10 + 1 – könyves körút

Jó könyvekről olvasni, illetve könyvekről jót olvasni egyaránt lehet MC-nél, tőle és a könyvmolyos kandalló mellől jött a következő téma, hogy rittyentsek egy tíz plusz egy elemű listát jó könyvekről.

Homlokvakaró és könyékpiszkáló hümmögés után előhúztam egy kockás papír, huszonnyolc tagú listát szedtem össze a hirtelen emlékezetbe ugró címekből. Vagy volt az talán harmincnyolc is, de hirtelen került rájuk egy áthúzó vonal. Aztán eltettem pihenni. Munkaügyi viszontagságok és alváslemaradások, valamint kellemes karácsonynak beillő szabadságos hétvége után aztán most már tényleg behozandó a lemaradásom, megírtam a listámat.

A körmondatok királya nálam José Saramago, öregbácsis dünnyögése nagypapás emlékeket húz elő nálam, emiatt egy jókora pirospont, az összes többi meg azért, amit leír a regényeiben. Kapott Nobel-díjat is, hát nem véletlen, be kell látnom, persze biztosan nem a nagypapás mesélőkéjéért kapta, hanem a mondanivalójáért, de ide vagy oda, nálam elsőként ezért szívszerelem. José Saramago: Lisszabon ostromának históriája legyen tőle az ajánlás. Mert nemcsak a húszéveseké a világ és a szerelem és itt beleáshatjuk magunkat a történelem, az írás, a sétapálcás portugál úriemberek, valamint a szigorú és igazságtalan csinos lektornők életébe, ami valójában csak egy andalító keret ahhoz, hogy megtudjuk, mit változtat életünkön egy jó helyre elhelyezett “nem”. Istenem, ilyen szerelmes történetet nem nagyon tudok mondani, csak másnap. Aztán van még Saramagonak egy igen csak ajánlható műve, A barlang, azt meg azért, mert a családról amit ír, az úgy szép, szívbemarkoló, kegyetlen és reális, ahogy van az egész. És sose tudok dönteni, melyik a legkedvencebb könyvem e kettő közül. Mert ott van még az összes többije is, amelyek csak egy hajszállal.

2. Mindjárt a szépséges könyvek után jöjjenek a rémségesek, illetve hát azok, amelyek jó mélyen beleszántanak az ember lelkébe. Hogy jó lesz vigyázni, meg hogy tükröt tartsanak az őszinteségünknek, amelyet magunkkal szemben kell elkövetnünk. James Frey: Millió apró darabban. És persze a folytatása, a My Friend, Leonard. Mivel mindkettőt angolul olvastam, nem tudom a teljesen pontos érzelmi történéseket, de ami ebből átjött hézagos nyelvtudás ellenére is, az valami súlyos, léleksár és porbatiprás, valamint megkönnyebbülő felemelés. Erősen önéletrajzi a történet, de a drogok világából kiszabadulást nem is lehetne máshogy megírni. Amit Frey ad, azt visszautasítani nem szabad, mert nemcsak hogy bemutatja a lelki élveboncolást, hanem azt is megtanítja, hogy igazából az ember csak magára számíthat ebben a rohadt életben. És a rohadt talán még csak egy enyhe és nőies jelző.

3. Lucia Etxebarría: Szerelem, kíváncsiság, Prozac és kétségek. Mintha Almodóvar világából libbent volna elénk a három nő, azazhogy a Nő, csak három változatban… Mindannyian Bridget Jones és Pénelopé Cruz és a Szex és New York karakterei vagyunk egyben. Azazhogy Éva vagyunk. És ráadásul szabadszájúak és izgalmasak és lökött libák. Szórakoztató kis könyv, csak néha meg kell állni vele, aztán egy pár órás kihagyás után mehet tovább.

4. Baltazar Porcel: A vaddisznó szíve. A hármas pont, csak férfi változatban, amolyan Sean Connery-s kivitelben. De sokkal jobb. Akiben egy kicsit megmozdul a vér egy tangó láttán vagy két korty spanyol bor után, esetleg tortilla-chips rajongó, annak nem kell sokat beszélni a spanyol lélekről, jajj, illetve dehogyisnem, vele kell csak igazán beszélni, megtárgyalni, hogy milyen lenne egy esetleges virtuális plátói spanyol szerető… Az ajánlónak semmi köze a könyvhöz, csak a hangulata ilyen, amúgy teljesen oké a nyomozás, a történelmi kapcsolatok és a Don Juan. Hmm?

5. Szvetelszky Zsuzsanna: Mindenki harmadik. Pletykakutató szociológus a szerző és avatott kapcsolattanász. Szórakoztató szakirodalom, száraz morzsákkal itt-ott és lebilincselő bekezdésekkel amott. Ha kint esik és a könyvtárban hosszú sor áll a pult előtt, akkor le kell ezt venni a polcról, beleülni egy fotelba és nekiállni a darabjainak, majd aztán esetleg kölcsönözni, esténként olvasgatni, a buszon megfigyeléseket tenni és az irodában a csajok között apró információkat elejteni. Valahogy így tudnám lefordítani hétköznapi élményekre ezt a tudományt. Utána megragad minden, saját szemünkkel láthatjuk a könyv következtetéseit. Folyamatosan olvasva nem lányregény és csak vizsga előtt ajánlatos, kényszerből.

6. Joyce Carol Oates: Én nem az vagyok, akinek ismersz. Még jó hogy nem! De. Vitatkozok magammal, mert ez a történet-gyűjtemény nagyon erős. Hiába amerika, a mi kis magyar életünkben ugyanez van. Hiába érezzük képtelenségnek, tévészagú elrugaszkodottságnak egynémely esetét, hát honnan tudod, hogy mi van a szomszédodnál?! Naná, hogy ugyanez. És ráadásul a stílusa is jó, olyan bőralámászós. A fülszövegnek ne tessék hinni. Csak olvasni, megrökönyödni, fejcsóválni, eldobni vagy rajongani. Nem hatástalan olvasmány.

7.  Na látom, kezdek elbrutálosodni, ekézem a világot és láncfűrész-mosollyal lapozom a listát, megállj hát! Laza csuklómozdulattal visszarántalak ide a középkeleti vadregénybe, nesze neked Ismael Kadare és a Kettétört április. Mert itt van még becsület, van még család és van még hagyomány. Mert ennek így kell lennie, amíg világ a világ. Ja. Meg hát hogy mi értelme van? – teszem fel a kérdést az olvasása után. A válasz megpróbálja szavakba önteni azt az érzést, ami a történelem bőr alá ültetésével kapcsolatos. Hogy ez ösztön, józan ész, közösségi tudattalan vagy mi a fene… de mintha ez tartaná fönn az emberek fejét az állatvilágból. Vagy mégsem. Vagy a fene tudja. A háború végtelen.

8. Anthony Burgess: Beteg a doktor – jaj, hát ez már nagyon abszurd és fekete és nagyon röhögős. Elég sokára derül ki, de aztán már fetrengős. Hibbant.

9. Bármi Salman Rushdie-tól. De leginkább a Mór vagy a Sálímár bohóc. Vagy az Éjfél gyermekei. Vagy a Fúriadüh… jajj, hát vele mindig ez van, sehogyse tudok dönteni. Legyen akkor inkább a Sálímár bohóc, ez a legújabb nagyregénye és kicsit közelebb hozza a politikát, már ha valakit érdekel a híradókból ránk tukmált Afganisztán-szappanopera. Történelmi a köntös, szokásos szerelmi szál és a jellemző Rushdie-s stílus. Azért tettem a listára, mert nem rövid könyvek ezek, hanem hosszúak és kellően jókora élményt adnak, mondhatni klasszikus regényérzést kapunk. Ami manapság a klipkultúra és a sorozatfüggőség érájában nem megvetendő.

10. Tudom, hogy nehezen beszerezhető, csak a Könyvudvarban egyszer réges rég… de akkor is nagy kocka kaland a Jake Smiles: 1 Link. Ne higgye senki, hogy a Mátrix egy vicc. Ne legyen senki biztos abban, hogy a Hálózat jó. A virtuális világbeli kalandokban mindegyikünk Jake Smiles, ne rázd a fejed!

11. Ingmar Bergman: Laterna Magica. Mert csak.

Pub feeling

Camden Road Station, hosszú és kanyargó buszozás után jól esik egy hűsítő ale és egy kényelmes kanapé. Mielőtt belevetnénk magunkat a piaci forgatagba.

Pláza téma

A St Paul katedrális mellett épül ez a fura felületű ház. Mindjárt az jutott az eszembe, hogy itt Londonban már a hagyományos függőleges sincs divatban. Kicsit később megint errefelé bolyongtam, akkor láttam a másik oldalát is, az valamivel megszokottabb, mert plázakapuja van és mélygarázs lejátója. Tehát a vásárolgatás és a vásároltatás nem ment ki a divatból, csak mindig új a köntös.
Ezek után mit írhatok még erről a témáról?! A Szent Bevásárlás Napja következik hamarosan, azaz az augusztus 30-i Bank Holiday. Nemzeti ünnep státuszban van a nap, a bankok zárva, de a boltok nem. A legnagyobb szezonvégi kiárusítások hétvégéje ez. De szerintem erről már tavaly is megemlékeztem :)

bréking nyúz

most jött az email, hogy sikerült mind a matek, mind az angol érettségim, és már csak egy lépésre vagyok az államilag elismert vendéglátós szakképesítés elnyerésétől, szerencsére ahhoz már nem sok mindent kell tenni, tanulni semmit, csak egy kis papírmunka.
nem sokkal később jött egy sms az étteremvezetőtől, hogy az első önálló műszakom alatt volt egy titkos vásárlónk, aki 100%-os elégedettséget jelentett a központnak. kapok húsz font jutalmat. a kollégák meg hét napnyi szabad időt, mert a havonkénti két titkos vásárló megvolt, a következő meg csak szeptemberben jön.

Áztató eső

na ez van odakint. jómagam végre ágyban, az elmúlt három nap közelített egy búgócsigához. hétfőn jött egy hirtelen üzenet este, hogy pénteken mehetek vizsgázni angolból és matekból, megvan az új helyszín. keddtől folyamatosan dolgoztam, délután-este beosztásban, ami azt jelenti, hogy az esték hajlamosak elhúzódni. anyagilag ez jót jelent, lábfájásilag már kevésbé. aztán csütörtökön este akkora tömeg volt az étteremben, hogy már azt se tudtuk hirtelen, hová kapjunk, aki élt és mozgott, mind kiszolgált. mint később kiderült, a hozzánk nagyon közel lévő O2 Academy nevű koncertteremben Kasabian koncert volt, a fél város idejött meghallgatni, a harmaduk bejött enni, a maradék kétharmad meg klotyóra. persze hogy nem volt elég ember a műszakban. na hát maradtunk tovább, mire hazaértem, fél három lett. aztán hatkor fel kellett kelni, mert reggel kilenckor vizsga és odaérni is több egy óránál. délre végeztem mind a kettővel, akkor tudatosult bennem, hogy augusztus huszadika van. ettem rá a kínaiban egy isteni sült kacsát tojásos rizzsel, négy fontért. azután munka. majd rohanás haza, mert szombatra napközbeni műszakot írtak ki nekem. bemegyek kilencre, kissé zsibbadtan, a hat óra alvás valamennyit vasalt a huszadikai ráncaimon, de a lábamra már nem jutott elég pihenés. aztán délben közlik,hogy a vasárnap nyitós műszakom elmarad, mert cserélnem kell egy kollégával és vasárnap délután kettőre kell mennem, viszont ez azzal jár, hogy akkor délben hazamegyek és négyre visszajövök és lenyomom a szombat estét-kora éjszakát… na szép, így is lett, hajnali fél háromig bent ugrabugráltam a hamburgerek között.
ma vasárnap az idő kegyetlen volt, csigaként vánszorgott, pedig ott könyörögtünk az óra előtt többen is, hogy ‘haladjál már te dög’ – kimentem az utcára is, hogy csekkoljam a toronyórát, hát a se kapkodta magát…
és akkor este kilenckor kitört a megváltás, elkezdett szemerkélni az eső. ilyenkor a vendégeink eltűnnek, egyik se botorkál be, a valódi okot nem tudom, az összefüggést se, de ha esik, Brixtonban felszívódik az élet.
szeretem ezt a fajta esőt, középerőteljesen kopog a köveken, van valami felfogható illata és a levelek suhogása is monoton, meg a süppedő homokon…
már csak három szörnymunka nap és aztán kánaán egy hosszú-hosszú hétvégére. ha eljövend…
ps.
a furcsa szombati műszak közbeni négy óra szünetemben jól bevetettem magam a kedvenc könyvturkálómba, fincsi kis könyvet találtam a különc angolokról, pompás kirándulási alapanyag kőgazdagság idejére. addig marad a karosszék-turizmus.
ja és vettem öt fontért egy irdatlanul ronda, fekete-csillámos clogg-papucsot, szívecskés kivágásokkal, hellokitty dekorációval, rózsaszín pánttal. először észre se vettem, hogy nem egyforma méreteket raktak össze, és egyik kisebb volt, mint a másik. visszamásztam, kunyeráltam, mondta az eladó, hogy na jó, utolsó darab volt, amit megvettem, de pénzt nem ad vissza, hanem keres még egy utolsó utáni párat, hátha van másik méretben. szurkoltam, hogy ne harmincötöset rángasson elő. aztán talált egy negyvenegyeset, ó, hogy a rosseb, gondoltam, de sajnáltam volna többet költeni egy másikra, elhoztam. itthon meg észrevette, hogy a fenéket negyvenegyes, pont jó papucsot kaptam. ezek szerint már reklamálni is megtanultam angolul, hja, haladás ez az érettségi…

Tobzódás – avagy Camden Town Market

Micsoda meglepetes ez

Treasures from Budapest – BOOK NOW

25 September – 12 December 2010

The Royal Academy presents an exhibition of spectacular masterpieces from one of the finest art collections in Central Europe whose nucleus is formed by the exceptional Old Master paintings and drawings collection built up by the Esterházy princes.

Selected works by artists including Leonardo da Vinci, Raphael, El Greco, Rubens, Goya, Manet, Monet, Schiele, Gauguin and Picasso will be on display, many of which have not previously been shown in the UK.

Find out more and book here
Ma erkezett hirlevelben a Royal Academy of Arts oszi programja, valahol a kozepen bukkant fel Budapest neve es akkor neztem oda alaposabban. De milyen vidam dolog ez mar, hogy otthon mindennek csak toredeket lattam, vagy szetszorva, vagy kutyafuttaban. Egyetlen dologra vagyok kivancsi, vajon milyen okos kis tajekoztatot fognak osszehozni a kiallitasszervezok. Eddig akarhany kiallitason jartam, a tajekoztato anyagok mind magas szinvonaluak voltak, informativak, szorakoztatoak es nem sok kivetellel erosen tanito jelleguek. Ez az, ami markansan kulonbozik a magyar muzeumi elettol. Hat most elgondolkoztam egy pillanatra, vajon foglaljak-e jegyet erre a kiallitasra, vagy ne.

Mai napi kínzó kérdés

Ez meg mi a manó?

Egybesült királyság

Babi néni strandra ment, mi maradtunk fõzni, kártyázni és indokolatlanul nagy mennyiségû röhögést… kicsit becsiccsentve a sok cider után…

A tepsi úgy kezdődött, hogy alufóliába csomagolt dijoni mustáros csirkét sütöttem, közben kinyílt egy üveg körtés cider. Kicsit később rizst tettünk fel, sok fűszerrel és két fej hagymával a vízben. Rettenetes mennyiségű lilahagyma párolódott azután. A tepsi második köre a sütőben úgy kezdődött, hogy egy réteg rizs, egy réteg mustáros csirke (felsőcombok voltak, szép kövérek), egy réteg hagyma és fűszeres (delikát jellegű keverék) tejföl, majd még egy réteg rizs és tejföl. Irány a sütő, tíz percre, majd red leicester sajtot reszeltünk a tetejére (pörköltszaft stílusúra tud megolvadni), még tíz perc és teljesen készen lettünk. Még több cidert megittunk, a többi nem publikus, pikk dáma, snapszer, terítő a mosógépben és majd hamarosan fogjuk ezt ismételni. Királyságosság volt.

Beköszöntött egy esős évszak

Mondjuk fura is volt, hogy szinte egész nyáron semmi jelentős víz nem jött az égből. Száraz angol nyár volt, az újságok foglalkoztak is vele, hogy kivételes ez az év. Télen hó, nyáron száraz… Egyszer volt hőség is, harminc fok fölött járt a hőmérő két hétig. A július az szandálos szárazság volt, a múlt héten beköszönő augusztus is egészen jól indult. Aztán egyszercsak eltűntek a fokok a hőmérsékletből, tíz legalább hiányzott a megszokott 25-ből és hirtelen viharossá váltak az égi vizek. Egyik hirtelen zuhany el is kapott, de nagyobb kárt nem tudott tenni, vízálló lettem. (Második eset mióta kijöttem, hogy hipp-hopp szarrá áztam, statisztikába bele, de még mindig nem vettem esernyőt.)

Ennyi volt a tényleíró mellébeszélés, most jöjjenek a képek, amelyek a konyhai száradó kávézás közben keletkeztek az égen:

Természetesen készítettem olyan képet is, amelyen repülőgép kóborog az égen, de hát ez itt lassan olyan megszokott dolog, mint por a pusztában. Az a fura, ha nem lehet látni egyet sem. Ha ilyen van, tudjuk, a vulkán…

Éjszakai buszozás

1:47-kor végeztem. 1:55-kor mentem át a buszmegállóba a buszt várni. Negyedóránként szokott jönni az N159-es és fél óránként az N133-as. 2:00-kor jött egy N133-as. 2:12-kor már az utcánk sarkán  battyogtam kézben a telefonnal. A buszon úgy öten voltunk és alig kellett megállnia valahol. Közben meg annyira gyorsan hajtott a sofőr, hogy lobogott a hajam… 25 perc a menetidő egyébként. Éppen sikerült egy kommentet megírni a markomból, még ülve, aztán már kellett futni jelezni. Hát ez jó menet volt!

(ennyit akartam megírni már este, csak – gondolom a gyorsaság miatt – nem sikerült a kütyün befejezni, aztán meg fejest estem az ágyba)

Átalakulóban

A tanfolyami hét óta a feje tetejére esett a napi kis rendszeres életem. Az eddig megszokott reggelek (rohanni hajnalban a buszra és a műszakra) helyett most ráérek dél előtt felkelni, aztán sietősen ugyan, de jóllakottan menni a buszra, délután kell dolgoznom négytől éjjeli egyig. Aztán haza. Régebben ez a beoszts jól ment, most egy kicsit furcsa, bár nagyon hamar megint formába hoztam magam az éjszakai bagolykodásban.

Sajnos az érettségink lefoglalt időpontját törölték a nagyfőnökök, mert hogy ahová mentünk volna, az a hely túl sok pénzt kér egy olyan ‘szolgáltatásért’, amely az állami helyeken ingyen van. Tehát a vizsgát majd kicsit később tesszük le, máshol, ingyen, de még augusztusban. A nagyfőnök mondta, hogy neki nem ér meg 100 fontot az alkalom. Pedig mi próbáltunk spórolni azzal, hogy egy napon megyünk matekból is és angolból is. De nem tudtuk megúszni a díjat, 25 font fejenként és tantárgyanként a díj. Mint később megtudtam, egy közeli McD-ben lett volna, direkt nekünk szervezve és a szervezés és felügyelet címén kért pénzt annak az étteremnek a tulajdonosa.

Általános tanulság ebből, hogy már nem kell meglepődnöm ezen egyáltalán. Itt Angliában, a kapitalizmus bölcsője felett ringanak a dolgok, hehe, szóval itt az természetesen természetes, hogy olyan dologért is lehet pénzt kérni, ami egyébként ingyenes. Csak macerás, ha nem tud valaki erről. És aki nem akar kényelmetlenséget magának (információ felkutatása), az kifizeti a kért összeget és a szájába teszik a mannát. Hát úgy ennyi az egész. Viszont mi (a magyar főnököm és nagyszájú én) jó magyar mentalitással megáldottak lévén hajlandóak vagyunk pár kattintással többre az interneten és szánkba jön az információ.

Most szereztem még pár napot erősíteni az angol érettségihez szükséges készségeket. Tanulom a szavakat is, jajjajj, na ott nagy az elmaradásom. Kulturált angol nyelvből még nem vagyok jó, csak a paki-afro brixtoni szlengben…

És talán hamarosan el fog múlni a szörtyögés is belőlem, megfáztam erősen, most küzdök a köhögéssel, ki kell jönnie egyszer most már annak a szörcsögésnek… Az itt drogériában kapható szerekből kipróbáltam kettőt is, de csak vissza kellett nyúlnom a magyar tartalékhoz. Az legalább jó. Hamarosan elintézem az itteni háziorvosi regisztrációt is végre már, eddig lusta voltam vagy bátortalan, a fene tudja. Mondjuk ilyen hirtelen esetekre nem biztos hogy jó lesz, mert ahogy a lakótársaimtól hallom, mindig legalább egy hetet várni kell, mire bejut az ember az orvos elé. Egyrészt ezt megértem, hogy nem fontos dolgokban ne zaklassunk doktorokat, a patikus remekül ellát cuccokkal, csak beszélni kell vele. Másrészt meg kiszakadni a vattapuha magyar egészségügyi lehetőségekből, azonnali ellátás meg zsebborítékosan még több – nos, hát ez nem kellemes.