Muppet Show

Teljesen meglepődtem, hogy 98%-ban értettem elsőre, hogy miről dalolnak, jajj, ez most olyan jól esett. Akkor most tolhatom tovább a mérföldkövet, hogy legyen mit elérni legközelebb.  Tegnap volt először olyan, hogy az angol kollégáim rám szóltak, hogy ‘kérdezd ezt még egyszer, helyes nyelvtannal’, naháp, ez is olyan meglepő volt, mert eddig soha de soha de soha nem mondták meg, hogy mit  mondok rosszul és hogyan kellene. Csal szimplán megértették, vagy amikor kiejtésbeli hibám volt, önkéntelenül utánam mondták a jó kiejtéssel, én meg utánuk, így papagájkodtunk. Na de most eljutottunk ahhoz a mérföldkőhöz, hogy már koncentrálnak arra, hogy javítsanak. Fel is tűnt nekik, hogy meglepődtem, aztán gyorsan meg is kellett magyaráznom, hogy miért. Mert hogy eddig ők soha ilyet nem tettek, minden nyaggatásom ellenére sem. Na és mi volt a válasz? Hát hogy ők már a barátaim (!) és értékelik, hogy keményen tanulom az ő nyelvüket és akarják, hogy még jobb legyek. Háát.

Egy éve és két hónapja dolgozom velük. Most jutottunk el oda, hogy barátkozni szeretnének. Eddig csak haverkodás és együttdolgozás volt. Azeszem megáll. Most. És a háttérben meg már ott van, hogy a következő hét után már nem leszek itt. Vagy talán még egy ráadás hét jut…

Persze ha meghívnám őket a lakásomra inni vagy enni őket, akkor még nem jönnének el. De már meghívhatom őket a pubba, hiszen már barátok vagyunk. Ezt mondták, ez van.

A muszlim kollégáim azt csinálják, hogy mindenki bátyám-húgom, két heti ismeretség vagy együttdolgozás után már invitálnak a családhoz enni (ők nem isznak hivatalosan alkoholt) és bemutatnak az egész ott lévő rokonságnak, megy a trakta agyba-főbe. De ők nem barátkoznak, az a státusz csak nagyon szűk körnek van, szinte csak gyerekkori cimboráknak.

A magyarok meg… a fenetuggya. Van egy köztes időszak, pár havi ismeretség kell, de aztán lehet együtt inni, meg inni, meg néha enni is.

Néha úgy meg tudok zavarodni ezek között a kultúrák között. A reflexszerű önkifejezés általában galibát okoz, vagy rosszat szólok, vagy jót akarok és valamiért mégis hülyének néznek. Persze biztosan azért, mert előbb beszélek és aztán kérdezek.

Mindig is tudtam, hogy a kérdező mondatokban van a legtöbb nyelvtani hibám angolból.

Mondjuk magyarul is.