A buddhizmus máig is forradalmi felismerése, hogy az élet és halál csupáncsak a tudatunkban létezik, sehol máshol. A tudatot tartja az általános tapasztalás alapjának – a boldogság és a szenvedés megteremtőjének, megteremtője annak a dolognak, amit életnek és amit halálnak nevezünk.
/Szögjal Rinpocse – Pillanatról pillanatra – Napi elmélkedések életről és halálról/
A Dzogcsen-tantrák, azok az ősi tanok, amelyekből a bardo iránymutatásai erednek, említenek egy mitikus madarat, a garudát, amely teljesen kifejletten születik. Ez a kép jelképezi a már születéskor teljesen kialakult eredendő természetünket. A garudafióka szárnytollai már a tojáson belül teljesen kifejlődnek, de repülni nem tud, csak mikor már kikelt. Ahogy a tojás héja szétpattan, kibúvik, és felrepül a levegőbe. A mesterek tanítása szerint ugyanígy a buddhaság jellemzői benne rejlenek testünkben, s amint félredobjuk testünket, azonnal felragyognak.
/Szögjal Rinpocse – Pilllanatról pillanatra – Napi elmélkedések életről és halálról/
A halálról való elmélkedés célja, hogy a szívünk legmélyén igazán megváltozzunk. Ehhez gyakran hosszabb idejű visszavonulásra és elmélyült elmélkedésre van szükség, hiszen csak ilyenkor ébredhetünk rá igazán, hogy mit is kezdjünk életünkkel.
A halálról való elmélkedés mélyebben megérteti velünk, hogy mit jelent a ‘lemondás’, tibetiül ngé dzsung. Ngé annyit jelent, hogy ‘ténylegesen’ vagy ‘határozottan’ és dzsung ‘kijönni, kiemelkedni, születni’. A halálról való gyakori és mély elmélkedés elvezet ahhoz, hogy kiemelkedj, esetleg a megcsömörlöttség érzésével, az addig megszokott viselkedési formáidból. Egyre könnyebben fogsz megszabadulni korlátaitól, és végül is képes leszel egészen könnyű szívvel lemondani róluk. Ahogy a mesterek mondják, oly könnyen, ‘mint ahogy egy hajszálat kihúzunk a vajból’.
/Szögjal Rinpocse: Napi elmélkedések életről és halálról/
Azt, ha valaki attól az együtt érző óhajtól indíttatva szeretné elérni a megvilágosodást, hogy azután másokat is hozzásegítsen, szanszkritul bodhicsittának nevezik; a bodhi a megvilágosodott lényegére utal, a csitta pedig annyit jelent, hogy ’szív’. Talán úgy fordíthatnánk, hogy a ‘megvilágosodott tudatunk szíve’. A megvilágosodott tudat szívét felébreszteni és fejleszteni buddha-természetünk magvának fokozatos érlelését jelenti, azét a magét, amely végül, mikor az együttérzésben folytatott gyakorlatunk tökéletességre jut, és mindent átfog, a buddhaság nagyszerű virágát bontja majd. Tehát a bodhicsitta egy teljes szellemi ösvény forrása, eredete és gyökere.
Azért van az, hogy a mi hagyományunk szerint oly sürgetően imádkozunk:
Akikben még nem született meg a drága bodhicsitta,
Azokban is szülessen meg.
Akikben pedig megszületett,
Ne enyésszen el, hanem
Tovább és tovább növekedjen.
/Szögjal Rinpocse – Pillanatról pillanatra – Napi elmélkedések életről és halálról/
 | csigusza on A valóság váza |
 | Meta Hari on Rettenetes iramban |
| Meta Hari on Rettenetes iramban |
 | Vera on Rettenetes iramban |
 | rhumel on Rettenetes iramban |
