potterization
december 7th, 2010 § 2 hozzászólás
A november 23-án elkezdődött Harry Potter Maraton első mérföldköve letételének eljött az ideje. Végeztem az első résszel.
Alig tudtam letenni a vége felé már, egyáltalán nem is forgattam a szótárt, volt egy nagy rakat szó, amely szépen ki is derült a későbbiekben, ami meg nem, az rekettyebokor. Vagyis nem olyan lényeges.
Elő is ástam a mentett cuccok közül a hangoskönyv változatban meglévő példányt, Stephen Fry felolvasásában, most ezt hallgatom, ismétlésképpen, vagyis hát roppant jól szórakozom még mindig, mert az előadás frenetikus, ráadásképpen persze ezt nehezen értem, de odakötötte a fülemet is a hangszóróhoz.
Egy gyorsat majd olvasok közben magyarul, és aztán semmi sem jöhet közbe, kezdem a második kötetet.
Még mindig fenntartom azt, amit az első oldalak után mondtam, hogy a könyv angolja nagyon élő, a körülöttem élő angolok ezt használják, semmi feka brixtoni szleng, hanem inkább egy utcaszintű bbc-angol. Az írónő stílusa meg olyan kis praktikus, hogy nem igazán írt le egyetlen haszontalan mondatot se, mindenre figyelni kell. Igazi gyerekmese, nekik nem lehet kamuzni…
Azt mondják az Emeletiek (ők vettek rá a maratonra is, nagy rajongók és értenek az ajánláshoz is, tiszta szerencse, hogy ilyen lakótársakkal hozott össze a nagy ángliusföldi véletlen), szóval ők azt mondják, a negyedik kötet környékén kezd bedurvulni a történet, ekkor már közel sem gyerekmese, hiába na, a közönség gyorsan öregszik. És mindezek után én egy cseppet se bánom, hogy most olvasom, először, angolul, sok fontos dolgot félretéve.
Akartam egy tetsziket nyomni a bejegyzésre, de ez nem úgy megy, ahogy én gondoltam, így kommentben közlöm, hogy örülök, és hogy én is hallgatom Fry bácsit, és szerintem is eszméletlen jó. :)
ahogy haladunk előre a történetben, majd még kiderül, hogy minden sokkal jobb és még annál is jobb :)) kellemes karácsony lesz, potterizálódva :))