Traccsolós nap múzeum helyett

Mindenféle munkahelyi bonyodalmak miatt mostanában a Szent Héfői Szabadnap helyett kedden jutunk hozzá a kultúrafeltöltési akciónkhoz. Ámbár-noha-jóllehet eléggé fáradtak vagyunk az alapos múzeumi csatangoláshoz, azért még mindig kiizzadunk magunknak egy megnéznivaló címet valahol a városban. Most is ez történt, meg az is most történt, hogy a huszadik századi modern szobrászat vizuális tanulmányozása helyett lingvisztikai utazást tettünk szerte Európában. Vagy hogyismondjamcsaknahát, szerteszét traccsoltuk a világot.

Ott kezdődött, hogy egy orosz csaj leszólított a metróállomás mellett, hol van a V&A múzeum, szerette volna tudni. Nem volt messze, két karlendítéssel irányba tudtam állítani, de előtte még megbeszéltük, milyen szép ország Oroszország. Azután előkaptam a telefon gps-ét, hogy betájoljam az úticélunkat. Madárandi is megérkezett a keleti távolból, aztán elindultunk. Egy apró hangyahajszálnyi tévedéssel nem a Brompton Roadon, hanem egy kicsit másik irányba, a Cromwell Roadon. Nincs mentségem, csak annyi, hogy nagyon beszéltünk. South Kensington és a múzeumi bermudaháromszög máskor is el szokott veszejteni.

Pár lépéssel később egy kedves öreg néni erősen jól érthető angolsággal megkérdezte, ugyan tudjuk-e, hogy hol van a legközelebbi nagy Sainsbury’s bevásárlóközpont, mert ő már két órája itt kóborol, de nem találja. Jamie Oliver megjelentetett egy új szakácskönyvet, ő pedig valami speckó árukapcsolás miatt ezt a Sainsbury’s-nél akarja megvásárolni. Előkaptam ismét a telefon-gpst, több perces navigálás után meg is volt az irány. Mi is arra megyünk, mondtam és kísérgetéses beszélgetésbe elegyedtünk. Mondta a néni, hogy ő tud englishül és franciául – itt villant az első lámpa, hogy egy angol sose tud idegen nyelveket, ráadásul nem számolná bele az angol nyelvet a listába.. opps, tán a néni nem angol? pedig olyan szépen beszél… Nem sokkal később egy óvatlanul elejtett kindergarten szó aztán megadta a megoldást, a néni német, ez tuti. Pár perc múlva már ott tartottunk, hogy félúton, de megbeszéltük, hogy mi magyarok vagyunk, a néni osztrák, Bécsből jött ide pár napra körbeszagolni az angol életet és bevásárlást, főleg a kertészkedős részét. A néninek van magyar menye, szereti a magyar konyhát és sokszor volt Magyarországon, hibátlan kiejtéssel tolta: Szeged.

És képes volt órákig botorkálni a Jamie Oliver cuccai után, mert hogy olyan jóképű fiú és milyen jól főz…

Tíz perces séta után realizáltam a tényt, túlmentünk a célon, rátótiasan túltótuk… vissza hát! Brompton városrészben jártunk, aranyos vöröstéglás házak között, borostyán meg tornyocskák, sövények, esőszag. Igazi turistaképeslap környék. Találtunk versenyautót a parkolóban, bostoni egyetemi épületet, nyitva felejtett magánparkot és egy csodás alagsor-kertet, ahol minden növény szinte fa volt. Pedig fuchsia és hortenzia volt, meg hegynyi muskátlik kék kővázában. Ahogy ott tanakodunk a virágok fölött, egyszercsak felhajol egy középöreg néni a bokrok közül és vigyorogva odaköszön, na persze hogy vele is beszélgetésbe elegyedtünk. A kertjéről, az üzletéről, a virágnövesztés praktikáiról, az országunk éghajlatáról, a megélhetési költségek különbözőségéről és hogy mi mit csinálunk itt. Ajánlott is rögtön érdekes múzeumot nekünk, miután megtudta, hogy mi dolgozunk és magántanulunk angol kultúrát, a lányát is képes volt felhívni mobilon, hogy pontosan megadja az útirányt. Legközelebb megnézzük azt a helyet is, ingyenes és nagy. Beszélgettünk még tovább, az időjárás szerencsére nem volt benne. Aztán megbeszéltük, hogy szurkolunk az üzletéhez és majd visszajövünk. A kertet lefényképeztem.

Mondanom se kell, hogy a múzeumba már nem értünk oda, pár perccel zárás után találtunk meg, vagy talán még meg se találtuk, csak egy másik szobrászatos intézmény előtt láttunk egy ronda kék vasszobrot. Utána kerestünk olasz éttermet, ettünk jó pizzát, ottani stílusút, olaszkávé, traccsolás. Hazafelé a metrómegállóban jött egy orosz csaj, keresett vmi utcát, de a telefonom gps-e már tisztára zakkant, össze-vissza navigált. Végül leküldtük a csajt a metróállomásra, ott biztosan tudják. Két perccel később bejött a gps-adat… iPhone gagyi lett, mióta itt van az új verzió, de nem fogok váltani, az már tuti.

És találtunk egy charity shopot, egy használtkönyvest, egy Molnár Ferenc könyvet angolul, valamint fánkot, képeslapot és narancssárga faleveleket. Még valamint molyos utalást és újabb vicces képet az angolok különcségéről.