Glastonbury Festival, új kedvencet találtam

Erősen remélem, hogy nemcsak Angliában él a link, hanem bárhonnan meghallgatható. Most találkoztam az indavideó filmes oldalával, ígéretes, de bezárkóztak az országba, nálam csak egy nagy fityisz jön be.

Vissza a BBC-hez. Rodrigo y Gabriella.  http://www.bbc.co.uk/glastonbury/2010/artists/rodrigoygabriela/

Nézem, hallgatom a koncertet, majd’ szétveti a flamenco a monitort és a fülest. Képtelenség ülve hallgatni. És ami meglepő, a két zenész még a flamenco előtt heavy metalt nyomott, hát ez is átjön, az energianyalábot érezve nem is rosszul :)

*

A sárga dobozba töltöttem fel mintát, az első két szám az.

*

Egy nappal később.

Kiderült, hogy a BBC ezen videóit Magyarországról nem lehet megtekinteni. Erősen sajnálom. Megpróbálom majd valahogy lementeni, és majd teszek még több nótát a zenedobozba.

Kedves Országom, magadnál vagy?

Csak olvasom az otthoni híreket… kibontok egy üveg körtés cidert, kiülök a kertbe, egy cigire gondolok, és számolok. Próbálom a jövőt saccolni. Hallom a többi híreket otthonról.

Na csak annyit mondok, van itt kint nálunk még két üres hely.

*

Húsz perccel és egy pohárral később. Véleménymódosítás. Ügyes ez a Viktor, most egyszerre lett miniszterelnök és államfő is egyben, ám ha valami rosszul sül el, nem rajta röhögnek. Az EU-ban ha részt kell venni a politikában, rosszabb lesz, mint Torgyán? Vagy ez már egy királyköztársaság, új államforma? Vajon mikor lesz pénzcsere Magyarországon? Itt nálunk úgy van, hogy az uralkodó arca van a pénzen és minden pénz, amin az az arc rajta van, elfogadható. Ja tán sosenemlesz otthon euró, hát azon nincsen viktorarc… még egy pohárral meg kell innom erre a döbbent felismerésre, azt hiszem, el kell kezdenem a sorbanállást a brit passzportért.

Zsákmányállat máját mosod egy névtelen patakban

mindjárt rögtön ez a Kispál és a Borz nóta jutott eszembe szüntelen, szebbnél szebb gondolat, mert ki kell valahogyan szednem a hétfői zsákmányomból a szagot. Itt van a drága (oppsz, csak 9 font, 2,5×2,5 m, festett karton): A Camden Market egyik boltocskájában találtunk egymásra, kínai eladó, indiai hippi ruhában, füstölők az ajtóban, hastánc-ékszerek szerteszét, nna. Már a táskámban hamarosan kiderült, hogy elviselhetetlenül büdös a cucc, tettem mellé nejlonban később fánkot, az is megmurdelt ízileg egy óra alatt. Hazajöttem, bevágtam még éjszaka a mosógépbe, aztán ki a levegőre éjjelre. Egészen oké lett, meg is ázott hajnalban, de már megint rendben van, a Kétszerszáradt takaróm azonban még mindig nem tökéletes, maradt benne szag. Próbáltam azonosítani, festékoldószer a legközelebbi illatélmény, nem kellemes. A mosópor-öblítő kombó nem ellendél neki. Arra gondoltam, hogy kint hagyom a napon. Javít rajta, de vajon meddig tart. Arra is gondoltam, hogy kimosom megint, és teszek bele ecet. Hátha. DE mi lesz a színekkel?

És most arra gondolok, hogy kipróbálom a blog interaktivitását és megkérdezlek benneteket, nálamnál sokkal tapasztaltabb háziasszonyokat, hogy van-e valami megoldás?

*

Júliusra virradóan a helyzet a következő. A negyedik mosás után erősen orgonásan figyel a terítő a benti szárítón, majd reggel kiviszem még a napra. A festékszagot ma este már nem éreztem, biztos vagyok benne, hogy az a közepesen ergya ecet szedte ki, két mosással. Az ecetszagot meg a negyedik mosás tüntette el és vettem a teszkóban egy t.gazdaságos orgonaillatú öblintőt és a negyedét bele is öblintettem a gépbe, hadd szóljon… a textilfestékkel még nem végeztünk, azt hiszem, az még ereszt egy kicsit, a legutolsó körben az orgonakezelés mellé betettem a mai egyenruhámat (az nem fog) és két fehér munkás-törülközőt, enyhén szürkén jöttek vissza. Mondjuk ez most nem számít szerencsére. Viszont az orgonaillatnak neki lehet támaszkodni :))

Köszönöm mindenki jótanácsát, aszerint jártam el és most úgy néz ki, remek ágytakaró lesz, ha nem éppen a falra teszem a zsákmányt. Szagtalansága esetén majd holnap eldöntöm.

A szerk

aki ide azért kattint, mert bekötött szájú lányokat keres, az egy kicsit tájékozatlan. a nők MINDIG beszélnek. javaslom nézegetni a Mona Lisát – az egyetlen kivétel, nem véletlenül olyan kicsi és eldugott :))

A fától az erdőt

csak egy kerítés választja el.
Közhelyszótárunk képes illusztrációt kapott, a legfrissebb idétlen-London képem.

Lesz majd még több is, sikerült feltuszkolnom a webalbumba a mai termést, kicsit túlterveztem az internet-kapcsolatot ugyan Peppa Pig rajzfilmek és mali énekesnők csapatos mp3-ba formázott relax-zenéjének letöltésével, de a vége annyi lett, hogy kész. És kimostam a mai zsákmányt is, továbbá púpra laktam a vacsora-pizzával, valamint egészen jó kis nap volt ez a hétfő, amit mostanában már csak Mondayoff-nak nevezünk. Monday – hétfő, dayoff – szabadnap és többé-kevésbé sikerül is együtt remekül elkölteni. Eltölteni.
Ma nem így indult, hanem majd holnap fog, mindenféle egyéb jellegű akadályoztatás miatt.
Aztán ahogy megbeszéltük telefonon, hogy majd megjön a keddvünk, már meg is érkezett a kánikula, 28-30 fok van és nem esik. A metróban sűrűn bemondják, hogy akinek lent melege van, vigyen vizet, igyon vizet és a következő megállóban jöjjön fel pihenni. Tavaly osztogattak vizet is a hasonló melegben, idén annyit mondott csak a Hivatal, hogy mivel a vízgyártók nem szponzorkodnak eleget és a City-nek most takarékoskodnia kell, nincs ingyenvíz. Mindenki használja a sajátját. Annyit tesznek azért a köz javára, hogy sokkal sűrűbben tájékoztatják az utasokat, nem mintha nem éreznénk lent, hogy dög a meleg.
Aztán amikor ez megérkezett a kertünkbe is ma reggel, elkezdtem pizzát sütni a konyhában és a tegnap esti gombás-szalonnás-paradicsomszószos cuccot betoltam reggelire, kertben, gyümölcslé, kávé.
És akkor felhívtam a Királynő Adóhivatalát, ugyan adnának-e nekem egy kis adóhitelt, ha már ilyen keveset keresek, mint. Úgy szokott ez menni (Working Tax Credit), hogy NI bejelentkezés, Home Office regisztráció után és legális munkavállalás esetén felmerészkedik az ember a netre és kitalálja, hogy mennyi segély jár azért neki, mert a fizetése nem ér el egy meghatározott jóléti minimumot. A minimálbérrel számított éves kereseten felül van még egy sáv, amiben mozogva jócskán szegénynek számít a polgár és ezért jár neki egy kis bukszafényezés. Pont ez az a mód, amikor a gyerekek utáni rengeteg pénzt is meg lehet igényelni, szóval a legnehezebben átugorható “vizsga” a nyelvtudásunkról, illetve az angol életből. Aki nem biztos magában, meg a többi kinti magyar is ezt tanácsolja kapásból, hogy a telefonbeszélgetés elején mindjárt kérni kell egy magyar tolmácsot és akkor azután lehet válaszolgatni a kérdésekre. (Mindenféle jövedelmi állapot, szociális feltételek és pénzügyi tervek szerepelnek egy sokpontos kérdőívben, jogi szavakkal megfogalmazva leginkább.)
A nagy izgalmamban (huszonegy percig pasziánszoztam a gépen, mire felvette a kezelő) elfelejtettem a tolmácsot kérni és csak a hivatalnok hangjára koncentráltam gyöngyöző homlokkal, aztán eljutottunk oda a végére, hogy igen, kaphatok adóhitelt, számítása szerint 25 fontot hetente, aztán majd ha többet keresek, fizessem vissza, mondta, meg hogy majd kiküldi a nyomtatványt.
Uhh. Remegett a lábam, de sikerült és csak egyszer volt az az elején, hogy rosszat válaszoltam. Tolmács meg sehol.
Vállon veregettem magam aztán Camden Town-ban egy ágyterítő méretű batikolt kendővel, négy fánkkal és egy könyvecskével, valamint elmásztam egy hirtelen cikkecske nyomán egy metró-bővítési múzeum-projektre, felmásztam a város egyik legmagasabb pontjára és ettem a város legnagyobb burgeréből. Aztán itthon még egy pizzát is, de most nem tudok fekve aludni, ezért aztán inkább befejezem, teregetek és terelgetek egy-két bárányt.
Képek és feliratok mindjárt holnap, ma már kedd van, minden kész, tehát a szokásos helyen (picasaweb.google.com/metaharis7)….

az a tipikus vasárnap délutáni hangulat

erre mindenki emlékszik, magyar embernek kell lennie ilyen élményének, húsleves-rántotthús-kovácsapollónia, aztán egy jóízű sörös gyomorbuborék felső légúti eltávozása, nna. megvan hát az alaphang.

mert minden magyar recept úgy kezdődik, hogy csapdoss apróra hagymát és vesd zsírra, majd a többit ízlés szerint. ma úgy történt a délután, hogy a ritka pillanatokra jellemzően csodás egybeesések kerültek a naptárba. mindenki itthon volt ugyanis, délután négyre összeszaladt az összes lakó és csatolt részei. aztán nekiálltunk főzni, ugyan nem a kötelező vasárnapi kombót, de legalább a hagymák stimmeltek. néminemű elvetemült képriport következik, egyedül Lee szaladt ki a képből, úgyhogy nem tudok mutatni vörös angol pasit, aki egyébként megsúgásilag igazoltan nagyon jóképű, nem véletlenül tudta elrabolni a szomszédasszonyom sz… vagy majd meglátják, mindenesetre nekünk addig udvarias szótárként vendégünk. a pletyka üzemmódot ezennel kikapcsolom.

This slideshow requires JavaScript.

mindenképpen ott kezdődik a nap rendesebbik része, hogy hazaértünk, levetettük a cipőket és teleraktuk a konyhát alapanyagokkal. az ebédlőasztalon megy a szokásos hírvadászat, laptop bekapcsolva és vagy van háttérzene a kotyvasztáshoz, vagy nincs. most a szomszéd macskát cukkoltuk, aki mindig bejön egy ideje, úgy érzem, megszerette a csirkebőrt, elég sokat traktáltuk már vele. zene helyett magyar ciccegés ment, na ja, de angol macskának? ez a dög amúgy semmire sem hallgat, csak a szalonnás tasak nyitóreccsenésére mozdul. mindenesetre nem kövér, ez tán jelent valamit.
a csirkehús mellé dukál egy kis zöldség is, ugye a hagyma az elengedhetetlen és most megint gomba volt mellé, illetve a szalonna angol módra, azazhogy bacon, meg némi fűszeres paradicsomos olasz szósz, hogy ne csak látványa, hanem emléke is legyen ennek az ételnek. Volt is, fél óra rotyogást kellett csak csinálni.
Közben az angol populáció kilencven százaléka meccset nézett, az ajtónkból balra se, jobbra se egy teremtett lélek látszik, és ezért csak a csendes teregetést tudtam művészien kompozícióba véletlenfényképezni. Legközelebb inkább Babi nénit hívom le a strandra.
A vacsora jól sikerült és utána kidöglöttünk vízipipázni a kertbe, barackos-kávés ízben, utána gitárleckék a szomszédoknak és mi Ohio-t énekeltünk a Börtön ablakába.
The End. És boldog László napot kívánok minden érintettnek.

Virág

A dolgok sebessége halszálkákban mérhető

- június 19 – szombat, meleg, tízórás műszak a konyhán, sajtkockákat csentem a fiókból, este tízkor kellemes nyár
- június 20 – vasárnap, napközbeni műszak, a reggeli utáni általános pangás miatt (plusz a foci miatt a meccsek idejére kiürül a város) sok embert hazaküldtek, ezért amikor a vendégek visszajöttek, nem volt dolgozó, magyarul annyit tesz, mi ez a kötél ott mögötted? ja az a belem, hát dolgoztunk. este hatkor műszak vége, várom a buszt, az is csak szexuált (magyarul annyit, hogy b.. jönni), vettem nagy csokit vacsorára és nyolcra értem haza, aztán fájt a lábam és vártam a hétfőt
- a szokásos Mondayoff napján, a Szent Hétfői Szabadnapon délelőtt nem keltünk fel korán a nagy fáradtságra való tekintettel, csak telefonba tervezgettük bele a napot, azután mindjárt hirtelen dél lett és tömegközlekedve siettünk a találkozópontra. A Museum of London volt az úticél és nagyon izgalmas és mozgalmas és tartalmas és szenzációs helyet fedeztünk fel, vissza kell mennünk megint vagy még többször. Interaktív, színes, szagos, valóságos és modern múzeum, csináltam sok képet, kis videót (ezen be tudom mutatni, hogy milyen) és egy idő után tele lett a fejem információval, elteltem, aztán már csak szájtátva mászkáltam tovább, de ezt hatkor abba kellett hagyni, mert sikerült némi udvarias terelgetés hatására utolsónak elhagyni a múzeumot.
- keddtől – mert megjön a kedve ha vár a keddre… – elsősegély tanfolyamon kell részt vennem, három nap a mindenféle sérülés, stabil oldalfekvés és mesterséges légzés szakszavai és fogásai között. holnap még kötözünk, aztán vizsga. annyit láttunk, hogy a bizonyítványok már elkészültek, na ebből le lehet mérni a komolyságát a dolgoknak. mindenesetre a menedzseri vizsga előtt ezt még le kell tenni.
- szent pénteki és szombati szabadnapot ígért a főnök, jó magyaros reakcióval úgy fogadtam, hogy majd szombat este elhiszem… várom, úgyis behívnak extra műszakra…
- hétfőn reggel már nem tudtam bekapcsolni a jó öreg kis automata fényképezőmet, így aztán hamarosan az újrafelhasználási körbe küldöm (recikláltatom pár fontért). és hétfőn vettem is egy rettenetes nagy nyári szélben (Summer Sale at Jessops) olcsóért egy másikat, ő kék és egyelőre hasznos mindennapi zsebtartozék (49 fontért nem hagyhattam ott, hát értitek(.
- a tanfolyamon találkoztam magyar kollégával, rögtön mindjárt telefonszámot, mailcímet, ismerősöket és magyar múltat cseréltünk.

- megismerkedtem Észak-London rejtelmeivel és az órán túli buszozás fokozataival és még mindig nem láttam a londonszélét, hihetetlen nagy ez a hely. viszont találtam remek magaslati pontot, hamarosan vissza kell jönni ide fényképezni, már majdnem madártávlat.

- ettem chicken teriyaki nevű kaját, jó volt, aztán guberáltunk 4 billentyűzetet és csak a gombokat hoztuk el, valamint a bangladesiek nőpolitikáját megbukásra ítéltem.

- mindjárt csütörtök lesz és egy rakás dologgal majd mindjárt jövök… hehe, hózásveszély… :(

Eső is, foci is

A szokásos péntek esti szaladgálás, forgalmi dugó és lázas hétvégevárás most elmaradt. Meccs volt a tévében, Anglia játszott (azóta megtudtam, bénák voltak és döntetlen) a világbajnokságon. London hozzám közelebb eső része annyira kiürült, hogy előbb haza is küldtek az étteremből, a teszkó annyira üres volt, hogy lökdösődés nélkül tudtam bóklászni a polcok között (eddig még soha nem voltam úgy a teszkóban, hogy be ne szereztem volna kék és zöld foltokat a kocsiktól), a hazafelé vezető háromsávos úton kényelmesen átslattyogtam, sehol egy autó… mélabúsan esett ugyan, de ez Angliához se hozzá nem tett, se el nem vett…

Felfedeztem az egyik polc sarkában lengyel tejtermékeket, kicsit drágállom, de a kefíres doboz tartalma eléggé kárpótolt, kicsit híg, de semmi baj, minden más tökéletes volt vele és ezek után éljenek a lengyel bevándorlók! (kefíren és sörön)

Csendes szerda

Mostantól egy kicsit délutános műszakban dolgozom, este tízig.

Magyar vendégünk van, csirkepörkölt nokedlivel a vacsora és mindezek felett kellemes az idő a kertben reggelizésre.

Egyre jobb dolognak számít a parkban mászkálás és a csendes mászkálás. A kertünkben vannak megint rókák és lehet, hamarosan lesz egy pingpongasztalunk.

A jövő héten elsősegély-tanfolyamra kell mennem. Néha honvágyam van, de majd szerkesztek rá nyomókötést.

Találtam egy olcsó vonatjegyes lehetőséget, hamarosan vidékre tudunk látogatni. Illetve tájékozódtam nyugdíj-jellegű megtakarítási formákról. Szóval ez azt jelenti, hogy az otthoni vendégünk érdekes dolgokat mondott.

Egy könnyű sordarab libákra és angol fűre

*

A Kew Gardens botanikus kertben jártunk a múlt hétfőn.
*
Hogy egy kis szín is legyen a darab végén, azaz az ellenpont: Párizs ITT

vízhelyzet

barátaim családostul eláztak a Bódva miatt, még nincsenek egy hetesek az ikrek, most erősen gondolkodom, mit honnan hová tudok segíteni, majd jövök

Ne ess pánikba és mindig legyen nálad törülköző

Ez a klassz kis film azokban a napokban érkezett, amikor égetően aggódva vártam a híreket a Borsod megyei árvízről, a Bódva haragjáról és az edelényi helyzetről. Van nálam törülköző, ámbár. De bízzunk a legjobbakban.

Elefántnyi ünnep

Szökőkút-érzést mindenkinek!

A tavasszal megnyitott parkunkban (Brixton központ, pont az éttermünkkel szemben) épült egy kellemes kis szökőkút, semmi dísz és semmi medence, csak úgy jön a vízsugár a földből. A városban láttam már más helyen is ilyesféle szökőkutakat, ahogy érzem, eléggé trendi és népszerű. Zenével, kivilágítással is menő. A miénknek van világítása, a zenéről még nem hallottam semmit.
Az első igazi jó nyári napon, ami a múltkor volt és karcolta a hőmérőhigany a harmincast alulról, akkor tele volt a tér. A fényképen látható (alig), hogy nemcsak a járókelők élvezik, meg a kutyák és a madarak, hanem ez a kedves pár (nagyon vihogtak közben) elhozta a házinövényt is otthonról, lásson a muskátli világot.
Én láttam virágot :))
Tipikus angol hibbantság ez… teljesen természetes ugyanis, hogy a virágnak is vannak jogai.

Vendéglátás – hát minek néz maga engem?!

Vendéglátós dolgok
Tanulok most egy kicsit, mivel hogy a mindennapi nagyobb kenyér eléréséhez vizsgát kell tennem, ez itt szabály, aztán utána hadd szóljon, elindul a verkli. De előtte még egy kicsit magolni kell, jó vastag mappa, de minden alaposan benne van, amit a vendéglátásról tudni kell, mármint a gyorsvendéglátásról. Ha akarom, adnak érte szakmunkásszerű bizonyítványt is, zárójelben.
Nnade.
Akit hozzánk felvesznek dolgozni, annak meg kell tanulnia néhány dolgot. Az agyatlan zombi szintjének megfelelő magasságú a követelményszint, amikor túllendülünk a nyelvi korlátokon, azután már nincsen nehézség. Néhányszor gondolkoztam már ezen, miért nincs itt egy szál probléma sem, ha valakit kiküldenek utcát söpörni vagy mellékhelyiség roadshow van éppen, nincs probléma,
mindenki teszi a dolgát különösebb morgás nélkül. Emlékeimben szerepel ettől ellentétet állapot, Magyarországon, egy évtizeddel ezelőttről.

Már az első napon elmondják, nekem is elmondták, én is el fogom, ha arra kerül a sor, de csak azért, mert rajta van egy ellenőrző listán, amin végig kell pipálni a rubrikákat, ahogy itt szokás. Pontosan ugyanúgy, mint a munkavédelmi és balesetvédelmi szabályokat. Amit itt ángliusföldön szintén betéve tud mindenki, a különbség az én gyökereim és az itteni világ között az az, hogy itt mindenki figyel is ezekre a szabályokra.
A vendéglátás alaptörvényei is szinte közismertek. Nekem is hasznomra vált felismerni ezt a közismeretet és eltenni minden magyar beidegződést. Lehet találgatni, melyek – voltak – ezek.
Jó szabadon fordítok…

1. Tisztaság – A vendégek érzik azt, hogy egy tiszta étterem egy nagyszerű kiszolgálásnak az alapja.
2. Vendégszerető gesztusok – kis apróságok, amelyek különbséget tesznek, segítség a tálcát vinni, kinyitni az ajtót, utántölteni az italt, ilyesmik.
3. A rendelés pontossága – a vendégek azt hiszik, hogy a sűrűn elkövetett hibáka szegényes kiszolgálás jelei.
4. Valódi üdvözlés és valódi köszönet – a vendégek azt akarják, hogy barátságos és pozitív emberek szolgálják ki őket.
5. A menedzser a vendéglátóhely nagykövete – a vendégek nyugalomban érzik magukat, ha vezető látható és az vendéglátóként cselekszik.

A 2 méteres szabály

Habár nem lehetséges az összes vendéget egyenként üdvözölni, amikor belépnek az étterembe, azért azt elsődlegesen fontosnak kell tartanod, hogy barátságosan köszöntsd azt a vendéget, aki 2 méternél közelebb jön ahhoz a helyhez, ahol éppen állsz. Néhány példa:
- nézz rá és mosolyogj
- melegen üdvözöld (na ez az angoloknál egy Jónapotkívánok, egyszerűen)
- tudasd a vendégekkel, hogy azért vagy itt, hogy segíts nekik.

Bizony mondom néktek, ez működik! És könnyű, mert még az agyatlan zombik is tudják, így csinálják, az üzlet meg éldegél, nem is rosszul. És bármibe fogadok, hogy a lassúvendéglátás is pontosan ezen elvek szerint indul el.

The Hospitality Actions

1. Cleanliness - Customers feel that a clean restaurant is a foundation to great service
 2. Hospitality gestures - it`s the little touches that make the difference; helping with trays, opening doors, drink re-fills, etc.
 3. Accuracy of order - Customers believe consistent mistakes are a sign of poor service
 4. Real welcome and thank you - Customers want to be served by friendly, positive people
 5. Manager as the Hospitality Ambassador - Customers feel reassured if they see a Manager visible and displaying hospitality actions.

Use a 2 Metre Rule

Although it is not possible to greet all customers that come into your restaurant personally, you should make it a priority to acknowledge all customers that come within 2 metres of where you are standing with a warm greeting. Some examples include:
 - Giving eye contact and a smile.
 - Giving a warm greeting.
 - Letting customers know that you are there to help.