A fától az erdőt

csak egy kerítés választja el.
Közhelyszótárunk képes illusztrációt kapott, a legfrissebb idétlen-London képem.

Lesz majd még több is, sikerült feltuszkolnom a webalbumba a mai termést, kicsit túlterveztem az internet-kapcsolatot ugyan Peppa Pig rajzfilmek és mali énekesnők csapatos mp3-ba formázott relax-zenéjének letöltésével, de a vége annyi lett, hogy kész. És kimostam a mai zsákmányt is, továbbá púpra laktam a vacsora-pizzával, valamint egészen jó kis nap volt ez a hétfő, amit mostanában már csak Mondayoff-nak nevezünk. Monday – hétfő, dayoff – szabadnap és többé-kevésbé sikerül is együtt remekül elkölteni. Eltölteni.
Ma nem így indult, hanem majd holnap fog, mindenféle egyéb jellegű akadályoztatás miatt.
Aztán ahogy megbeszéltük telefonon, hogy majd megjön a keddvünk, már meg is érkezett a kánikula, 28-30 fok van és nem esik. A metróban sűrűn bemondják, hogy akinek lent melege van, vigyen vizet, igyon vizet és a következő megállóban jöjjön fel pihenni. Tavaly osztogattak vizet is a hasonló melegben, idén annyit mondott csak a Hivatal, hogy mivel a vízgyártók nem szponzorkodnak eleget és a City-nek most takarékoskodnia kell, nincs ingyenvíz. Mindenki használja a sajátját. Annyit tesznek azért a köz javára, hogy sokkal sűrűbben tájékoztatják az utasokat, nem mintha nem éreznénk lent, hogy dög a meleg.
Aztán amikor ez megérkezett a kertünkbe is ma reggel, elkezdtem pizzát sütni a konyhában és a tegnap esti gombás-szalonnás-paradicsomszószos cuccot betoltam reggelire, kertben, gyümölcslé, kávé.
És akkor felhívtam a Királynő Adóhivatalát, ugyan adnának-e nekem egy kis adóhitelt, ha már ilyen keveset keresek, mint. Úgy szokott ez menni (Working Tax Credit), hogy NI bejelentkezés, Home Office regisztráció után és legális munkavállalás esetén felmerészkedik az ember a netre és kitalálja, hogy mennyi segély jár azért neki, mert a fizetése nem ér el egy meghatározott jóléti minimumot. A minimálbérrel számított éves kereseten felül van még egy sáv, amiben mozogva jócskán szegénynek számít a polgár és ezért jár neki egy kis bukszafényezés. Pont ez az a mód, amikor a gyerekek utáni rengeteg pénzt is meg lehet igényelni, szóval a legnehezebben átugorható “vizsga” a nyelvtudásunkról, illetve az angol életből. Aki nem biztos magában, meg a többi kinti magyar is ezt tanácsolja kapásból, hogy a telefonbeszélgetés elején mindjárt kérni kell egy magyar tolmácsot és akkor azután lehet válaszolgatni a kérdésekre. (Mindenféle jövedelmi állapot, szociális feltételek és pénzügyi tervek szerepelnek egy sokpontos kérdőívben, jogi szavakkal megfogalmazva leginkább.)
A nagy izgalmamban (huszonegy percig pasziánszoztam a gépen, mire felvette a kezelő) elfelejtettem a tolmácsot kérni és csak a hivatalnok hangjára koncentráltam gyöngyöző homlokkal, aztán eljutottunk oda a végére, hogy igen, kaphatok adóhitelt, számítása szerint 25 fontot hetente, aztán majd ha többet keresek, fizessem vissza, mondta, meg hogy majd kiküldi a nyomtatványt.
Uhh. Remegett a lábam, de sikerült és csak egyszer volt az az elején, hogy rosszat válaszoltam. Tolmács meg sehol.
Vállon veregettem magam aztán Camden Town-ban egy ágyterítő méretű batikolt kendővel, négy fánkkal és egy könyvecskével, valamint elmásztam egy hirtelen cikkecske nyomán egy metró-bővítési múzeum-projektre, felmásztam a város egyik legmagasabb pontjára és ettem a város legnagyobb burgeréből. Aztán itthon még egy pizzát is, de most nem tudok fekve aludni, ezért aztán inkább befejezem, teregetek és terelgetek egy-két bárányt.
Képek és feliratok mindjárt holnap, ma már kedd van, minden kész, tehát a szokásos helyen (picasaweb.google.com/metaharis7)….