Kint esik és fúj

Igazán ramaty őszvégi idő lett. Ma egész nap zuhogott, amolyan angol módra. Úgy nézett ki, hogy szélfújós reggellel indított a weather, cseppekben jött a víz az égből, igazából fel sem tűnik már az ilyesmi. Párás levegő mindenhol. Délben kisüt a nap, de a kertek alatt már ott jönnek a fekete fellegek. Egyik percről a másikra ideérnek és le is szakad az ég, mintha hóvihar fergetegne, úgy szakad az ég vize. Negyed óra múlva elfogy a víz, kisüt a nap, de csak egy kis csíkban szabad az ég, mert a következő vízhadosztály érkezik. A hőmérséklet nem túl rossz. Délutánra túl vagyunk négy-öt esőn, a hideg is megérkezik. Néha nem esik, hanem csak a szél zúg, néha nem zúg a szél, hanem csak a víz kopog az ablakon, most éjfél előtt meg már két órája rángatja az ajtókat a huzat, dől a lé… és be is kellett durrantani a kályhába, mert fagyott már a fogkefe mozgatás közben is…

Hát akkor most már minden körülmény közrefogott abban, hogy fotelban olvasós estét tartsak, ráadásul még amolyan jóságok is felsorakoztak, amelyek hab a tortán, tehát tételesen:

- csokis keksz frankó fémdobozban illetve ból bele a számba

- tea, hagymás esti vacsora és sajtok

- takaró, puha pizsama (oppsz, évtizedek óta nem hordtam ilyet, de most kell, mert fázik a lábam reggelre) és játékmackó-szőrű zokni

- öt darab magyar nyelvű szép irodalom a böröndből

- esti kellemes bágyadt fáradtság az egész napos papagájkodástól

- gyógysopping munka után (de drága farmer volt, de végre maradéktalanul hibátlan, sötétbarna kord, 16 short a mérete és milliméterre passzol, további következtetéseim mellékszálak, végre van olyan konfekció, amely nem amorf lényeknek szól, valamint az is jóság, hogy a 20-18-16 méretcsökkentő vonalban még mindig van elérhető cél és potenciál)

NA ÉS AKKOR

most itt sírok a félfotel-félágyamban, ölemben a könyv és néha csak simogatom a borítót, mert olyan szöveg jött szembe, hogy szíven talált, ezeken rágódok egy éve és mire majdnem megszülöm a megfogalmazást, jön egy tökéletes és akkor most le se tudok majd feküdni, olvasnom kell és reggel lesz se érdekel, csak a hasonlóságok… nem utolsó sorban Lénárd Sándor szívmelengetően gyönyörűségesen beszél el.

Az sem véletlen, hogy kedvenc kommentelő társaságom már versre fakadt, hmm, kissé szűken írom az infót, de hát nincsenek véletlenek, jók a versek és most ráadásul még a könyvem is válaszol :)

Egyelőre itt vagyok, és új életet kell kezdenem.
Új életet kezdeni! Ki nem határozta még el, hogy új életet kezd? A vasárnap délelőtti prédikáció után szokás új életre buzdulni. Akkor is, ha az orvos kijelenti, hogy ezúttal a vérvizsgálat negatív. Vagy, ha azt mondja, no most meggyógyult, de legközelebb vigyázzon! Vagy, ha valaki elkezd angolul tanulni, vagy leszokik a cigarettáról… De az új élethez – azt ezek tudják a legjobban – más kell: fájdalmasabb operáció. Még egypár év börtön se elég vagy kolostor. Ha új életet akarsz kezdeni, fogd a kis koffert, és menj idegen országba. Pénzt a biztonság okáért ne vigyél, mert előbb-utóbb régi életet veszel rajta: újra megszerzed kedves könyveidet, szeretett kottáidat, levelezel barátaiddal, felépíted a szobádat úgy, ahogy azt szeretted. Lesz íróasztalod s lámpád, mint otthon, azt a tintát használod, azt az orvosságot szeded, az lesz a virágod, amelyet otthon vártál virulni. Szüleid képe lesz a falon, régi naplóid fognak kísérni. Régi életed felszáll a tárgyakból, amelyek kísértek, s hű szolgáid voltak. Elfojtja az új életedet.
Ha új életet akarsz kezdeni, a régit be kell fejezned. Meg kell halnod, fel kell támadnod. Gügyögve kell megtanulnod az új nyelvet s az új szavakkal az új hasonlatokat; új verssorokat kell tudnod, ha idézni akarsz. Meg kell tanulnod, hogy a patikának más szaga van. Más az udvarias szó, mások a tabuk. Mást kell kiáltanod, ha valaki a lábadra lép. Ha éhes vagy, más ételekről álmodsz. Ha pénzt keresel, új számok mondják az értékét.

*

Az egyedüllét szép, de akkor szép, ha – luxus. Ha az embernek sok, érdekes ismerőse van, s egy estére vagy egy hónapra önmagát választja társul. Ha elzárja magát a világtól, hogy annak tarka képét összefogja, hogy érzelmei elsimuljanak. De rossz egy idegen városban senkit sem ismerni: azzal nézni a telefont, hogy az – hacsak téves kapcsolás nem jön – egy kedves szót sem fog adni. Örülök, hogy pár új embert fogok megismerni. Valamit várok – de a valami életünkben majdnem mindig valaki.