Diófának három ága

SZABÓ JULCSA

Szabó Julcsa bement a nagy malomba,
Beléesett a masina dobjába.
A masina dobja mikor megállott,
Szabó Julcsa piros vére megaludt.

Szabó Julcsát föltették egy szekérre,
Úgy vitték a főorvos úr elébe.
- Főorvos úr, arra kérem, ha lehet,
Gyógyítsa meg a beteg szeretőmet.
Főorvos úr félre fordult s azt mondta:
- Meggyógyítja a nagy isten doktora.

Bandás Jóska bement a szobájába,
Sírva borult diófa-asztalára.
Sírva mondta: – Nincsen isten az égbe,
Szép szeretőm viszik a temetőbe.

(Marosvásárhely)

*

BARNA KISLÁNY

Barna kislány bemegyen a vasgyárba,
A masina ráfordult a nyakára.
Kettőt fordult, sejehaj, kettőt fordult s megállott,
Barna kislány piros vére mind elfolyt.

Barna kislányt föltették a szekérbe,
Elvitték a főorvos úr elébe,
- Főorvos úr, ha lehet, arra kérem, ha lehet,
Gyógyítsa meg a beteg szeretőmet.

Főorvos úr mindjárt meg is vizsgálta,
Be sem vitte a vizsgáló-szobába.
Félrefordult, sejehaj, félrefordult s azt mondta:
- Ennek csak az isten a gyógyítója.

Szőke legény bemegyen a szobába,
Ráborul a márványkő-asztalára.
Bánatjában felsóhajt: – Nincsen isten az égbe,
Szeretőmet viszik a temetőbe.

(Póka)

Diófának három ága

SZABÓ VILMA

Szabó Vilma kiment az erdőre,
Lefeküdt a zöld erdő szélére.
Egyet-kettőt kiáltottam neki:
- Kelj fel, Vilma, mert meglát valaki.

Szabó Vilmát négy csendőr vallatja,
Édesanyja kulcslyukon hallgatja.
- Valld ki, Vilma, minden bűneidet,
Hová tetted három szép gyermeked?

- Egyet tettem tenger fenekére,
A másikat diófa tövére.
Harmadiknak is gyilkosa lettem,
Kiért holtig rabságot szenvedtem.

- Szabó Vilma, fáj-e gyenge szíved,
Hogy eltetted három szép gyermeked?
- Hogyne fájna, mikor majd meghasad,
Halálomig zörgetem a vasat.

(Kibéd)

Diófának három ága

KACSÓ SÁNDOR

Sándor bá, Sándor bá,
Hát mi lelte kendet?
- Lőrinczi Mihály bá
Elvette éltemet.

- Mihály gazda, Mihály gazda,
Miért véres a bundája?
Azért véres, bíró uram,
Mert elvágtam a kisujjam.

- Nem igaz az, Mihály gazda,
Mert nem véres a kisujja.
- Azért véres, bíró uram,
Mert elvágtam a jobb karam.

- Nem igaz az, Mihály gazda,
Mert nem véres a jobb karja.
Azért véres a bundája,
Mert Kacsó-vér fröccsent rája.

- Bíró uram, már jól látom,
Hogy hibám ‘jába titkolom.
Megmondom hát az igazat:
Én öltem meg szomszédomat.

A templomnál útját álltam
S egy kapával főbevágtam.
- Elég, Mihály bá, már is sok,
Mindjárt jönnek a zsandárok.

- Zsandár urak, kérem szépen,
Ne szorítsák úgy a kezem.
Eresszék bár egy láncszemet,
Úgy is vihetnek engemet.

(Búzaháza)

‘jába: hiába.

Diófának három ága

MURI

Ezernyolcszázhuszonötben,
Egy szombat ebéd-időben
Kiindulék Botos felé,
Életemnek vége felé.

Kerestem is az ökröket,
De nem találtam meg őket.
Elfáradtam a melegbe,
Lefeküdtem az erdőbe.
Elaludtam ott egy kicsit,
S jaj istenem, mi jött most itt?

Utánam jött a gazduram,
S megkapott ott, hol aludtam.
Elém álla ő, gyilkosom,
S meg nem szánta jajgatásom.
Vérem ontotta a porba,
Testem vette zöld bokorba.

A madarak pásztoroltak,
Az emberek rám akadtak,
S kihívták a bírót, jegyzőt,
S ott tanácsot tartottak ők.
Kitudódott, hogy ingemöt
A gazdám volt, aki megölt.

(Medesér)

Vette: vetette, dobta.

Diófának három ága

MOLNÁR GYURI

Molnár Gyuri, mit gondoltál,
Mikor hazulról elindultál?
- Én egyebet nem gondoltam,
A halállal kezet fogtam.

Gyilkosaim körülvettek,
Puskaszóval fenyegettek.
Csodálkoztak a csillagok,
Mit csinálnak a gyilkosok?

- Hagyjátok meg életemet,
Nektek adom sok pénzemet.
- Nem kell nekünk a sok pénzed,
Kell nekünk a piros véred.
Előbb kiontjuk véredet,
Aztán elvesszük pénzedet.

Piros vérem folyt a porba,
Testem veték a bokorba.
Vadak elhordták testemet,
Szánjátok bús esetemet!

(Nagybacon)

Diófának három ága

UTI MISKA

Harangoznak vecsernyére,
Gyere pajtás, az erdőre,
Az új útnak tetejére,
Az új útnak tetejére.

Minden embernek meghagyom,
Sötét reggel fát ne vágjon,
Mert én sötét reggel vágtam,
Szerencsétlen órán jártam.

Testem törött a bokorba,
Vérem kihullott a porba,
A madarak pásztorolták,
Énekszóval virrasztották.

Azt a gazdája megtudta,
Mindjárt utána indula.
Meg van a koporsó festve,
Uti Miska fekszik benne.

- Nyisd ki, apám, a kapudat,
Halva hozzák szép fiadat,

Sirass anyám, ne bízd másra,
Most siratsz meg utoljára.
Sirassatok meg, leányok,
Úgyis tudom, hogy sajnáltok.

(Gyergyóújfalu)

Diófának három ága

BÁCS JANCSI

Csütörtökön jó hajnalba
Készülék fel a havasra.
Befogám a jó négy ökröt,
Jó négy ökröt jó szekérbe,
S elindulék az erdőre,
Ki Firicskó tetejére.

Hogy kiértem az erdőre,
Egy cserefát vevék szemre.
Gondolám, hogy azt levágom
S az ökrök után felrakom.

Jó gazdámnak kicsi fia
Jöve velem – halálomra.
Ő vala a segítségem,
Ő egyedül ott mindenem.

Ahogy vágni kezdém a fát,
Nem is gondolám a halál,
Pedig az már hátamnál állt
S várá, hogy levágjam a fát.

Vágom, vágom szép csendesen,
A halálra rá sem nézek,
Míg a fa a törzsökétől
Szakad a fejszém élétől.

Még néhány vágás a fára…
Készülj, Jancsi, a halálra!
Bács Jancsinak sóhajtása
Felhallék a mennyországba.

Kettőt vág ő még a fára,
S ráesik a fa reája.
Szökött volna ki előle,
De a halál nem engedte.

Odanyomá őt a nagy fa,
Nem bújhata ki alóla.
Nem vala ott senki jelen,
Ki segítségére legyen.

Katona Sámel kisfia
Vala mindennek tanuja,
Ki a mezőre béfuta,
A pásztoroknak hírt ada.

Pásztorok kiszabadíták,
De már későn szabadíták.
Kevés élet volt még benne,
Mert csak néhány órát éle.

- Nyisd ki, asszonyom, kapudat,
Viszik a jámbor szolgádat.
Nem csattogtatja kapudat,
Nem sepri az istállódat.

Szász Anikó, hű szeretőm,
Már megengedj mindenekről.
Megnyughatol csókjaimtól
S ölelgető karjaimtól.

Diófának három ága

SZAKÁCS GYURI

- Szakács Gyuri, mit gondoltál,
Mikor úsztatni indultál?

- Én egyebet nem gondoltam,
Szerencsétlen útra juttam,
Olt vizébe belefultam.
Onnét engem kifogának,
Egy szekérre föltevének,
Hazafelé indítának.

- Nyisd ki, Barta, a kapudat,
Halva hozzák kocsisodat.
Nem eszi meg vacsorádat,
Aprón vágott káposztádat,
Nem vakarja a lovadat,
Sárgaszőrű paripádat.

Diófának három ága

LŐRINC FERENC

Nyőrinc Ferenc mit gondoltál,
Mikor borvízért indultál?
- Én egyebet nem gondolék,
Az Olton általindulék.

Nagyobb volt az Olt mélysége,
Mint két karomnak ereje.
Úgy elvesztem a nagy vízbe,
Mint kicsi hal a tengerbe.

Jó pajtásim, kik valátok,
Kik a víz martján állátok,
Hogy én rajtam nem kapátok,
S életem végét várátok?

Szentkirályi torony alatt
Jaj de szépen szól a harang.
Azért szól az olyan szépen,
Sírjon a nép keservesen.

Engem anyám ne sirasson,
Értem könnyet ne hullasson,
Sirasson meg az a madár,
Mely az égen le s fel sétál.

(Csíkszentkirály)

Nyőrinc: Lőrinc.

Diófának három ága

BENKŐ JULIS

Mihelyt, mihelyt férjhez mentem,
Mindjárt búsúlni kezdettem.
Én uramat nem szerettem,
Egy komámmal megölettem.

Erdőszádba kivitettem,
Nyírfák alá eltemettem.
Azt egy ember meglátta volt,
A tiszteknek hírré adta.

Rákosfalvi utca végén
Kétágú fa föl van ásva.
Kétágú fa föl van ásva,
Nincsen semmi írás rajta.

Azért nincsen írás rajta,
Benkő Julis függ le róla.
Azért nincsen írás rajta,
Benkő Julis függ le róla.

(Tekerőpatak)

Diófának három ága

SZŐCS MARCSA

1

Este van, este van, hatot üt az óra,
Minden asszony, leány készül a fonóba,
Szegény Szőcs Marcsa is elindul magába.
Először megütik, leesett a hídra,
Másodszor megütik, elállott a szava,
Harmadszor megütik, véres volt a foka,
A kis balta foka.

- Kérlek, rózsám, kérlek, kérlek az egekre,
Egy-két szavaimat vedd be a füledbe.
Szerelmes szívemnek gyémántos Marisa,
Mért levél, mért levél másnak hites társa,
Szívemnek gyilkosa?

Zilahi Pistának nem kell a bokréta,
Szegény Szőcs Marcsának ő volt a gyilkosa.
- Vérem a vérével egy sírban nyugodjon,
Egy sírban nyugodjon!

A torjai rétet körülfogta a köd,
Pistára, Marcsára most húzzák a földöt.
Főtől való fája ki vagyon rovázva,
Fekete pántlika van reá csukrozva,
Szépen rácsukrozva.

A torjai templom körül van árkolva,
Két szál szép rozmaring van beléplántálva.
Öntözzétek, lányok, hogy el ne hervadjon,
Szeretőtök szíve meg ne háborodjon,
Meg ne háborodjon!

(Háromszék)

2

Este van, este van, hétre jár az óra,
Minden eladó lány készül a fonóba.
Szegény Szőcs Mári is oda indult volna,
Ha az ég felette bé nem borult volna.

Beborult, beborult, bé is sötétedett.
Szegény Szőcs Márinak utolsó este lett.
Elment a fonóba, leült a lócára,
Kihívta egy legény, csak egy minutára.

A nagy csattanásra, puskaroppanásra
Kifutnak a lányok csakhamar utána.
- Leányok, leányok, rajtam segéljetek,
Nem jövök fonóba én többet veletek!

A lányok fölvették s a földre letették,
Vérével a földet pirosra festették.
- Leányok, leányok, rajtam tanuljatok,
Hogy hamis legénnyel ne barátkozzatok!

Mert ha barátkoztok, így lészen sorsotok,
Szeredán reggelre eláll a szavatok.
Szegény Szőcs Mári már nyugszik temetőben,
Szilasi Pista is senyved a börtönben.

Hej, Szilasi Pista, mit ér a bokréta?
Két szál levendula, egy szál majoránna.
Két szál levendula, egy szál majoránna,
Szegény Szőcs Márinak utolsó órája.

Főtől való fa: fejfa.
Kirovázva: kiróva, kivésve, kicifrázva.

Diófának három ága

GUZSALYASBAN

1

Este guzsalyasba, reggel a malomba
Játszadozni kezdtem molnár inasával.
Bár csak hajnal lenne, meg se is virradna,
S a mi szerelmünknek vége ne szakadna
Molnár inasával.

Széles e világon mennyi malom vagyon,
Ha külső kereke sárig arany volna,
A belső kereke fehér ezüst lenne,
Bélagyöngyöt járna, aprópénzt hullatna,
Még sem cserélném el molnár inasával.

A tenger mélysége kalamáris volna,
Tengereknek habja ha mind tenta volna,
Földön messzi fűszál, ha mind penna volna
Égen mennyi csillag, íródeák volna,
Nem tudná leírni a mi szerelmünket
Molnár inasával.

(Udvarhely)

2

Este guzsalyasba én egyszer elmentem
Molnárlegénykével játszadozni kezdtem.

Fényes hajnalcsillag bár föl se virradna,
Hogy a szerelemnek vége ne szakadna.

Haza kelle menni majd a guzsalyasból,
Anyám is azonba fölkele az ágyból.

Gyönge nyírágvesszőt frissen elévette,
Karcsú derekamon hajtogatni kezdte.

Ha a molnárlegény tiszta gyémánt volna,
Még se mennék többet guzsalyasba hozza.

(Udvarhely)

3

Este guzsalyasba, reggel a malomba,
Ha a molnár maga sárga arany volna,
Még se mennék véle többet guzsalyasba,
Mert a leányának üres az orsója.

Üres az orsója, teli se fonhassa,
Mert a szeretője mindig játszodtassa.
Hat lóval, hintóval kell menni utána,
Nem illik a szegény embernek házába.

(Marosszék, Sóvidék)

Azonba: azonnal, azon nyomban.

Diófának három ága

A MEGÖLT LEGÉNY

2

Megölék a legényt
Hatvan forintjáért,
Belédobták a Tiszába
Pej paripájáért.

Tisza nem fogadja,
Partjára kidobja,
Odamegy a hajóslegény,
Hajójába teszi.

Odamegy az apja,
Költi, de nem hallja:
- Kelj föl, kelj föl, édes fiam,
Menjünk innen haza.

Odamegy a bátyja,
Költi, de nem hallja:
- Kelj föl, kelj föl, édes öcsém,
Menjünk innen haza.

Odamegy babája,
Költi, de jól hallja:
- Kelj föl, kelj föl, édes babám,
Menjünk innen haza.

- Megsiratsz-e, rózsám,
Bár csak anyám előtt?
- Megsiratlak, édes babám,
Egész világ előtt.

- Kikísérsz-e, rózsám,
Bár csak a kapuig?
- Kikísérlek, édes babám,
A sír utcájáig.

(Kibéd)

Diófának három ága

A MEGÖLT LEGÉNY

1

Eltiltják az ifjú legényt
A barna leánytól.
Eltiltja az édesanyja,
A legény nem hallja.
Jár a leány háza körül,
Míg ott marad halva.

Odament az édesanyja,
Költi, de nem hallja.
- Kelj föl, kelj föl, édes fiam,
Borulj a nyakamba.
Gesztenyeszín sárga haja
Vállára van fagyva.

Odament az édesapja,
Költi, de nem hallja.
- Kelj föl, kelj föl, édes fiam,
Borulj a vállamra.
Sárga sarkantyús csizmája
Lábához van fagyva.

Odamene testvérbátyja,
Költi, de nem hallja.
- Kelj föl, kelj föl, jó testvérem,
Borulj karjaimba.
Sárga irhás bőrbundája
Vállához van fagyva.

Odamene a babája,
Költi, de meghallja.
- Kelj föl, kelj föl, édes babám,
Borulj karjaimra.
S föl is kelt a halott legény,
S borul karjaira.

(Marosszék, Sóvidék)

Diófának három ága

SZEGÉNY ÁRVA LEÁNY

Ihon növekedék egy aranyalmafa,
Körülfolyta tövét gyenge gyopár virág,
Alatta üldögél szegény árva leány.
Köti koszorúját, siratozza magát:

- Sem apám, sem anyám, sem gondom-viselő.
Az ajtón hallgatja egy kevély katona.
- Ne sírj, ne keseregj, szegény árva leány,
Leszek apád s anyád, mint gondod-viselő.

- Nekem bizony ne légy, te kevély katona,
Mert nekem is vagyon jegyesem, gyűrűsöm,
Kiért én elvártam hét szép esztendeig,
Hét szép esztendeig, teljes harmadnapig.

De én még elvárom hét szép esztendeig,
Hét szép esztendeig, teljes harmadnapig.
De ha akkor se jő, én aztán elmegyek
Az apácák közé, az apáca-földre,
Ott én, amíg élek, istent is szolgálok,
Ha pedig meghalok, isten előtt állok.

Ihon: ihol, ím ott, amott.

*

VARGYASI ELEK

Verjen meg az isten, te Vargyasi Elek!
Sok szép ezüstpénzem magadhoz rabolád,
Szép selyemerszényem széllel elfútatád.

Megélhettünk volna a havas tetején,
Ellakhattunk volna ketten egy házban is.

Mert én szerettelek, ha szép nem voltál is,
Szerethettél volna, ha szegény voltam is!

(Kászonújfalu)

Diófának három ága

A MEGÁTKOZOTT LEÁNY

Egy özvegyasszonynak egy eladó lánya
Férjhez akar menni, anyja nem engedi.
A lány az anyjának szavát nem fogadja,
Az anya a lányát szörnyen megátkozta:

- Vacsoraideig a hideg rázzon ki,
Menyegző idején a lelked menjen ki!
Először felállt a kisebbik vőfély:
- Édes anyámasszony, beteg a menyasszony!

- Ha beteg, nyugodjék, ha bágyadt, bágyadjék,
Messzünet utazott, a lány csak alhatnék.
Másodszor felkiált a középső vőfély:
- Édes anyámasszony, beteg a menyasszony!

- Ha beteg, nyugodjék, ha bágyadt, bágyadjék,
Messzünet utazott, a lány csak alhatnék!
Harmadszor felkiált a legnagyobb vőfély:
- Édes anyámasszony, meghalt a menyasszony!

- Kocsisim, kocsisim, én gyászos kocsisim,
Menjetek, hívjátok, az anyát hívjátok.
De ne úgy hívjátok, mint lakodalmára,
Átkozott lányának takarítására.

- Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
Átkozott lányomnak utat mutassatok.
Levelek, levelek, szépen rezegjetek,
Átkozott lányomnak utat nevezzetek.

(Jobbágytelke)

Diófának három ága

A TEHERBE ESETT LEÁNY

Jó napot, barna lány, mi bajod érkezett?
Talán a vacsorád nem igen jól esett?

Ott van egy icce bor, igyál te belőle,
Hogy a te bús szíved viduljon meg tőle.

- Lányom, édes lányom, mi lelte szoknyádat?
Elől rövidedik, hátul hosszabbodik.

- Szabó nem jól szabta, varró nem jól varrta.
- Szabó is jól szabta, varró is jól varrta,
Csak a te édesed lesz annak az oka!

Csendőrök, csendőrök, vigyétek lányomat,
Vigyétek börtönbe, vigyétek börtönbe
A legsötétebbe!

- Anyám, édesanyám, csak azt engedje meg,
Szobámba bémenjek, ruháim nézzem meg.

Ruháim, ruháim, földre lehulljatok,
Mikor engem visznek, engem gyászoljatok!

Anyám, édesanyám, csak azt engedje meg,
Kertembe bémenjek, virágim nézzem meg.

Virágim, virágim, földre boruljatok,
Mikor engem visznek, engem sirassatok!

(Jobbágytelke)

Diófának három ága

AZ ELADOTT LEÁNY

Ilonám, Ilonám, gyenge szép violám,
Menj ki a kapuba, állj fel a kapura,
Nézd csak meg, nézd csak meg, ki jő látásodra?

- Édesanyám-asszony, jó tizenkét legény,
Szentmiklósi legény tizenkét zászlóval.
Édesanyám, anyám, kend talán eladott?
- Mi tűrés, tagadás, biz én eladtalak.

- Anyám, édesanyám, csak azt engedje meg,
Menjek bé kertembe, virágim nézzem meg.
Virágim, virágim, ti is meguntatok?
Mind elhervadjatok,
Mikor engem visznek, kórévá váljatok,
Kórévá váljatok, száradjatok pornak,
Hogy lássa az anyám, hogy ti is sajnáltok!

Anyám, édesanyám, csak azt engedje meg,
Menjek bé szobámba, gúnyáim nézzem meg.
Gúnyáim, gúnyáim, ti is meguntatok?
Hulljatok le szegről, földnek boruljatok,
Boruljatok földnek, rothadjatok pornak,
Hogy lássa az anyám, hogy ti is sajnáltok!

Anyám, édesanyám, csak azt engedje meg,
Menjek be szobámba, levelem írjam meg.
Írom levelecském, vidd el, kedves fecském.
Ha alva találod, tedd a paplanára,
Ha sétál szobában, tedd az ablakára!

(Parajd)

Diófának három ága

TOLLAS ERZSI

- Jó estét, jó estét, Tollas Pálné asszonyság!
Hol van az én Erzsi babám? Talán le is feküdt már?
- Lefeküdt, lefeküdt szép paplanos ágyába,
Tíz órakor ő már éppen legszebb álmát alussza.

- Költsék fel, költsék fel, bocsássák el a bálba,
Bagariás cipőit húzza fel a lábára.
Fel is kelt, fel is kelt, el is indult a bálba,
Akkor az ég fölötte be is borult homályba.

- Jó estét, jó estét, csaplárosné asszonyság!
Hol van az a két legény, aki engem régen vár?
- Menjen bé, menjen bé, üljön le a diványra.
Akkor az a két legény rákacsint a cigányra.

- Húzzad csak, húzzad csak kivilágos virradatig,
Reggeli négy óráig, Tollas Erzsi vesztéig!
- Bocsáss ki, bocsáss ki, csak hűteni menjek ki,
Bagariás cipőmből piros vérem öntsem ki.

- Ne menjél ki, ne menj ki, ne hűtsd ki te magadat,
Sűrű zápor odakint megáztatja ruhádat.
Nyisd ki már, Tollasné, zöldre festett kapudat,
Halva viszik be rajta Tollas Erzsi lányodat.

Átkozott az apa, de még inkább az anya,
Egyedül leányát mért ereszti a bálba?
- Szép lányok, jó lányok, rólam példát vegyetek,
Két legényt egyszerre soha se szeressetek!

(Etéd)

Diófának három ága

GÖRÖG ILONA

3

Anyám, édesanyám, mégis meg kell haljak,
Mégis meg kell haljak Görög Ilonáért.

- Ne halj, fiam, ne halj, Bakalaki László,
Csináltassunk olyan híres csodatornyot,
Hátha el fog jönni oda szép látásra.

- Anyám, édesanyám, engedjen el engem,
Engedjen el engem csodatorony-látni.

- Nem engedlek, lányom, megkötik a hálót,
Megkötik a hálót, megfogják a rókát.

- Anyám, édesanyám, mégis meg kell haljak,
Mégis meg kell haljak Görög Ilonáért.

- Ne halj, fiam, ne halj, Bakalaki László,
Csináltassunk olyan híres csodamalmot,
Bélagyöngyöt hullat és ezüstpénzt járat.

- Anyám, édesanyám, engedjen el engem,
Engedjen el engem csodamalom-látni.

- Nem engedlek, lányom, megkötik a hálót,
Megkötik a hálót, megfogják a rókát.

- Anyám, édesanyám, mégis meg kell haljak.
- Halj meg, fiam, halj meg, Bakalaki László.

- Eresszen el, anyám, a halottas házhoz.
- Öltözz feketébe s fekete selyembe.

- Látod, most öltözik Görög szép Ilona,
S elindul, hogy jöjjön a temetésedre.

Most már az úton jár, kiért te meghaltál,
Most már a kapudba jön, kiért te meghaltál.

Most már ajtódban áll, kiért te meghaltál,
Most már melletted áll, kiért te meghaltál.

- Sohasem láttam én olyan szép halottat,
Kinek az ő karja ölelőleg álljon,
Kinek az ő szája mosolygólag álljon.

- Enyém vagy, enyém vagy, Görög szép Ilona,
Görög szép Ilona, gyöngyből kötött rózsa!

(Borszék)

Diófának három ága

GÖRÖG ILONA

2

- Anyám, anyám, édesanyám,
Meg kell haljak Ilonáért.
Ilonának szépségiért,
Az ő karcsú derekáért.

- Fiam, fiam, Molnár Bálint,
Meg ne halj te Ilonáért,
Ilonának szépségiért,
Az ő karcsú derekáért.

- Anyám, anyám, édesanyám,
Meg kell haljak Ilonáért,
Ilonának szépségiért,
Az ő karcsú derekáért.

- Fiam, fiam, Molnár Bálint,
Csináltassunk aranymalmot.
Csináltassunk aranymalmot, -
Hátha eljön Szép Ilona?

- Anyám, anyám, édesanyám,
Meg kell haljak Ilonáért,
Ilonának szépségiért,
Az ő karcsú derekáért.

- Fiam, fiam, Molnár Bálint,
Csináltassunk ezüstmalmot,
Csináltassunk ezüstmalmot,
Hátha eljön Szép Ilona?

- Anyám, anyám, édesanyám,
Meg kell haljak Ilonáért,
Ilonának szépségiért.
Az ő karcsú derekáért.

- Fiam, fiam, Molnár Bálint,
Tedd magadat, hogy meghaltál!
Meghúzatjuk nagyharangot,
Hátha eljön Szép Ilona?

- Kelj fel, kelj fel, édes fiam,
Utadban van, kiért meghaltál.
Kelj fel, kelj fel, édes fiam,
Utadban van, kiért meghaltál.

Kelj fel, kelj fel, édes fiam,
Kapudban van, kiért meghaltál.
Kelj fel, kelj fel, édes fiam,
Kapudban van, kiért meghaltál.

Kelj fel, kelj fel, édes fiam,
Melletted van, kiért meghaltál.
Kelj fel, kelj fel, édes fiam,
Melletted van, kiért meghaltál.

- Sohasem láttam ilyen halottat,
Kinek lába indulólag,
Kinek lába indulólag,
Kinek karja ölelőleg.

Kinek karja ölelőleg,
Kinek szája csókolólag.
Kinek szája csókolólag,
Kinek szeme kacsintólag.

Felkelt, felkelt Molnár Bálint,
S megölelte Szép Ilonát.
Felkelt, felkelt Molnár Bálint,
S megölelte Szép Ilonát.

(Józseffalva)

Diófának három ága

GÖRÖG ILONA

- Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám,
Görög Ilonáért, karcsú derekáért.

Karcsú derekáért, gombos ajakáért,
Gombos ajakáért, piros orcájáért.

- Ne halj fiam, ne halj, Bertelaki László,
Csináltatok néked olyan csudamalmot,

Kinek egyik köve bélán-gyöngyöt hányjon,
Másod-köve pedig sustákot, petákot.

Oda is eljönnek szűzek, szép leányok,
A tiéd is eljön, szép Görög Ilona.

- Eresszen el, anyám, anyám, édesanyám,
Csudamalom-látni, csudamalom látni.

- Ne menj, lányom, ne menj, megvetik a hálót,
Megvetik a hálót, megfogják a márnát.

- Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám,
Görög Ilonáért, karcsú derekáért.

Karcsú derekáért, piros orcájáért,
Piros orcájáért, gombos ajakáért.

- Ne halj, fiam, ne halj, Bertelaki László,
Csináltatok néked olyan csodatornyot,

Kinek magassága az eget fölérje,
Kinek szélessége Tisza partját érje.

Oda is eljönnek szűzek, szép leányok,
A tiéd is eljön, szép Görög Ilona.

- Eresszen el anyám, anyám, édesanyám,
Csudatornyot-látni, csudatornyot látni,

Kinek magassága az eget föléri,
Kinek szélessége Tisza partját éri.

- Ne menj, lányom, ne menj, szép Görög Ilona,
Megvetik a hálót, megfogják a márnát.

- Bizony csak meghalok, anyám, édesanyám,
Görög Ilonáért, karcsú derekáért.

Karcsú derekáért, gombos ajakáért,
Gombos ajakáért, piros orcájáért.

- Halj meg, fiam, halj meg, Bertelaki László,
Ide is eljönnek csudahalott-látni.

A tiéd is eljő, szép Görög Ilona,
A tiéd is eljő, szép Görög Ilona.

- Eresszen el anyám, anyám, édesanyám,
Csudahalott-látni, csudahalott-látni,
Ki érettem megholt, halálé változott.

- Nem eresztlek, lányom, lányom, édes lányom,
Megvetik a hálót, megfogják a márnát.

Azzal csak bészökött öltöző házába,
A nyakába vette vont-arany szoknyáját,

Elejébe vette fehér előruhát,
A lábába húza piros patkós csizmát.

- Kelj föl, fiam, kelj föl, Bertelaki László,
Mert a határon jön szép Görög Ilona,
Kiért te meghaltál, halálé változtál.

Kelj föl, fiam, kelj föl, mert a lábadál áll,
Kiért te meghaltál, halálé változtál!

- Láttam én halottat, de ilyent sohasem,
Kinek az ő lába felszökőleg álljon,

Kinek az ő karja ölelőleg álljon,
Kinek az ő szája csókolólag álljon!

Azzal csak felszökött Bertelaki László…

(Rugonfalva)

Halálé: halottá.

Diófának három ága

SZÉP ILONA

- Isten jó nap, bíró gazda, kelmed házában.
- Hozott isten, szép Ilona, az én házamban.

Mért sírsz, mért sírsz, szép Ilona, az én házamban?
- Én elhajtám lúdaimat szép zöld pázsitra,

Odajöve bíró fia, lúdam behajtsa,
Agyonüté kelmed fia szép gúnáromat!

- Ne sírj, ne sírj, szép Ilona, szép gúnárodért,
Megfizetem szép gúnárod, mondsza, mennyit ért?

- Minden legkisebb tolláért egy-egy aranyat,
Hátul legyező farkáért arany legyezőt.

A szárnyáért, két szárnyáért két arany tányért,
A lábáért, két lábáért két aranykalászt.

A nyakáért, szép nyakáért hat sing pántlikát,
A fejéért, szép fejéért egy aranyalmát.

Abban égő két szeméért két égő gyertyát,
Hajnal-visító torkáért aranytrombitát.

Benne lévő költségéért hat font riskását,
A zúzáért, a májáért hat fej káposztát.

- Számtalan sok kívánsága szép Ilonának,
Akasztófa helye tehát bíró fiának!

- Akasztófa olyan legyen, mint kinyílt rózsa,
Két karom két szép karfája akasztófája!

Diófának három ága

MEGÉTETETT JÁNOS

- Hát te hol jártál, szívem-lelkem Jánosom?
- Jaj, én ángyoméknál, édes anyámasszony,
Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamat!

- Hát ott mit adtak, szívem-lelkem Jánosom?
- Ott négylábú rákot, édes anyámasszony,
Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamat!

- Hát azt mibe adták, szívem-lelkem Jánosom?
- Azt egy szép tányérban, édes anyámasszony,
Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamat!

- Azért vagy tán beteg, szívem-lelkem Jánosom?
- Az a földbe viszen, édes anyámasszony,
Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamat!

- Hát mit hagysz apádnak, szívem-lelkem Jánosom?
- Jó vasas szekerem, édes anyámasszony,
Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamat!

- Hát mit hagysz bátyádnak, szívem-lelkem Jánosom?
- A szép négy ökrömet, édes anyámasszony,
Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamat!

- Hát mit hagysz öcsédnek, szívem-lelkem Jánosom?
- Négy szép hámos lovam, lelkem anyámasszony,
Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamat!

- Hát mit hagysz húgodnak, szívem-lelkem Jánosom?
- Házi rakományom, édes anyámasszony,
Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamat!

- Hát mit hagysz ángyodnak, szívem-lelkem Jánosom?
- Örök kárhozatot, édes anyámasszony,
Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamat!

- Hát mit hagysz anyádnak, szívem-lelkem Jánosom?
- A bút s a bánatot, édes anyámasszony,
Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamat!

Négylábú rák: varasbéka, itteni értelme méreg.

Diófának három ága

GYENGE RÁC MENYECSKE

Ablakba könyöklék gyenge rác menyecske,
Hát kint sétál vala borbélylegény Gyurka.
- Jer bé hozzám, jer bé, borbélylegény Gyurka,
Jer bé hozzám, jer bé, szomszéd legény Gyurka.

Söröm is jó vagyon, borom is jó vagyon,
Neked ingyen adok, másnak pénzért adok.
Senki sincsen itthon, csak én vagyok itthon,
Senki sincsen itthon, csak én vagyok itthon.

Uram a városban piros csizma-venni,
Apám az erdőben somfavesszőt vágni,
Anyám a malomban fehér liszt-őrleni,
Anyám a malomban fehér liszt-őrleni.

Addig csalogatá borbélylegény Gyurkát,
Amíg az ereszbe őkelmét bécsalá.
Egyszer hazamene az ő édes ura,
Egyszer hazamene az ő édes ura.

- Feleségem, kincsem, eressz bé engemet,
A városban jártam, piros csizmát hoztam.
Piros csizmát hoztam, szépet, milyent kaptam,
Piros csizmát hoztam, szépet, milyent kaptam.

- Mindjárt béeresztlek, édes kincsem uram,
Hogy vessem nyakamba kővári szoknyámat.
Mégis csak kérdezék az ő édes ura,
Mégis csak kérdezék az ő édes ura.

- Feleségem, kincsem, eressz bé engemet,
A városban jártam, piros csizmát hoztam.
Piros csizmát hoztam, amilyent csak kaptam,
Piros csizmát hoztam, amilyent csak kaptam.

- Mindjárt béeresztlek, édes kincsem uram,
Hogy húzzam lábamba kővári papucsom.
Mégis csak kéredzék az ő édes ura,
Mégis csak kéredzék az ő édes ura:

- Feleségem, kincsem, eressz bé engemet,
A városban jártam, piros csizmát hoztam.
Piros csizmát hoztam, amilyent csak tudtam,
Piros csizmát hoztam, amilyent csak tudtam.

- Mindjárt béeresztlek, édes kincsem uram,
Hogy kössem előmbe fekete ruhámat,
Mégis csak kéredzék az ő édes ura,
Mégis csak kéredzék az ő édes ura:

- Feleségem, kincsem, eressz bé engemet,
A városban jártam, piros csizmát hoztam.
Ő is béereszté az ő édes urát,
A jobb hónya alól kibocsájtá Gyurkát.

(Udvarhely)

Diófának három ága

A SÁRGAHASÚ KÍGYÓ

Menyecske, menyecske, te barna menyecske,
Rég megmondtam néked, ne menj a cserésbe.

Bément a cserésbe, lefeküdt a fűbe,
Sárighasú kígyó bébújt kebelébe.

- Anyám, édesanyám, kedves és jó dajkám,
Sárighasú kígyó bébújt kevelembe.

Arra kérem magát, vegye ki belőle,
Szerelmes szívemet megemészti benne.

- Nem veszem leányom, kezemet megmarja,
Az én kicsi gyenge ujjam leszakasztja.

Inkább elleszek én jó leányom nélkül,
Hogysem én ellegyek gyenge karom nélkül.

- Bátyám, édes bátyám, kedves és jó bátyám,
Sárighasú kígyó bébújt kebelembe.

Arra kérem magát, vegye ki belőle,
Szerelmes szívemet megemészti benne.

- Nem veszem, testvérem, kezemet megmarja,
Kezemet megmarja, ujjam leszakasztja.

Inkább elleszek én jó testvérem nélkül,
Hogysem én ellegyek gyenge karom nélkül.

- Kedvesem, kedvesem, hűséges kedvesem,
Sárighasú kígyó bébújt kebelembe.

Arra kérem magát, vegye ki belőle,
Tüdőmet, májamat megemészti benne.

Erre az édese meg is keseredett,
Gyenge karjaira ruhát tekergetett.

Bényult kebelibe, kivette belőle,
Sárighasú kígyó aranyalma leve.

S így hát az édese jobb, mint hív szülöttje,
Tizenkét éve, hogy mind őtet kereste.

(Csíkrákos)

Cserés: cserjés.

Diófának három ága

SZEGÉNY LEÁNY, GAZDAG LEÁNY

- Jó estét, jó estét, bíró szép leánya.
- Jó estét, jó estét, rongyos gubás legény,
Üljön le, üljön le eme egyes székre.
- Nem ülök, nem ülök, mert nem azért jöttem,
Hanem azért jöttem, ha hozzám eljönne.
- Nem megyek, nem megyek, rongyos gubás legény.
- Jóccakát, jóccakát, bíró szép leánya.
- Jóccakét, jóccakát, rongyos gubás legény.

- Jó estét, jó estét, szegény árva leány.
- Jó estét, jó estét, rongyos gubás legény,
Üljön le, üljön le eme egyes székre.
- Nem ülök, nem ülök, mert nem azért jöttem,
Hanem azért jöttem, ha hozzám eljönne.
- Elmegyek, elmegyek, rongyos gubás legény.
- Holnap hát eljövök, gyűrűsöm, jegyesem.
Jóccakát, jóccakát, szegény árva leány.
- Jóccakát, jóccakát, rongyos gubás legény.

- Jó napot, jó napot, bíró szép leánya.
- Jó napot, jó napot, cifra ügyes legény,
Üljön le, üljön le eme egyes székre.
- Nem ülök, nem ülök, mert nem azért jöttem,
Hanem azért jöttem, ha hozzám eljönne.
- Elmegyek, elmegyek, cifra ügyes legény.
- Nem kellesz, nem kellesz, te világ szajhája,
Rongyosan nem kelltem, cifrán se is kelljek!
Ajt ki is fordula az eresz ajtóján,
Elmene, elmene az ő mátkájához.

- Jó napot, jó napot, szegény árva leány.
- Jó napot, jó napot, cifra ügyes legény,
Üljön le, üljön le eme egyes székre.
- Nem ülök, nem ülök, mert nem azért jöttem.
Hanem azért jöttem, ha hozzám eljönne.
- Nem megyek, nem megyek, cifra ügyes legény,
Mert már jegyben vagyok egy rongyos gubással.
- Én vagyok, én vagyok, gyűrűsöm, jegyesem!

Ajt, ahajt: akkor, abban a helyben.

Diófának három ága

SZEGÉNY LEGÉNY, GAZDAG LEÁNY

Héj, páva, héj páva, császárné pávája!
Szegény legény voltam, gazdag leányt vettem,
S a gazdag leánynak kedvét nem lelhettem.
A vásárba mentem, piros csizmát vettem,
Azzal hazamentem s az asztalra tettem.

- Kincsem, feleségem, mondj uradnak engem!
- Én bizony sohasem teljes életemben,
Mert apám házánál nagyobb urak jártak,
Őket sem uraltam, téged sem urallak!

Héj páva, héj páva, császárné pávája!
Szegény legény voltam, gazdag leányt vettem,
S a gazdag leánynak kedvét nem lelhettem.
A vásárba mentem, rojtos ruhát vettem,
Azzal hazamentem s az asztalra tettem.

- Kincsem, feleségem, mondj uradnak engem!
- Én bizony sohasem teljes életemben,
Mert apám házánál nagyobb urak jártak,
Őket sem uraltam, téged sem urallak.

Héj páva, héj páva, császárné pávája!
Szegény legény voltam, gazdag leányt vettem,
S a gazdag leánynak kedvét nem lelhettem.
Az erdőre mentem, somfabotot szeltem,
Azzal hazamentem, a pad alá tettem.

- Kincsem, feleségem, mondj uradnak engem!
- Én bizony sohasem teljes életemben!
Botom elékapám, hátára vagdalám.
- Uram vagy, uram vagy halálig, uracskám!

(Háromszék)

Ural: urának nevez, urának ismer el.

Diófának három ága

DANCSUJ DÁVID

1

Bodok felett vagyon egy kis sűrű berek,
Szegény Dancsuj Dávid a között kesereg.
- Nem jó, Dávid, nem jó sírni, keseregni,
Ha meglát valaki, hova tudsz elmenni?

Az a fekete föld kettéhasadhatna,
Szegény Dancsuj Dávid beléborulhatna.
De a fekete föld ketté nem hasadhat,
Szegény Dancsuj Dávid belé sem borulhat.

- Adjon isten annak ezernyi ezer jót,
Ki az én bölcsőmet megrendítette volt.
Köszönöm apámnak s az édesanyámnak,
Mert jó fiat nevelt bolygó katonának,
Az ország rabjának.

Mennyi égen csillag, iródeák volna,
Mennyi réten fűszél, mind pennaszár volna,
Mennyi erdő-lapi, mind papiros volna,
Veres tenger habja mind tintalé volna:
Az én sok bánatim még sem férne rea,
Még sem férne rea.

2

Bodok felett vagyon egy kis sűrű berek,
Szegény Dancsuj Dávid a körül kesereg.
- Nem jó, Dávid, nem jó neked itten járni,
Ha meglát valaki, hová tudsz ellenni?

- Ha itt nincs nyugalom, akkor merre térjek,
Hogy végre egy biztos helyecskére érjek,
Ahol nem kergetnek mindig a zsandárok,
Hol nem kell remegni szüntelen halálom.

Ha a fekete föld kettéhasadhatna,
Szegény Dancsuj Dávid beléborulhatna,
De a fekete föld ketté nem hasadhat,
Szegény Dancsuj Dávid belé nem borulhat.

- Istenem, istenem, hol van a kedvesem,
Ki egy biztató szót mondana most nekem?
Azt ígérted, rózsám, szárnyakon jösz hozzám,
De szárnyakon nem tudsz, bár lábakon tudnál.

Olyan lettem rózsám, mint a száraz kóró,
Kit aratás után elhagyott a sarló.
Eljöhetnél, rózsám, látogatásomra,
Én is itt feküszöm, holtakkal egy sorba.

- Fiam, édes fiam, ne búsulj sorsodon,
Igazítunk neked valahogy dolgodon.
Gyere haza immár és add meg magadat,
Ne fitesse mindig zsandár a nyomodat.

- Nem megyek, hanem megköszönöm magának,
Édes jó anyámnak, édes jó apámnak,
Hogy jó fiat nevelt császár szolgájának,
Császár szolgájának s az akasztófának.

(Sepsiszentgyörgy)

Fitet: keres, kutat, nyomoz.

Diófának három ága

A ROSSZ FELESÉG

2

- Jöjjön haza, édesanyám,
Mert beteg lett édesapám!

- Eridj, eridj, kedves lányom,
Midjárt hazamegyek.
Egyet-kettőt hadd forduljak,
Mindjárt otthon leszek!

- Jöjjön haza, édesanyám,
Mert meg is halt édesapám!

- Eridj, eridj, kedves lányom,
Mindjárt hazamegyek,
Eltemették az uramat,
Már most férjhez megyek!

(Kibéd)

3

- Jöjjön haza, édesanyám,
Mert meghalt az édesapám!

- Várj, fiam, egy kicsit,
Hadd mulassak egy kicsit,
Mindjárt hazamegyek!

- Mibe takartátok, fiam?
- Fehér lepedőbe.

- Lepedőm, lepedőm,
Szép fehér lepedőm!
Urat majd csak kapok,
Lepedőt nem szabok.
Lepedőm, lepedőm,
Szép fehér lepedőm!

- Jöjjön haza, komámasszony,
Sirassuk meg ketten.
Van nekem egy kendemagos
Pettyegetett tyúkocskám,
Kendnek adom azután.
Kendnek adom kontyostól,
Mindenestől, csontostól,
Komámasszony!

(Nyárádszentanna)