hogy ők maradhatnak nők, de nem bárhol és bárkinek.

Volt jó pár jelenet, ahol a felirat az előtérben szereplő fehér valamik miatt nem látszott, illetve párszor nem is volt szöveg, csak megmutatta a kamera, hogy jó sok nő egybe zárva mire képes a szájával, na persze, egyszerre beszélnek, de ez csak az alap, a hangzás olyan mint egy csapat rigó, na mindez arabul… találtam egy részletet a youtube-on, érdemes rákukkantani.

Van Francois Ozon-nak egy filmje, a 8 nő – onnan a hasonlatosság, hogy ott is mindenki Nő volt, az utolsó képkocka utolsó porcikája is ezt súgta a szemünkbe, most ismét egy Igazi Filmet nézhetünk, érdemes nagyon megnézni ezeket a bejrúti porcikákat, majd utána egy jót kozmetikázni.

Váratlan fordulat – szerelem a kolera idején

Két nyert jegy, egy szabad este, jókora szórakozás – ez volt a film és a mozi. GGM rajongóknak erősen javallott, szürke februártól szenvedőknek szintén javallott, szerelmeseknek meg… hát ők majd meglátják.

Első blikkre azt mondtam, hogy hát Márquez hangulatát filmen visszaadni elég nehéz, mert hiszen a belső mozi mindent visz. Húsz perc múlt el a filmből és elégedetten dőltem hátra, sikerült valami jót elkapni, színek, látvány, őserdő, napfény, bujaság, zene – elég okosan válogattak a regény eseményeiből és magyarázataiból, harmonikus film-történet kerekedett. Kellően buja, na és az a spanyol akcentus az angol nyelvben…ó, külön élmény volt! A romantika-vonulat megvolt a naplementés tájképekkel, a többi pedig mágika. Mágikás realizmus, mesénél annyival több, hogy most a film után is azt mondtam, mint olvasás után: GGM-nek nagy igazsága vagyon.

*

Most nem is igazán tudom, hogy így ezzel a váratlan fordulat után mihez is kezdjek a válogatott filmes listával. Egy kicsit halogatni talán lehet… :)

Love box

Több dolog is szépen összeszaladt itt most. Filmes alapműveltség megalapozás fennforgás. Hogy végre hozzá tudjak szólni, mert eddig sosem; az Onedin család volt (ja meg az Isaura) az utolsó sorozat, amit követtem, ma pedig már 2008 van. Aztán most amúgy is a pirosszíves ünnep jön, tehát csapból isa szerelem. Por és hamu lesz belőlem, de most akkor belevágok. Találtam egy válogatást, itt mindjárt az elején egy használható új kifejezést (bevésni, bevésni!) “Mi is az a chick flick? A kifejezés nem túl régi, a nyolcvanas-kilencvenes évek, főleg női nézőket megcélzó romantikus vígjátékait nevezik így az angol szlengben.” – lám, már zenei válogatás is… na ezt egyelőre nem. De a filmes lista – hát mélyvíz lesz, mert évi 10 az adagom, most meg míg ihlet van, gyorsan meg kell néznem – elkészült, vadásztam ajánlókat is. Az alapműveltségre visszakanyarodva, közönségfilmek jönnek, ebből kettőt sikerült a múltban megismerni, emlékszem még egy Édes november című filmre, amit a hobón láttam ötször, mert mindig sikerült akkor hazaérni munkából, amikor csak ezt ismételték. Hát valahol ott meg is telt a romantika-szatyor a fejemben. Bevezetés vége. Jöhet a lista. A dőltbetű mind ajánló más tollakkal ékesen.

A nagy nőcsábász hírében álló Nickie Ferrante Európából utazik vissza az Egyesült Államokba, hogy feleségül vegye egy gazdag iparos lányát. A hosszú hajóúton azonban megismerkedik egy lánnyal, akitől az út végén, számos félreértés, kaland és kalamajka után szép emlékekkel válik el. Mindketten azt gondolják, hogy többé nem találkoznak, de a romantikus vígjátékokban szerencsére más játékszabályok érvényesek, mint az életben…

Minden romantikus vígjáték őse, amely ha ma készülne, Tom Hanks és Meg Ryan újabb sikere lehetne!

1963 nyarán egy luxus nyaralóhelyen tölti vakációját Baby, egy tizenhét éves lány, akinek életében a táncé a döntő szerep. Megismerkedik Jonhnny-val, a jóképű tánctanárral, akivel szerelemre gyúlnak egymás iránt. Amikor a fiút faképnél hagyja a táncpartnere a nagy verseny előtt, Baby veszi át a szerepét, s remek kettőst alkotnak együtt…

A fantasztikus táncjelenetekkel és Oscar-díjas zenével kísért film több generáció legnagyobb kedvence, sok szerelmespár “közös” filmje.

Egyik éjszaka autóvezetés közben a csinos, elvált és magányos asszony, Annie Reed (Meg Ryan) szokás szerint a rádió éjszakai műsorát hallgatja, amikor hirtelen felfigyel egy betelefonáló kisfiú szavaira, aki segítséget kér a hallgatóktól vigasztalan édesanyja számára…

.

Mi mást akarhatna egy kétballábas kamasz, mint kick-box világbajnokká válni? És ki másba szeretne bele, mint az osztály legszebb, legokosabb és legmagányosabb lányába, akit mindenki elkerül? Az ilyen szerelmek az életben csak a legritkább esetben, vagy inkább sosem válnak valóra, de ez a film más, mint az élet. Sokkal szórakoztatóbb, romantikusabb, ráadásul garantált a happy end.

Az Acélmagnóliák csodálatos, keserédes történet Amerika legkitűnőbb színésznőinek jutalomjátékával. Hat barátnő néha mulatságos, néha szomorú pillanatait örökíti meg a mozi. A gyönyörű Shelby, határozott édesanyja, M’Lynn, Truvy, a szépségszalon tulajdonosa, Claire, a dúsgazdag özvegyasszony, a csípős nyelvű Ouiser és a csapathoz újonnan csatlakozott Annelle alkotja a baráti kört.
Bár mind nagyon különböző egyéniségek, mégis olyan szoros barátság tartja őket össze, amelyet sem korbeli, sem vagyonbeli különbségek nem tudnak szétválasztani. Tudják, hogy csak egymásra számíthatnak. Egymásban kell megtalálniuk azt a többletet, amitől azt mondhatják: Hát igen, ezért érdemes volt megszületni – ezért érdemes élni!

Vajon tönkreteheti-e a szex egy férfi és egy nő igaz barátságát? Egyáltalán létezhet-e igaz barátság férfi és nő között anélkül, hogy közbe ne szólna a szex, vagy a szerelem? Harry és Sally erről vitatkoznak a Chicago és New York közötti hosszú úton, de nem sikerül megoldást találniuk. Tizenegy évvel később, túl néhány csalódáson és sikertelen párkapcsolaton még mindig ez életük legnagyobb kérdése, de egy szemernyit sem jutottak közelebb a válaszhoz. Vajon valaha rájönnek arra, hogy a sors egymásnak teremtette őket, vagy továbbra is titkolják maguk előtt is azt, amit környezetük már régóta tud: abban a pillanatban eldőlt a sorsuk, amikor találkoztak…

A szerelem hullámhosszán és A szerelem hálójában alkotójának Oscar-díjra jelölt forgatókönyve alapján készült a film, amely a mai napig egyike a legemlékezetesebb romantikus vígjátékoknak, nem utolsósorban Meg Ryan szimulált éttermi orgazmus-jelenetének köszönhetően!

Louise csinos, talpraesett, kemény nő – szüksége is van a magabiztosságára, hiszen pincérnőként dolgozik, és naponta kell határozottan visszautasítania kéretlen ajánlatokat. Barátnője, Thelma már közel nem olyan kemény csaj: viszszafogott és elkeseredett – belefáradt már a jó háziasszony szerepébe. Louise tudja mi a megoldás barátnője problémáira: ki kell rúgni a hámból! Rábírja Thelmát, hogy hagyjon maga mögött mindent, és csatlakozzon hozzá egy vad hétvégi kiruccanásra, ahol elfelejtheti a mindennapok gondjait. A két barátnő útja kellemesen indul, de egy incidens örökre megváltoztatja az életüket. Amikor egy country bárban megismert férfi meg akarja erőszakolni Thelmát, Louise agyonlövi a fickót. A nők ahelyett, hogy feladnák magukat, kocsiba vágódnak és menekülnek a törvény elől…

Hát nem romantikus…
A Sabrina elbűvölő, humoros és Hollywood legnagyobb csillagaival tündököl. Humphrey Bogart, Audrey Hepburn és William Holden a főszereplői ennek a Hamupipőke történetnek, melyet a neves filmes, Billy Wilder (Alkony sugárút, Van, aki forrón szereti) rendezett. Bogie és Holden a hipergazdag Larrabee fivérek Long Islandről. Bogie tetőtől talpig munkában van, Holden tetőtől talpig aranyifjú. De amikor Sabrina, a családi sofőr lánya hazatér Párizsból, immáron felnőtten és elragadón, minden készen áll a családi tűzijáték kirobbanására, ahogy a fivérek Hepburn igéző bájainak bűvöletébe esnek.
Hogyan boldoguljon a vidéki dzsentrikisasszony az életben, miként alkalmazkodjék józanul, ám nem szolgaian társadalmi körének viselkedésnormáihoz és életkörülményeihez, miként találjon rá a megértésre és a megélhetésre, a szerelemre és a pénzre?
Az édesapjuk halálával mindent elvesztett lányoknak kevés esélyük maradt arra, hogy jó házasságot tudjanak kötni. Az idősebbik nővért (Emma Thomson) a józan ész, az értelem jellemzi, aki képes lemondani érzéseiről is, a középső nővér (Kate Winslet) érzékenysége, fékezhetetlen romantikus szenvedélye, érzelmei segítik a boldogsághoz.

Egy klasszikus, az 1800-as évek elejének Angliájában játszódó Jane Austen regény megfilmesítését láthatjuk. A film érdekessége, hogy ennek a tipikus angol világban játszódó történetnek a rendezője a tajvani Ang Lee. A forgatókönyvet a regényből Emma Thompson írta, amiért Oscar-díjat is kapott. És láthatjuk, hogy Kate Winslet már a Titanic előtt is remek színésznő volt.

Lucy (Sandra Bullock) élete eléggé magányos, pedig szemrevaló lány. A metrón árulja a jegyeket, egyedüli boldogsága egy kedves fiú, aki minden nap elrobog előtte. Lucy véletlenül megmenti a vágányok közé esett fiú életét. Peternek (Peter Gallagher) hívják és ájultan talán még helyesebb: szerelem ez második látásra. Azonban a gond súlyosabb, Peter kómába esik. Lucy meglátogatja őt a kórházban, ahol a nővér Peter barátnőjeként mutatja be őt a családnak. Rögtön befogadják Lucy-t, aki életében először érzi a család melegét. A családdal töltött idő alatt rájön, hogy beleszeretett Peter bátyjába, Jackbe (Bill Pullman). Mi fog történni, ha Peter végre felébred a kómából?

MMU 101

A sok reklám után végre elérkezett az esti nagyfilm. Macskafogó, az első. Linkgyűjtés közben váratlan kincs került elő a google jóvoltából, a Vajdaság portál. Alaposabb körülnézést megér!

Rövidfilmek és Rófusz

“Az 1980-as években politikai okokból háttérbe szorított Rofusz Ferenc végül kivándorolt Kanadába, s hiába tért haza 2002-ben (azóta él kétlaki életet), a megérdemelt figyelmet valahogy nem kapta meg kis hazánkban.

Az Európai Rövidfilmes Központ honlapja, a daazo.com is magyar kezdeményezés, Áprily Zoltán és Deák Dániel alapította a közösségi, videomegosztó oldalként is működő szájtot.” forrás

Asszoci

Reggeli hírolvasás az indulópont, a tech-világ éppen a Google legújabb kütyüjétől hangos, popcorn-sebességgel pattognak a hírek egy új telefonról és egy új szoftverről, mely az Android névre hallgat.

Második pont a kinti eső és a betűfáradtság, legyen hát akkor időmúlasztásnak egy film, a Stepfordi feleségek 2004-es változatát dobta a gép. Asszociáció máris, háztartási robot-állat, mint tökéletes feleség. 1 2 3

Harmadjára jött egy véletlen és zárult a kör, a google dobott egy kitűnő robotos cikket. Nemrégiben tanultam angolul olvasni Asimov I robot című regényéből, hát akkor most majd vissza a betűkhöz, és jöjjenek a robotok. Egyelőre nem merek takarítani.

Animal Planet

Szomor, de az AP azt mondja, a mi területünkre nem ad online adást. Marad hát a másolt változat majd utána a dvd.

Budapest Retro

Amióta nincsen már a hétvégi Delta, ó boldogult gyerekkor, azóta csak a dvd-n, filmmúzeumon és most már a youtube-on fellelhető filmekből lehet visszanézni egy kicsit azt a húsz évvel ezelőtti világot. A családi fotók valahogy ilyenkor még elkeveredve lapulnak garázsszekrény mélyén vagy pinceládában, de amikor az ember lányát elkapja a nosztalgia és elfogy a vasárnapi rántott csirkecomb a nájlonterítős húsleves mellől, akkor nagyon kellemes esti tevékenység Papp Gábor Zsigmond kétrészes filmje. A sátorventillátornál már nagyon röhögtünk, pedig.

1 2 3

Kill Your Television

Idén még egyszer nem csinálok ilyet. Bekapcsoltam a tévét, a magyar királyi egyes adón volt este egy jó kis zongorás műsor, ott is ragadtam előtte. Mostanra meg már a második lavórt kell kicserélnem a tévé alatt, mert úgy folyik a nyál, de úgy… Ettől az Emma nevű filmtől levert a víz. Nem is igazából a film, hanem a történet és az a korstílus… jajj.