Olimpia, London, 2010 – Game Maker

Az úgy volt, hogy tavasszal, mikor még szürke-kedves volt az ég, olvasgattam a belső céges honlapot és próbálgattam a zegeket és zugokat kattintani, megtudni, vajon mi újság a Bohócnál és az érdekeltségi körében. Akkor találkoztam ott egy felhívással, miszerint lehetőség nyílik kedvezményesen jelentkezni önkéntesnek a játékok idejére. Nosza, gyorsan klikkeltem is alaposan.

Pénteken jött a levél, hogy köszönik szépen az érdeklődést és gratulálnak ahhoz, hogy elnyertem egy helyet. Mivel a Bohóc az egyik legnagyobb támogató, ezért mi még azelőtt jelentkezhettünk a helyekre, mielőtt megnyitották volna a lehetőséget a széles publikum előtt.

Nna.

Egy lépéssel  közelebb a titkos tervem végcéljához, ja persze most már nem is titkos, de nagyon örülök.

A következő lépés a biztonsági ellenőrzés lesz, valamint egy interjú. A leírásban említettek még 15 óra tréninget is, a játékok ideje alatt pedig 10 napot kell dolgozni önként és lelkesen.

Volt olyan menüpont is, hogy az olimpiai falu területére felhúzott éttermek egyikében lehet dolgozni, először csábított nagyon a dolog, azután alaposan lebeszéltem magamat róla, mivel az a tíz nap majdnem ugyanolyan, mint nálunk Brixtonban. Például a konyhán ugyanazokat a hamburgerhúsokat látom, mint az olimpiai faluban, akkor az ott adott extra egyenruha és emlékjelvény nem kárpótol azért, hogy az ott vásárló sportolókat meg sporthírességeket láthassam. Mivel hogy nem látom, ha a húsok között gőzölődöm. És tíz napnyi extra strapa – na jó, a különleges hangulat miatt fáj a szívem kicsit – de gondolnom kell a visszereimre és így maradok egy kicsit még bizonytalanságban, hogy hol kell majd tömegoszlatnom vagy bármi más, hátha mondjuk a vízilabda döntőn…