Hurrá Hurrá

Esik a hó, esik a hó, esik a hó, esik a hó hó hahó

Akkora kövér pelyhekben jön! régen láttam már gomolygó hóesést és az is jó, hogy az elmúlt napok farkasordító hidege megszelídült egy kicsit. és az a csönd, elvesznek ilyenkor a visszhangok is, naná hogy délig aludtam simán a csöndben…

nade már megint eltolódom időjárás-bloggá, azért gyorsan pár fénykép után az újabb események, na és még mindig nincs vége novembernek.

This slideshow requires JavaScript.

Amíg a képekkel bíbelődtem, nekieredt még jobban a pelyhes förgeteg, ez majd jelent még egy extra fél órát, amennyivel korábban el kell indulnom. Londonban egyáltalán nem szokványos a hó, ilyenkor a tömegközlekedés halott, az alacsony padlós buszok nem bírják a havat egyáltalán, és hókotróhadsereg sincsen. Egyáltalán nincsen. A tavalyi januári hómizériából tanultak, bespájzoltak sóból, ezt egy hete már szórták a főbb utakra, na ennyi. Ha a közlekedő autók kerekei eltakarítják a havat, akkor majd lehet menni.

Hamarosan indulni is kell.

A házunkat meg fogja venni egy befektető, és annyi hírt kaptunk, hogy kiadná nekünk továbbra is a lakást. Csak meg kell egyeznünk. A héten csütörtökön talán, vagy pénteken jön ide hozzánk és akkor alkuszunk. Ennyit a lakáspiaci pangásról.

Mindjárt vége a novembernek

Jó vegyes hónap volt ez a november, Magyarországról indult, aztán elveszett a Telefon, volt viszont a Portugál, aztán némi extra pénz is bejött cigibizniszből, valamint kevesebb munka, jött a hideg, aztán voltunk a Harry Potter filmen, előtte céges karácsonyi buli, make-up, jajj, az reggelre fájt a szemem körül, de hát a munkahelyért mindent, aztán találtunk jó kis hangulatos pubot a China Town mellett, letörött egy fogam, egy pénzügyi tévedésem komoly gyomorfájdalmakat okozott, egy hajszál még esélyes, na meg voltunk a Harry Potter filmen és még mindig van egy nap.

A kellemesen kalandos film hatására elkezdtem olvasni angolul a fazekas gyerek történetét, hát mit kell mondanom, kicsit későn a trendekhez képest, de most nagyon élvezem. Rá kellett jönnöm már az első tíz oldal után, hogy ez nehezen letevős lesz. Az írónő azt az angolt használja ugyanis, amit a normális hétköznapi emberek beszélnek itt körülöttem, és hát olyan nagyon boldogság az, hogy szinte minden szavát értem. Hamarosan meg is szerzem hangoskönyvben, na az lesz aztán a nyelvi tréning!

Ráadásul az ölembe pottyant egy Csengetett, M’lord? sorozat, az első négy évad, mondhatnám csemege, na ez azért kemény angol, high english…

Megint az az érzésem van, hogy forog velem a város, annyi minden élmény ér, hogy fel se bírom dolgozni, és most még cidert se vettem, olyan hideg van a konyhában, sajnálom ha megfagyna majdnem. Na hát szóval… illetve… sejtettem, hogy ez lesz, ha a nyelvi korlát egy kicsit arrébb csúszik… persze a beszélés még sokszor botladozik, de már csak fele annyiszor húzom fel magam rajta. A kiejtés meg majd jobb lesz, vagy ha nem, hát kisnyúl.

Tervezgetem és nagy gyűjtést rendezek a jövő tavaszi olaszországi csavargásra.

Odakint meg marha hideg van, néha jól esik futni, hogy gyorsan átmelegedjek, a buszra várni kicsit csípős dolog, a kabátból kilógó részeim berzenkednek is rendesen. Otthon meg hó van, hihetetlen.

Most tudtam meg a last.fm segítségével, ahol lehet jó zenéket hallgatni, szinte mint egy netrádión, hogy a Harry Potternek és Dimitrij Sosztakovicsnak ugyanolyan szemüvegük volt. Azért a bottal piszkálás a levegőbe még mindig jobban megy az orosznak :)))

Őfelsége adóhivatala levelezik velem

szép udvarias hangnemben írtak egy sokoldalas levelet arról, hogy hogyan kell az éves fizetendő adót kiszámolni, milyen nyomtatványt kell használni és mi az éves elszámolás menete.

Már nem lepődöm meg ezen a békés levelezésen, mert azt mutatja nekem, hogy ők teszik a dolgukat, én fizetem az adót, egyszer elszámolunk és nagyjából minden rendben van. Az adóév mindig április 6-án fordul, most november van, és ideért a levél, hogy 29 font többletem van, hát akkor ők ezt szépen visszaküldik.

A következő levélben jön a csekk.

Gondolom, fordított esetben is így lenne, küldenek egy szép zöld papíros üzenetet, hogy fizessem a hiányzó részt. Arra is merek fogadni most, hogy rögtön felajánlanák, hogy ha egy összegben, akkor kedvezménnyel, ha meg nem tudom, akkor havi részletekben… itt még az éves helyi adót is lehet kedves részletekben fizetni, vagy ha elmaradás halmozódik fel, adnak kedvezményt, csak mindenképpen fizessen a polgár valamennyit. Ezt onnan tudom, hogy rendre érkeznek felszólító levelek mindenféle tartozásokról az előző lakók nevére. Gyakran bele is nézek ezekbe a borítékokba, hogy mégis mekkora vita lesz, ha jön a behajtó. Volt már nagy összegű banki biznisz, akkor jeleztem az érintett banknak, hogy a páciens már nem lakik itt. Azóta nem jön behajtási fenyegetés. Hát jobb így békességesen.

Amúgy már árulják a házunkat, olyan nagyon szépen tartottuk, akárhányszor jöttek az ügynökségtől, mindig ámuldoztak, hogy milyen jó állapotban hagytuk. A fő tulajdonos el akarja nyomni a piacon a kecót, gondolom pénzre van szükségük. Egyik reggel csak megjelent a tábla a kerítés melett, hogy SALE. Az alvállalkozó ingatlaniroda ki is jött fényképezni pár nappal később, még pár napra rá már meg is jelentek a képek a neten. A legkisebb alvállalkozó iroda, akinél a szerződést kötöttük, nem is tudott az egészről, és küldte ki a levelét, hogy akarunk-e maradni és kössünk-e új szerződést. Hát majd kiderül, álnaivak voltak-e vagy mi lesz az ingatlanpiacon.

Mi mindjárt megyünk szerződni ismét, szeretünk itt lakni, együtt. Január végéig biztosan.

Hoztam Magyarországról egy kiló mákot darálva, az első guba már el is fogyott, de karácsonyra bejgli lesz. Darált dió is érkezik hamarosan. Valamint ellepték a dekoráció mikulások az ablakainkat. És jött négy magyar könyv a Silenos Kiadótól, jókora meglepetéssel, mert csak kettőről volt szó… és majd írok róluk.

Hirtelen fordulattal

ez a hirtelen fordulat a széltől van, nagyon fúj mostanában, hószag van a levegőben, jönni fog. Jött a Harry Potter is, a hetedik film és hirtelen mindenki erről beszél, tele van az újság is, hát még a plakátok! Felpörgött a promóció, már az első hét rekordbevétel lett. A szokásos karácsonyi mesefilmet pedig még be se mutatták, csak azt lehet tudni az Oxford Street-i ünnepi dekorációról, hogy melyik film lesz az.

A legközelebbi IMAX-ot gyorsan ki is néztük és a fél ház eljött a moziba, összekötve a kellemest a kíváncsisággal, körbejártunk Wimbledon belvárosában és beültünk a moziba. Egy aprócska tévedésünket is megtudtuk, az IMAX itt csak azt jelenti, hogy óriási a képernyő és a hang is fenomenális, de nem 3D, mert az csak egy helyen van Londonban, ez a film meg még csak nem is 3D-s. Sebaj, hamar túltettük magunkat rajta, persze a mozijegy annyi volt, mint az imax3D… mindegy, majd a jövő héten visszaspóroljuk. Igazából ennyi volt a rossz dolog a filmmel kapcsolatban, akkor hát sorolhatom is a jóságokat:

- annak ellenére, hogy fogalmam se volt a történetről, mert csak az első és a negyedik filmet láttam, minden fő részlet világos volt, a történet követhető és megfelelően rémisztő ahol kell és megfelelően romantikus a többin.

- A Harry az nem változott, sokszor hosszasan néz, gondolom ilyenkor kell a könyvet felidéznünk, tehát meg is hozta a noszogatást ahhoz, hogy nekiveselkedjek angolul a sorozatnak.

- mintha lett volna benne fricska a Twilight orra alá, az erdőben futkosás jelenetei erőst hasonlítottak, csak ez itt jobb volt. Azt a filmet sehogyse tudtam megszeretni.

- remek helyszíneket fedeztünk fel, mennünk kell majd tengerpartokra is, gyönyörűségesek.

- igazán jó volt felismerni, hogy angol a történet és mintha most valami kegyetlen nagy szerencse által bele is csöppenhettem az eseményekbe. Nagyon sok Londont felismertem, örültem és ismét előjött az az érzésem, hogy jajjistenem, hát hová keveredtem én, mit csináltam, hogy ezt megérhetem, itt lenni a világ közepén…

- ráadásul a varázsszavak kivételével szinte minden bbc english-t értettem, ez jobban biztat arra, hogy több filmet/tévét nézzek angolul szótárazás nélkül.

- még egy ráadás, az egész csak két sörömbe került, hogy elcserélhessem a műszakomat a ma délutáni szabadnapra, mindjárt megyek éjszakára, az valamivel jobb.

E keddig sokat dolgoztam, most egy kicsit bágyadtan és kedvetlenül ment a hamburgergyártás, mert eléggé káoszos az étterem, a szabadságos főnök visszajött és minden máshogy van, mint az utolsó két hónapban, ráadásul a szabi után nem volt jó visszamenni, tehát elkezdtem unni az egészet, eljött hát az a rész, amit már ismerek a mcdonaldsból. A máshollevés szívesensége ugyan egy nagyot javult, de még mindig messze a kánaán, ja, annyira nem is, csak talán egy telefonhívásra. Vagy nem is tudom, határozatlan vagyok.

Bele a kis füzetbe

A most olvasott Lénárd Sándor kötetből kihullott mondatok következnek, csak hogy semmiképpen ne felejtsem őket el és különben ha tehetnék mottót mindenhová, tennék belőlük. A kis cédulák mindig elvesznek…

“örülj, ha egy könyv nem lopja az idődet”

“- Csodálom, hogy a fasiszták beengedik ezeket a könyveket.

- Ennyivel jobbak a németeknél. “Diktatur gemildert durch Schlamperei.” (Rendetlenségük enyhíti a diktatúrát.) Ezt mondták egyszer Metternichről is. Itt másról is szó van: a miatt a pár ember miatt, aki angolul és franciául olvas, nem érdemes egy könyvet betiltani. Más, ha fordításról van szó. De még a propagandaminisztérium szitáján is átcsúszik sok minden. Ők úgyis csak az újságolvasónak élnek és dolgoznak. Aki elolvas egy könyvet, érted? ésszel és aggyal  egy igazi, egy valódi könyvet, abból úgysem lesz többé a milcia lelkes tagja.”

“- Igen, minden le van fordítva. Vagyis, minden másodrendű könyvünk, az egypengős regények satöbbi. Ne nyúlj hozzájuk, a legtöbb pocsék fordítás. Babits “Gólyakalifáját” egy követségi gépírókisasszony és egy finánc fordították tönkre. A kiadók rosszul fizetnek, s ezért a fordítók rosszul fordítanak. A fordítók rosszul fordítanak, s ezért a kiadók rosszul fizetnek. Circulus vitiosus, nincs kiút. De a fasizmus nem tűr belföldi irodalmat, amely itteni problémákkal foglalkozna. Itt csak Jancsi-Juliska-történeteket szabad írni vagy dicshimnuszt. Nem csoda, hogy a közönség Zilahyt, Körmendit, Földit és Márait olvas.

- Senki sem tud olyan elegánsan a dolgok mellé beszélni, mint Márai.

- Egy könyve olvasható. De kettőt már nem szabad olvasni tőle.”

 

“L’odeur du monde est changée” (Megváltozott a világ szaga) – mondja Duhamel egy könyvében, melyben egy élet fordulópontjáról beszél. Semmi sem jelzi a változott világot jobban a más illatú levegőnél. Más világba léptem Rómában, ebben a városban, mely a világtörténelem ősi és csendes tanúja.  E világban a Piazza Navona vidéke az eleven múlt, nem halott múlt, mint a Forum. A fűszeres illatú patika e védőrendszer belső köre – kámforszagú rendelője, gőzökkel telített, rendetlen laboratóriuma pedig titkos búvóhelyek.”

 

hungarikum 2010 októberének végén a fővárosban

a kapott hangulat erős bélyeget sütött a kedvemre, többször leesett állal csodálkoztam és facsarodott el a szívem – pezsgő színes fejlődés helyett ugyanazt látom, mint régebben, csak jobban pereg a vakolat -

zsálya, gyömbér, oreganó, roston sül az öreganyó

Annak örömére, hogy gyarapodtam egy Dave-vel, elolvastam Darvas László és Felvidéki András képes verseskönyvét, a Grotex-et. Hát innen van a címrím, aztán a meséket egyelőre hanyagolom, vagy ha nem, hát kisnyúl. Örülök az asztalnak is, hosszú ideje, több hónapja szemezek már vele, az összes itteni cimbinek van, tehát akkor már nekem is kell, nem utolsó sorban kézben is hazacipelhető. És hát piros. Az asztallap lötyögését majd holnap meggipszelem, már be is állítottam a könyvespolc elé.

Könnyebb is így gépelni, mint ágyból felkönyökölve, nna, annak is megvan a varázsa, de már elég volt a homlokba forduló billentyűzetnek úgy hajnali kettő magasságában.

Az ágyat mostantól olvasásra használom (a másik két dolog után), hoztam magammal hat (ismét eltértem a Szent Elhatározástól, hogy egyet, azazhogy hármat de maximum) könyvet magyarul, amelyekre már szintén régóta fájt a fogam. Illetve többre is fájt, de ennyi jutott és akkor még a legjobban vágyott még nincs is köztük.

Spiró a Fogság után erősen felülreprezentált lett az ángliusföldi könyvvagyonom magyar részlegében. Itt van már a Feleségverseny és a Tavaszi tárlat. És a TóthKrisztina. A másik három meg véletlen, félvéletlen és nemvéletlen okokból került a szatyorba. Máté Angi Mamó-ja karácsonyi ajándék lesz, ez a félvéletlen, mert legelőször nem erre gondoltam, de miután megláttam, azt mondtam, jobb lesz mint terveztem. Csak addig majd lopva kiolvasom… Lénárd Sándor nem véletlen, hanem a legújabb témám miatt jött, ugyanis mostanában szinte mindig olyan könyvet kaparintok elő a net mélyéről vagy az olcsó könyvesboltból, amelyek témája erősen kapcsolódik a bevándorláshoz és a másholélés problémaköréhez. Monica Ali Brick Lane-je, a Kelet az kelet (ez film és most jön a folytatása, jóhír, jóhír!), a Brixton Beach és még pár ilyesmi a második polcomról. Agota Kristof Analfabétája kell még majd, meg a maradék Lénárd az otthoni könyvtárból.

A véletlen kötet meg az október közepi lepedőszaggató főzőbajnok témája, közgazdaságtan, erősen tukmálta, hát jó, ne csak egy határhaszon-elemzési ábra legyen köztünk közös, elolvasom ezt is. Angolul eléggé sokat kell majd szótáraznom, gondoltam, legalább magyarul tudjam, elolvasom. Aztán már elmesélni, hogy olvastam – na ez itt a bökkenő, sehogy se úszom meg a szótárazást. Sebaj, már van asztalom, elfér rajta és akkor ideje is lesz megölni a lustaságomat. És ebook formában meg is van a folytatás is.

Kint esik és fúj

Igazán ramaty őszvégi idő lett. Ma egész nap zuhogott, amolyan angol módra. Úgy nézett ki, hogy szélfújós reggellel indított a weather, cseppekben jött a víz az égből, igazából fel sem tűnik már az ilyesmi. Párás levegő mindenhol. Délben kisüt a nap, de a kertek alatt már ott jönnek a fekete fellegek. Egyik percről a másikra ideérnek és le is szakad az ég, mintha hóvihar fergetegne, úgy szakad az ég vize. Negyed óra múlva elfogy a víz, kisüt a nap, de csak egy kis csíkban szabad az ég, mert a következő vízhadosztály érkezik. A hőmérséklet nem túl rossz. Délutánra túl vagyunk négy-öt esőn, a hideg is megérkezik. Néha nem esik, hanem csak a szél zúg, néha nem zúg a szél, hanem csak a víz kopog az ablakon, most éjfél előtt meg már két órája rángatja az ajtókat a huzat, dől a lé… és be is kellett durrantani a kályhába, mert fagyott már a fogkefe mozgatás közben is…

Hát akkor most már minden körülmény közrefogott abban, hogy fotelban olvasós estét tartsak, ráadásul még amolyan jóságok is felsorakoztak, amelyek hab a tortán, tehát tételesen:

- csokis keksz frankó fémdobozban illetve ból bele a számba

- tea, hagymás esti vacsora és sajtok

- takaró, puha pizsama (oppsz, évtizedek óta nem hordtam ilyet, de most kell, mert fázik a lábam reggelre) és játékmackó-szőrű zokni

- öt darab magyar nyelvű szép irodalom a böröndből

- esti kellemes bágyadt fáradtság az egész napos papagájkodástól

- gyógysopping munka után (de drága farmer volt, de végre maradéktalanul hibátlan, sötétbarna kord, 16 short a mérete és milliméterre passzol, további következtetéseim mellékszálak, végre van olyan konfekció, amely nem amorf lényeknek szól, valamint az is jóság, hogy a 20-18-16 méretcsökkentő vonalban még mindig van elérhető cél és potenciál)

NA ÉS AKKOR

most itt sírok a félfotel-félágyamban, ölemben a könyv és néha csak simogatom a borítót, mert olyan szöveg jött szembe, hogy szíven talált, ezeken rágódok egy éve és mire majdnem megszülöm a megfogalmazást, jön egy tökéletes és akkor most le se tudok majd feküdni, olvasnom kell és reggel lesz se érdekel, csak a hasonlóságok… nem utolsó sorban Lénárd Sándor szívmelengetően gyönyörűségesen beszél el.

Az sem véletlen, hogy kedvenc kommentelő társaságom már versre fakadt, hmm, kissé szűken írom az infót, de hát nincsenek véletlenek, jók a versek és most ráadásul még a könyvem is válaszol :)

Egyelőre itt vagyok, és új életet kell kezdenem.
Új életet kezdeni! Ki nem határozta még el, hogy új életet kezd? A vasárnap délelőtti prédikáció után szokás új életre buzdulni. Akkor is, ha az orvos kijelenti, hogy ezúttal a vérvizsgálat negatív. Vagy, ha azt mondja, no most meggyógyult, de legközelebb vigyázzon! Vagy, ha valaki elkezd angolul tanulni, vagy leszokik a cigarettáról… De az új élethez – azt ezek tudják a legjobban – más kell: fájdalmasabb operáció. Még egypár év börtön se elég vagy kolostor. Ha új életet akarsz kezdeni, fogd a kis koffert, és menj idegen országba. Pénzt a biztonság okáért ne vigyél, mert előbb-utóbb régi életet veszel rajta: újra megszerzed kedves könyveidet, szeretett kottáidat, levelezel barátaiddal, felépíted a szobádat úgy, ahogy azt szeretted. Lesz íróasztalod s lámpád, mint otthon, azt a tintát használod, azt az orvosságot szeded, az lesz a virágod, amelyet otthon vártál virulni. Szüleid képe lesz a falon, régi naplóid fognak kísérni. Régi életed felszáll a tárgyakból, amelyek kísértek, s hű szolgáid voltak. Elfojtja az új életedet.
Ha új életet akarsz kezdeni, a régit be kell fejezned. Meg kell halnod, fel kell támadnod. Gügyögve kell megtanulnod az új nyelvet s az új szavakkal az új hasonlatokat; új verssorokat kell tudnod, ha idézni akarsz. Meg kell tanulnod, hogy a patikának más szaga van. Más az udvarias szó, mások a tabuk. Mást kell kiáltanod, ha valaki a lábadra lép. Ha éhes vagy, más ételekről álmodsz. Ha pénzt keresel, új számok mondják az értékét.

*

Az egyedüllét szép, de akkor szép, ha – luxus. Ha az embernek sok, érdekes ismerőse van, s egy estére vagy egy hónapra önmagát választja társul. Ha elzárja magát a világtól, hogy annak tarka képét összefogja, hogy érzelmei elsimuljanak. De rossz egy idegen városban senkit sem ismerni: azzal nézni a telefont, hogy az – hacsak téves kapcsolás nem jön – egy kedves szót sem fog adni. Örülök, hogy pár új embert fogok megismerni. Valamit várok – de a valami életünkben majdnem mindig valaki.

Forgószél naptár – part2

Október közepe – készülődés Magyarországra, barátom Börönd Ödön.

Október 25 – Windsor, kirándulás *** a windsori víg nők fényképalbuma már a neten, egy és kettő részletekben, a képaláírásokban próbálkozom elmondani, miről volt szó a jegyhez kapott fülbemondó készülékben.

Október 27 – repülés és egyéb kalamajkák, illetve nem is, csak egy nagy karika véreshurka volt

November 1 – irány Budapest

November 6 – végleg vissza. Végleg.

November 7 – Rodrigo y Gabriela koncert

November 9 – kiderült, hogy a bérelt házunk fő tulajdonosa, a Haywoods  társaság csődbe ment, ezért megjelent egy “eladó” tábla a kerítésünk mellett. Az ingatlanirodánk, aki kezeli a bérleményt, az egy alvállalkozó kis iroda, egy hete küldött egy levelet, hogy nyilatkozzunk arról, akarjuk-e tovább folytatni a bérlést januártól a következő évre. Most nagyon zakkantan tanácskozunk, Lee holnap nyomozásba kezd.

Forgószél naptár – part1

Valahol október közepén veszett el a fonál teljesen, masszív időhiány és tornyosuló hatnapos beosztások, maradék szabadnap kirándulásokkal és magánéleti lakomákkal, aztán abban se vagyok biztos, hogy nem marad-e majd ki valami a történetből, de mindegy már, ahogy a fényképek elvesznek, bármi megtörténhet. Még az emlék se biztos.

Elveszett Magyarországon a telefonon, szinte minden benne volt, ami az angol életem szervezéséhez kapcsolódott. A magyar telefonszámos másik telefonban legalább a magyar kontaktok adatai megmaradtak, pff, nagy kő le… de fényképek-jegyzetek-gps-angolszámok—- huss… egy darabig még emlékszem a telefonra, hogy a zsebemben volt, azután nem, semmire. Kikapcsoltam, mert nem akartam használni. Amikor kerestem – akkor már napok teltek el és jöttem is vissza. A cucc sehol.

A hétfő egész nap arra ment el, hogy O2 telefonboltokban várakoztam órákat(!) egy telefonkagylóval a fülemen, vártam, hogy a telefontársaság biztosítós szakembere mondjon valamit, mikor és hogyan lehet érvényesíteni a biztosítási kárigényemet. Ha már a telefonszámlám havi harmada nekik megy. Viszont a kellemes angliai ügyfélszolgálatos élményeimet ez a nap teljesen leradírozta nullára. A rendőrségi kárbejelentés az még profi volt, segítőkész és normális ügyintézővel, jó tanácsokkal és negyed órával az életemből.

Ami ezután jött, az rémálom. Első O2 Shop – az ügyintéző somfordálása már gyanút keltő lehetett volna, aztán kezembe nyom egy telefonkagylót, hogy én intézzek el mindent, oda bele. Először gépi hang, majd egy barna női hang – háromszori kérésemre, hogy beszéljen lassan és ne zsargonban, dehogy változtatott – érhetetlen szövegelésével elküldött valami másik menüpontba, ahol 45 percig várakoztam, de nem történt semmi. Odaadtam a kagylót egy másik vonakodó alkalmazottnak, aki az elején még segített is, de aztán sürgősen lelépett más vevőket kiszolgálni. A második telefonálásra odáig már eljutottam, hogy adatfelvétel, SIM-kártya letiltás, azután kellett volna az eladó segítsége, de ő megint elszivárgott másik vevőkhöz, mondta, jaj, csak egy perc, jövök, aztán húsz perc múlva – a fülemben a biztosítós már tombolt – otthagytam az egész bagázst. Átmentem másik Shop-ba.

Ott egy angol fickóhoz mentem oda, mint később rájöttem, a főnök volt az. Előadtam a teljes sztorit és kértem a segítségét. Vonakodott az elején, szerintem tudta, hogy hosszú lesz, de valamiért mégis kötélnek állt, talán elég szánalomra vágyó arcot tudtam vágni, a mellbedobásra már talán nem is volt nagyon szükség. Telefonálgatás jutott neki is, harminc perces várakoztatás, na ekkor láttam, hogy kezd elborulni az agya és onnantól már sorstársak lettünk. Az adatfelvételnél elkezdődött a szőrszálhasogatás, mit csináltam Magyarországon, mert azt látták, hogy ott volt utoljára bekapcsolva a telefon, mikor mentem oda, miért, mit csináltam itt Angliában, hol volt a cucc, amikor elveszett, meg más millió ilyen kérdés. Ekkor következett el a záróra és ma mehetek vissza újra. Az angol boltos azt mondta, hogy ha ma visszamegyek, rájuk telefonál, hogy mi a helyzet a kárigényléssel. Egyébként még azt az mailt is megnézték, amit az EasyJet-től kaptam a repülés visszaigazolásaként. Ami kicsit veszélyes volt, mert most valami véletlen folyamán az EasyJet magyarul küldött vissza, hát ezt a biztosítós meg elsőre úgyse érti. Viszont feltételezem, hogy van ott is magyar…

Hogy mikor lesz vége ennek, azt nem tudom, de várom már, hogy visszakapjam a számomat és nagyon erősen X-be tettem az ujjamat, hogy ne kerüljön az új telefon egy De nem lehet ott, nem és nem.

Most mindjárt következnek a jóságok, visszaugrok az időben két hetet.