Igen, a legeslegnehezebb dolog itt és most. Ángliusföld szívében, a kommunikációs vérzivatarban a legnagyobb szükség a megfelelő társalgás, ami az életbevágó minimum, hogy legalább a kérdésben az igét értsük és a megfelelő feleletkezés legyen, yes-no, nem mindengy melyik. A cizellálás a távoli jövő, most csak az a fontos, hogy a pontos információk mászkáljanak köztem és az ángliusok között.
Sok fehér hajszálat hozó dolog ez, de jövetelemnek egyik célja pontosan ez, hogy elmúljon a beszédhibám angolból. Hoztam magammal egy Oxford Mini Thesaurust és az Akadémiai Kiadó magyar-angol kisszótárát, no meg a szotar.sztaki.hu linkjét mindenféle kommunikációs eszközbe beleégetve.
Az első napok eufóriája az volt, hogy bárhogy is beszélek, az akkor szükséges dolgokat el tudtam intézni, mert megértették az összedobált szavaimból kirakott mondatokat. Megértik, mert megszokták, mert fizetni fogok nekik valamilyen szolgáltatásért, áruért, mert azért eléggé kedvesen és útba is igazítanak. Azt, hogy én mit értek meg az ő beszédjükből, azt talán meg se lehet még mérni. Ez volt az első hét, két hét állapota.
Ahogy haladtam az ügyintézéssel és előjött a munkakeresés, máris szélesebbre szakadt a lyukas folt a tudományomban. Összefüggő mondatok kellenek, sokszor magyarázás, hogy mit tudok csinálni, milyen munkát keresek, milyen munkaerő vagyok (a keményen dolgozó és megbízható kifejezések nem mindig voltak elegendőek) és hasonló kérdések. Ráadásul most már hozzám is több bekezdésben beszéltek egyszerre, néha többen is… Kezdődött a káosz, szétesett a tudományom, semmi nem automatikus, ha úgy beszélek, hogy előbb kigondolom a mondatot, gyorsan fordítok és kiejtem valahogy… na ez olyan lassú, hogy elvesztem a partner türelmét és az huss… és így az én esélyeim is huss….
Tévénézés, tévénézés, beszélő fejek körülöttem, angol beszéd, filmszöveg, rádió, hírfolyam, újságcikkek… éjjel, nappal, agyzsibbadásig. A második héttől ez ment, majdnem mostanáig, a változás annyi csak, hogy egy hónapja tévénélküli vagyok és inkább a netről letöltött podcastokkal szórakoztatom magam és kevesebbet rádiózok, de majd ezt visszaállítom a szokáslistámba.
A második hét végén, a harmadik héten kezdtek jönni a sikerélmények, a tévéből áradó sokféle akcentusból kezdem kihallani a gyakoribbakat és már boltban is, buszon is, bóklászva is kezdek észrehallani mondatokat az emberektől… oppsza, akkor ez jó irány lesz, csinálom is tovább.
Látványos haladás csak a megértésben jött, egy hónap – másfél hónap után, amit én beszéltem, beszélek… hát az egyelőre említhetetlen. Május elejétől meg már olyan munkát kaptam, hogy beszélnem kell az ángliusokkal a szendvics-pénz csereügylethez köthető profitmaximalizálás céljából. Bőrre megy a játék, mert ha nem vagyok itt jó, lapátot kapok.
Az első három nap ebben a helyzetben a “vért izzad” kifejezés után ferdítve “vért beszél” volt, aztán már könnyebben ment, hogy mit is kell csinálni, ha a kedves vendég az mondja, hogy eenájjevö oole o odö.. szóval most már nyújtom az üveg vizet. De hogy én magamtól rábeszéljem őket arra, hogy egyenek almáspitét is a krumplis hús után… khmm… na meg már hasonlítanom kell a helyi kiejtéshez is…
Az olvasás jó dolog persze, de most ennél hathatósabb segítség kell, irány akkor a barátom, a google és elkezdtem kutakodni a neten, hogy miféle tanító hanganyag létezik és azokkal hogyan is lehetne fényt kapni… A Villám Angol sorozatot már ismertem otthonról, ebből kell egy adag. Ezen kívül találtam sok mindent, ráadásul voltak emlélkeim is olvasmányokból, hogy mások hogyan csinálták, például Lomb Kató vagy Lénárd Sándor. Találtam egy érdekes blogot is, sorstársam, nála sok hasznos link van. Szótanulásra már régóta van kedvencem és persze már régóta járok a Livemocha oldalra is, haladok, haladok… csak most látom, hogy gyorsabban kell haladni.
Kaptam hasznos tanácsokat, szerezzek például angol barátokat, na ez a mekiben úgy néz ki, hogy talán csak sikerül és extra fejlemény egy cseh csapat, bár már nekik kicsit fárasztó lehetek, mert ők már nagyon jól beszélnek. A paki-japó-feka társulat.. ó, ők még kicsit távolságtartóak, de szerdán azért már simán férjszerzési tanácsokkal traktáltak. Másik tanács, menjek el bármilyen templomba, ünnepségre, énekes műsorra, bármire ami nyilvános és ingyenes és hallgassam, hallgassam… hát oké, ezen vagyok állandóan, néha sikerül pár szót traccsolni is. Vagy a piac… jajj, hát ez egy nyelvszakosnak kincsesbánya, meg a Higgins professzornak… majd nekem is ez lesz, szerintem két év múlva :)
Amiket nagyon szeretek, azok a podcastok, sok mellé találtam szöveget is, úgyhogy jókora mankó az ismeretlen szavak és kifejezések mellé. Turista honlapokon, helyi attrakcióknál, könyvajánlók, régi hírek, kifejezetten nyelvtanulós kis hanganyagok vannak már a gépemen, aztán ezeket egy hétig szoktam az mp3 játszón tartani, addig hallgatom, amíg legalább a háromnegyedét nem értem. Plusz a nyelvtanulós sztorikat is, az Effortless English-ből van pár adag. És találtam kiejtés-gyakorlót is, ezt is feltettem a kütyüre és ha olyan helyen mászkálok, ahol kevés az ánglius, akkor beszélek a madarakhoz, bokrokhoz, papagájkodom. Ezt tapasztaltam a legjobbnak. Amikor a kasszában dolgozom, ott is mindig, mindig, mindig elismétlem azt, amit a vendég mond. Néznek is hülyének emiatt, de teszek rá.
Aztán jöhet a filmnézés, ez egyelőre terv még, majd szerzek valami szórakoztatóan érdekeset. A régi házban mindenki a Jóbarátokat nézte, mert már – szerintem – magyarul is tudták fejből, ráadásul a digitévén be lehet kapcsolni a folyamatos angol feliratozást, úgy oké. Attól a társaságtól azért már nekem is kinőtt a herótom, úgyhogy vagy a Big Bang Theory-t nézem, vagy a házfelújítós tévéműsort, bár itt most éppen nem. A filmválasztásban segít, hogy már szereztem pár Sesame Street videót, egy Gyűrűk ura filmet és a Coralie című filmet, amelyet most játszanak a mozikban.
Aztán megint olvasok, ha már fáj a fülem a füldugóktól. Utána meg írok ide, hogy leengedjem a gőzt. Legvégül szereztem olyan szótárat, amelyik kisiskolásoknak szól és minden kifejezést megmagyaráz, ez talán még a british life felfogásához is nagy segítség lesz.
Mindezek után elslattyogok a Sainsbury’s boltjába és veszek négy csokisfánkot vagy öt almásan töltött fánkot, bekebelezem a maradék fish’n'chipset, lefekszem aludni és magyarul rémálmodok…
http://www.livemocha.com/ – közösségi oldal nyelvtanulásra, a legjobb része a csetelési lehetőség a választott idegen nyelven – abszolút ingyenes és önkéntes
http://angol-magyar.freeblog.hu/ – hasznos szavak gyűjteménye, ami a szótárból kimarad vagy még nincsen benne
http://www.elllo.org/ – rengeteg hanganyag itt!
http://otevotnyelv.blog.hu/ – nyelvtanulás magánúton, csetlések, botlások és hétmérföldes lépések
http://www.bbc.co.uk/languages/ – a klasszikus angol forrása, de vigyázat, a bbc-angol nem az utcanépe nyelve (egyelőre sajnos)
http://www.bbc.co.uk/worldservice/learningenglish/ – a globálfaluban azért ez nélkülözhetetlen
Az abszolút haszontalanság táskájába most a következőt teszem:
Akadémiai kisszótár – borzasztó, nincsen benne beszélt nyelv és csak egymás után vannak felsorolva a jelentések, nehéz kiválogatni, mi mire jó, nagyon bonyolult – tehát egyelőre kuka. Az egynyelvű megmagyarázók, azok igen, maradhattak. Illetve a magyar úgy még használható valahogy, hogy magyar szó jut eszembe, kellene angolul, nosza, kidob vagy háromfélét, és akkor ezeket kell már csak betájolni az angol értelmezőben… na de a sztaki, az oké! és leginkább ezt használom, nem az akadémiait.
Kellene találni éppen ezért szótárújrahasznosító oldalt, el is küldeném oda az enyémet, alig használt…
