Áztató eső

na ez van odakint. jómagam végre ágyban, az elmúlt három nap közelített egy búgócsigához. hétfőn jött egy hirtelen üzenet este, hogy pénteken mehetek vizsgázni angolból és matekból, megvan az új helyszín. keddtől folyamatosan dolgoztam, délután-este beosztásban, ami azt jelenti, hogy az esték hajlamosak elhúzódni. anyagilag ez jót jelent, lábfájásilag már kevésbé. aztán csütörtökön este akkora tömeg volt az étteremben, hogy már azt se tudtuk hirtelen, hová kapjunk, aki élt és mozgott, mind kiszolgált. mint később kiderült, a hozzánk nagyon közel lévő O2 Academy nevű koncertteremben Kasabian koncert volt, a fél város idejött meghallgatni, a harmaduk bejött enni, a maradék kétharmad meg klotyóra. persze hogy nem volt elég ember a műszakban. na hát maradtunk tovább, mire hazaértem, fél három lett. aztán hatkor fel kellett kelni, mert reggel kilenckor vizsga és odaérni is több egy óránál. délre végeztem mind a kettővel, akkor tudatosult bennem, hogy augusztus huszadika van. ettem rá a kínaiban egy isteni sült kacsát tojásos rizzsel, négy fontért. azután munka. majd rohanás haza, mert szombatra napközbeni műszakot írtak ki nekem. bemegyek kilencre, kissé zsibbadtan, a hat óra alvás valamennyit vasalt a huszadikai ráncaimon, de a lábamra már nem jutott elég pihenés. aztán délben közlik,hogy a vasárnap nyitós műszakom elmarad, mert cserélnem kell egy kollégával és vasárnap délután kettőre kell mennem, viszont ez azzal jár, hogy akkor délben hazamegyek és négyre visszajövök és lenyomom a szombat estét-kora éjszakát… na szép, így is lett, hajnali fél háromig bent ugrabugráltam a hamburgerek között.
ma vasárnap az idő kegyetlen volt, csigaként vánszorgott, pedig ott könyörögtünk az óra előtt többen is, hogy ‘haladjál már te dög’ – kimentem az utcára is, hogy csekkoljam a toronyórát, hát a se kapkodta magát…
és akkor este kilenckor kitört a megváltás, elkezdett szemerkélni az eső. ilyenkor a vendégeink eltűnnek, egyik se botorkál be, a valódi okot nem tudom, az összefüggést se, de ha esik, Brixtonban felszívódik az élet.
szeretem ezt a fajta esőt, középerőteljesen kopog a köveken, van valami felfogható illata és a levelek suhogása is monoton, meg a süppedő homokon…
már csak három szörnymunka nap és aztán kánaán egy hosszú-hosszú hétvégére. ha eljövend…
ps.
a furcsa szombati műszak közbeni négy óra szünetemben jól bevetettem magam a kedvenc könyvturkálómba, fincsi kis könyvet találtam a különc angolokról, pompás kirándulási alapanyag kőgazdagság idejére. addig marad a karosszék-turizmus.
ja és vettem öt fontért egy irdatlanul ronda, fekete-csillámos clogg-papucsot, szívecskés kivágásokkal, hellokitty dekorációval, rózsaszín pánttal. először észre se vettem, hogy nem egyforma méreteket raktak össze, és egyik kisebb volt, mint a másik. visszamásztam, kunyeráltam, mondta az eladó, hogy na jó, utolsó darab volt, amit megvettem, de pénzt nem ad vissza, hanem keres még egy utolsó utáni párat, hátha van másik méretben. szurkoltam, hogy ne harmincötöset rángasson elő. aztán talált egy negyvenegyeset, ó, hogy a rosseb, gondoltam, de sajnáltam volna többet költeni egy másikra, elhoztam. itthon meg észrevette, hogy a fenéket negyvenegyes, pont jó papucsot kaptam. ezek szerint már reklamálni is megtanultam angolul, hja, haladás ez az érettségi…