matekérettségi-függő lettem

A műszakvezetői tanfolyam elkezdése előtti napokban  kérdezték meg a főnökök a mekiben, hogy  akarunk-e gyakornoki programban részt venni. Ez annyit jelent, hogy GCSE vizsgát kell tenni  matekból és angolból és valamiféle vendéglátásból. Ez a vizsga az angoloknál az érettségi vizsgának felel meg, nekünk a felnőttekre kiszabott számolástani vizsgát kell letenni, az angol nyelv meg amolyan nyelvhasználat-helyességi vizsga. Mindjárt mondtuk, a főnököm meg én, hogy hát persze hogy megyünk, hiszen pénzbe nekünk nem kerül, csak szabadidőbe. Mindenki bólintott, mehetünk hát a mekis intranetre körülnézni. A vállalati honlapon regisztráltunk, löktek is elénk mindjárt egy szintfelmérő tesztet. A műszakvezetői tanfolyamra való utolsó rákészülési napomon mindjárt úgy is tettem, hogy főztem egy nagy adag rakott tésztát sajttal a maradék hűtőtartalomból, meghívtam a befejezésére a főnökömet és elkezdtük az ellenőrző feladatsort egy üveg fröccs mellett. Egy kicsit műszakvezetéstan, egy kicsit matek. Hát mire elfogyott az asztalunk tartalma és a bevitt tápanyagok a helyükre kerültek, hús a hasba, bor a fejbe, kiderült, hogy milyen az angliai matekvizsga. Ha helyesen meg tudom oldani ceruzával papíron az alábbi feladatot, hogy mennyi 32×27, akkor már jó munkát végeztem. Medián-módusz-rang a legbonyolultabb szintű matematika, egyenes arányosság, százalékszámítás és táblázatbóli adatkiolvasás, némi törtek és kész. Ennyi. Nevettünk már a végére, jajj, fájt a hasunk, emlegettük is a magyar szakközépiskolai szívatásokat… Lényeg az, hogy az L2 szintre tájoltak be minket, ennél magasabb már nincsen, egy kis tudásfrissítő munka után elméletileg jelentkezni lehet a nemzeti vizsgára.

Aztán egy hét kimaradt a tanfolyamom miatt, közben kaptunk e-tanárt is, aki nem egy robot, hanem valóságos személy, csak az interneten kell vele dolgozni, küld feladatokat és kérdésekre válaszol, és istápol, ha kell. A matektanár egy kedves öreg néni, beszéltünk már telefonon is, olyan csodás angolja van, hogy hátborzongatóan jó. Az angoltanár az egy sietős nyanya, erőteljesen érthetetlen szavakkal és akcentussal tárgyal, na vele nem beszélek, inkább levelezek, nem annyira kínos. Érdekes, a főnök matektanárja is kedves és az ő angoltanárja is érthetetlen volt, csekkoltuk, nem ugyanazok az emberek.

A tanfolyam után lett volna szabadnapom, de mégse lett, úgyhogy esténként piszkálgattam a feladatokat a neten, laza versenyhelyzetet csináltunk magunknak, nekem az angol a gyengébb, a főnöknek meg a matek. Ja persze, mert ő angoltanár, hheehh. És hétfőn este már ott tartottunk, hogy mindketten kaptunk gyakorló feladatokat a tesztre. Ha kettőn átmegyünk, jelentkezhetünk a Nagy Vizsgára. Van ezen kívül még nyolc feladatsor, azt majd megcsináljuk vizsgáig.

Kedd éjszaka-hajnalban gyorsan toltam egy tesztet, aztán bejelentkeztem, csak azért e sietség, hogy egy napra osszanak minket, lehetőleg egy időre is. Ma reggel már csörgött is az sms a telefonban, hogy kaptunk egy vizsgafelügyelőt, aki intézkedik a vizsgáztatásunk ügyében. Remek, augusztus 6-án megyünk délután. Addig még van nyolc nap és nyolc teszt, egyenkét egy óra, remek. A feladatok meg viccesek, bár az nem, hogy ekkora fejjel, meg ilyen fejjel… nem bírom megírni 40/40-re, valahol mindig elhagyok 6-7 pontot. Tiszta szörnyű. Na de majd gyakorlunk. És amikor karbantartás miatt a honlap állt két órát, ott rágcsáltam a ceruzámat, mikor mehetek már tesztelni…

Később aztán főztem babpörköltet és nekiültem angolozni, az súlyosabb, mert interaktívan fogalmazni is kell és nem egyszerű vita volt már az első feladatok között. Azt hiszem, talán szeptemberre érem el a tesztképes-szintet, ezer szót legalább meg kell tanulni addig, csak a választékosság miatt… még jó, hogy kiejtés nincs köztük…

apróságos szösszenet

ha minden igaz, szerdán tán lesz egy szabadnapom, tizennégy napnyi bohócoskodás után, az utolsó kettőben már másik munkakörben vagyok, remélem erősen, hogy kevésbé fog a talpam elfáradni, ülhetek majd este az irodában a leltárpapír felett. mint régen.
na ja, hogy el ne felejtsem, erősen nosztalgiaszaggal írom fel ide. az első itteni megmozdulásom a számítógépes nyilvántartó rendszerben egy üzletközi árumozgás könyvelése volt. ehhem. mint rég. aztán elszaladtam és lehúztam hat normált, ami négy-kettő volt és négyresajt, Ancsi légyszi ne röhögj hangosan.
illetve ebben az országban se képesek hibátlan névtáblákat gyártani.
nem tudok kellően gyenge teát főzni, hiába rántom ki a filtert gyakorlatilag már forrázás közben a vízből, a kész tea olyan erős, hogy nem tudok tőle aludni. azt hiszem, ideje megszervezni egy Garzon-tea importot.

Nagyobb sapkát akarok

Update 22 July

Így utólag már látom, ezzel a fejjel inkább villanyszerelőnek kellett volna mennem, mintsem Einsteinnek, a villanyszerelők itt most sokkal többet keresnek. És meg is találják…

egy kis olasz kávézó előtt találkoztunk

és voltak a falon bárányok is, egy pár házzal arrébb, álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal…

boris vian regényhős vagy orosz politikus?

mi a különbség

a két kép között?

1. A baloldalinak nincs kék háttere.

2. Ha a jobboldali az egység, akkor a baloldali háromszáz.

3. Alakra és méretre hajszál híján egyformák. Súlyban van egy aprócska eltérés, talán tizedgrammnyi. Azt nem tudom, hogy melyik javára.

4. Már láttam Londonban olyan automatát, amelyen volt házi felirat: kérlek ne dobjál be magyar pénzt.

5. A jobboldalinak egyik példánya a ‘kedvenc’ reggeli buszmegállómnál az aszfaltban van, beleolvadt. Vagy beolvadt, hmm.

6. A jobboldalinak egy másik példánya heves szívdobogást okozott a napokban. Egy teljesen angol nyanyának látszó vásárló kezéből került az enyémbe, tizedpillanat alatt dobbant be a köztudatba, ez az érme nem jó, nem lehet vele nálunk fizetni. Kértem a vendégtől egy másik pénzt, ő erre visszakérdezett, hogyan vettem észre ilyen gyorsan, ő nem figyelt fel rá. Hirtelen nem is tudtam mit mondani, csak azt, hogy úgy láttam, ez a pénzdarab nem angol. Végül is nem kellett nagyon belebonyolódni a magyarázatba, csak annyiban egyeztünk meg, hogy tényleg nem jó, adott egy másikat, egy királynőset a hátán és nekem adta a tízforintost.

Hát csak ez a különbség. A tizedmásodpercnyi előbb felismerés.

Később mutattam a másik magyar srácnak a zsákmányt, akivel együtt szoktunk kasszázni a reggeles műszakokban, ő mindjárt kérdezte, hogy úristen, dejó, kitől kaptad, magyar vendéged volt? Á, sajnos nem, csak egy angol nő, ak valahol visszajárónak kapta. Ó, azt hittem, magyarok adták. Á, hát nem.

Nem mellesleg, magyar vendég biztosan nem adta volna ide a pénzt, miután kiderült volna a csere. Erre mérget merek venni. A magyar vendégeink legnagyobb részben turisták, ők hangosak és bunkóságokat beszélnek egymás között, aztán angolul megszólalnak mint egy kecske, aztán nem értik, hogy mit beszélünk nekik vissza (pedig az ááákkkcentus az megvan!) és vagy kommentálják magyarul az eseményeket, vagy nem kommentálják, csak izzadnak. Az előbbi első változat alanyaihoz nem szívesen beszélünk semmilyen nyelven, csak esetleg valami lanyha bazmeget a pult alatt. Ilyenkor szokott érdekes pálfordulás előfordulni, viszontbazmegeléssel és utána nagy bratyizási kísérlettel. Ez a többség. Persze nem nyernek el semmit.

Volt olyan vendégünk is, nem sok, de volt már több, aki a fent említett második csoportba tartozik, csak áll és próbál minden idegszálával belekapaszkodni az elhangzottakba. Na ilyenkor mindjárt átváltunk a közös nyelvre, pár mondat erejéig csevegünk és ha még mindig nem kezdenek el bratyizni, akkor további eligazítási segítséget is adunk. Bár a legtöbb ilyen esetben előkerül egy kölyök, aki hibátlan angolsággal tárgyal bárkivel iskolai egyenruhában, csak a szülői nyakból lelógó fényképezőgép magyarázza a helyzetet.

Szóval vegyes a hangulat, bár a szívdobbanás még megvan.

időutazás

felkelés után

megvolt a nagy kávévíz forradalom, meg is ittam, felkeltem mégis, a nap süt, a munkahely vár, hát ilyen csipcsupságok történnek manapság.  már szinte könyörgünk az esőért, mert meleg van folyamatosan és nagy a por. ma reggel egy villanásnyit esett, holnapra hasonló várható. közben megtudtam, hogy az angol időjárási jelenségek tárgyalásakor (elítélni nem fogom, már megszokva megszerettem) és sima napi párbeszédekben a Future Simple igeidőt kell használni. megtanulom még egyszer, hátha fog esni jól. azután lehet jó nyár továbbra is, hogy ne kelljen zoknit hordani.

a hamburgergyárban van munka, sok, tanulnivaló is, a megbízhatatlan étteremvezetőnk egy kicsit borsozza a helyzetet. a jövő héten kedden megyek egy tanfolyamra, most harcolunk egy kicsit, hogy fizessék ki az ott eltöltött órákat (sok lesz), mert amint kiderült, a múltkori elsősegélyes napokat sem fizették ki. pedig azt mondták, hogy minden fizetve lesz. illetve mint kiderült, az étteremvezetőnknek szorongatják azt a bizonyos szervét, hogy túl nagy a bérköltség. ő meg azt gondolta, suttyomban letöröl pár órát az emberektől. nálam kicsit többet sikerült neki, de sarkamra kell álljak, nem vagyok rabszolga. ha ő akarja, hogy menjek tréningre, fizessen. a kapitalizmus tán működik, kénytelen vagyok az érdekeimet védeni foggal és körömmel, vagy még annál jobban. mindenesetre a tegnapi hőségben és a dolgok kiderülése után úgy gondoltam, néminemű extra élelem-juttatással próbálom kitömni a költségvetésemet. vészforgatókönyv esete forog, megittam 10 narancslevet a drágábbik fajtából, nem vizet, mint ahogy eddig szoktam. és egy szendvics belefigyelt a zsebembe hazafelé menet. ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott…  kicsinyes bosszúcska, de vállalom. ha meg sehogy se fizet ki, folytatom.

ha egyszer majd megint úgy adódik, hogy meleg lesz és szomjasak leszünk nagy csapatban, akkor megint sangria lesz az italunk és teszünk majd bele kicsi narancsból sokat és lime-ot is és összekeverjük jégen. remek vízipipás estéket tud okozni.

nézegettem repülőjegyeket mindenfelé a világban, a london-budapesti viszonylatban nem nagyon találok olcsóbbat az easyjet jegyeinél. a malév annyiért hurcolja el a seggemet egyik irányban, mint az easyjet oda-vissza böröndöstől. két óra húsz perc repülési idő alatt semmi különbség nem történik a két járaton, csak az egyiken adnak egy szendvicset ingyen. ezt nem akarom, hogy húszezerbe kerüljön. a british airways dettó a malév árain megy, extra költség odajutni a Heathrow reptérre, bár nem sokkal több, mint kimászni a Gatwickre.  hát erősen gondolkodom, hogy ha majd egyszer szeptemberben megyek magyarországra, valami kalandos alternatív utat csinálok, hogy legyen valami változatosság is. megnéztem a new york-i jegyárakat is, 400 fontért elrepítenek oda és vissza is hoznak. erősen gondolkodom…

A “hasadra süt a nap!” innenső oldaláról jelentem

Jelentem, nem volt kedvem felkelni.

Stratford, Olimpic Stadium

csak ugy mondom

http://inforadio.hu/hir/bulvar/hir-364219

a metró kultúrája avagy hogyan csináljunk életérzést

Tegnap este mászkálhatnékom támadt és ha már megvettem a legdrágább hetibérletet, amely jó vonatra is és mindenre, hát akkor egy mini-csavargást intéztem műszak után. A Victoria pályaudvarra rohanó metróban az alábbiakkal találkoztam:

skót dudásnak kell menni

sportnyár

az angolok kiestek a focibajnokságból, tehát már nincs annyi zászlós autó és england-jelmezes kocsmatöltelék, a meccshallgatás is megcsendesült a városban, a tévé is átváltott teniszre. Az ebédszüneti tévézés is felgyorsult, zümmögő-kórus helyett ovációs pattogás a rágásaláfestő zene. Belefutottam egy Murray-Tsonga meccsbe, mondhatom, a szám is tátva maradt, jó meccs volt, kénytelen leszek a hétvégén kiruccanni, tavaly is egy élmény volt. Na nem a játék, hanem amit ott felfedeztem.

Majd igyekszem nem elfáradni vasárnapra a kevés munkától :)