zsálya, gyömbér, oreganó, roston sül az öreganyó

Annak örömére, hogy gyarapodtam egy Dave-vel, elolvastam Darvas László és Felvidéki András képes verseskönyvét, a Grotex-et. Hát innen van a címrím, aztán a meséket egyelőre hanyagolom, vagy ha nem, hát kisnyúl. Örülök az asztalnak is, hosszú ideje, több hónapja szemezek már vele, az összes itteni cimbinek van, tehát akkor már nekem is kell, nem utolsó sorban kézben is hazacipelhető. És hát piros. Az asztallap lötyögését majd holnap meggipszelem, már be is állítottam a könyvespolc elé.

Könnyebb is így gépelni, mint ágyból felkönyökölve, nna, annak is megvan a varázsa, de már elég volt a homlokba forduló billentyűzetnek úgy hajnali kettő magasságában.

Az ágyat mostantól olvasásra használom (a másik két dolog után), hoztam magammal hat (ismét eltértem a Szent Elhatározástól, hogy egyet, azazhogy hármat de maximum) könyvet magyarul, amelyekre már szintén régóta fájt a fogam. Illetve többre is fájt, de ennyi jutott és akkor még a legjobban vágyott még nincs is köztük.

Spiró a Fogság után erősen felülreprezentált lett az ángliusföldi könyvvagyonom magyar részlegében. Itt van már a Feleségverseny és a Tavaszi tárlat. És a TóthKrisztina. A másik három meg véletlen, félvéletlen és nemvéletlen okokból került a szatyorba. Máté Angi Mamó-ja karácsonyi ajándék lesz, ez a félvéletlen, mert legelőször nem erre gondoltam, de miután megláttam, azt mondtam, jobb lesz mint terveztem. Csak addig majd lopva kiolvasom… Lénárd Sándor nem véletlen, hanem a legújabb témám miatt jött, ugyanis mostanában szinte mindig olyan könyvet kaparintok elő a net mélyéről vagy az olcsó könyvesboltból, amelyek témája erősen kapcsolódik a bevándorláshoz és a másholélés problémaköréhez. Monica Ali Brick Lane-je, a Kelet az kelet (ez film és most jön a folytatása, jóhír, jóhír!), a Brixton Beach és még pár ilyesmi a második polcomról. Agota Kristof Analfabétája kell még majd, meg a maradék Lénárd az otthoni könyvtárból.

A véletlen kötet meg az október közepi lepedőszaggató főzőbajnok témája, közgazdaságtan, erősen tukmálta, hát jó, ne csak egy határhaszon-elemzési ábra legyen köztünk közös, elolvasom ezt is. Angolul eléggé sokat kell majd szótáraznom, gondoltam, legalább magyarul tudjam, elolvasom. Aztán már elmesélni, hogy olvastam – na ez itt a bökkenő, sehogy se úszom meg a szótárazást. Sebaj, már van asztalom, elfér rajta és akkor ideje is lesz megölni a lustaságomat. És ebook formában meg is van a folytatás is.