Az év utolsó hónapjába léptünk

Túl vagyok egy jelentős hosszúságú szabadnap-halmazon, három nap burgertelen lét, főként alvással, némi császkálással és egy remek Madame Tussaud’s-látogatással töltve.

Mindjárt mennem kell vasalni, aztán bele a munkába, a pénzt keresni kell, jól el szokták dugni.

A november vége amolyan hullámvasút volt, volt egy remek baráti hétvége, szanaszét kirándultuk magunkat a városban és városon kívül, majd jócskán akadt cider az elsivatagosodott májunkra. És egy kis téli csodaföld, a Hyde Park téli attrakcióját jártuk be keresztül-kasul, Winter Wonderland.

Közben a házban háborús övezet alakult ki, van lakótársunk, aki úgy elbunkósodott, hogy mi többiek ökölbe szorult aggyal gyűltünk össze és döntöttünk, menjen a fenébe. Vagy még melegebb éghajlatra. Erőszakos veszekedés lett a vége, most éppen még mindig a közepében vagyunk, a kedélyek borzonganak, gyomorgombócok is vannak, de végre kialkudtunk egy végső határidőt, január 15 lesz az a nap, amikor egy nagy Megszabadulás-partival ünnepelünk.

Az éttermi (v)iszonyok baráti incselkedőssé fajultak, minden józan megbeszélés ellenére. Teljes a káosz. Jön a karácsony és már megint dolgozni kell, nagyon, a legforgalmasabb időszak közepén… és mi történik? Zeng az étterem a veszekedésünktől, aztán hirtelen összeröhögünk és minden megy a legnagyobb rendben. Hogy ki tudja ezt követni?! A végső elhatározásomat már közöltem Vele, persze határidő nélkül, ó, gyávaság hegye, de keresnem kell egy másik munkát, hamarosan, egyszercsak, jobb lesz minden téren. Don’t do this – válaszsikoltás, aztán dekoltázs és minden nyál csorog tovább, jaj, kurva mágnes :))) Erről most nem bírok írni, de meg kell oldjam valahogy, mielőtt…

Ja és mondtam, értem én már a politikáját, egy jó veszekedés után még a szex is édesebb… (a napirajz is megmondta még régen, keresd a lebbencs.jpg-t), válasza egy ronda nézés és röhögés, mi nem csinálunk ilyet. Aztán majdnem megvert miattam egy fiút, aki háromszor hegynyi… ki érti ezt. én nem.

Január 11-én céges karácsonyi buli lesz. Erős leszek, tizenöt négyzetméteres körzetébe se megyek.

Közben volt kollégák Brixtonból vízummegkönnyítési házasságra próbálnak rávenni, erős zaklatós stílusban, kétszázhatvannégyszer mondtam nemet, de még mindig jön a telefonhívás, sms… Nem bízom ebben a paki bizniszben, nna.

És a napokban olyan hideg lett, hogy elfogytak már a celziusz-fokok is, már csak 13 fahrenheit maradt…

London beöltözött a karácsonyi elvarázsolt jelmezébe, gyerünk vásárlás!