Ördög és pakol
április 29th, 2010 § 6 hozzászólás
Már egy hete csak a mamára gondolok… majdnem. Hanem inkább kinyitva hever a bőrönd a szobában, jártamban-keltemben hajigálom befelé a cuccokat és ellenőrző listákat sárgacetlizek. Közeleg a repülés ideje, el kell tervezni nemcsak a az addig hátra lévő napokat és a kirándulás napjait, hanem mire hazaérek, addigra is el kell intézni a csipcsup rezsibefizetést például és nem szabad elkanászodni hagyni az angol pénznyelő szervezeteket sem. Nem utolsó sorban mosni kell.
De nem lenne a Szent Szabadnap hétfője mászkálós, ha nem a mi napunk lenne ez a hétfő. Megint jött egy, megint mentünk. Képek folyamatban.
Szerdára ezen felül adódott még egy fél szabadnapnyi idő, amolyan zseb-városnézés. Célzottan most már harmadik nekifutásra elmentünk a Photographers’ Gallery-be, ahol megtekintettük a német tőzsde által szponzorált fotográfiai díj győztes alkotásait. A falról felszedett tájékoztató programfüzeteket érdekesebbnek találtam. A könyvesboltjuk eléggé lenyűgöző választékot tartalmaz, ugyan a város legjobb fotós könyvesboltjának mondják magukat, nem értek egyet.
Nem sokkal később nevet kapott az a tendenciánk, amely szerint ha egy kis utcába csak úgy befordulunk és a tanácstalanságot akarjuk ezzel megkerülni, akkor
- vagy egy kitűnő kulináris élményű kisvendéglőbe botlunk,
- vagy valami agyament és szájtátó félamatőr-profi kiállításra cseppenünk be,
- vagy seholnemjegyzet fantasztikusságok tárulnak az objektíveink elé, persze az ingyenes látványosságok kategóriájába.
Tehát már van Kis Utcába Befordulni Nagy Kaland Mindig házi alaptörvényünk. Ezzel a lendülettel bementünk a Carnaby Street bevásárlókerületecskének sarkán található Liberty-be, amely iszonyat régi épület és azt saccoltam rá, hogy a pláza őse. Olyan kreatív bútor válogatást találtunk a tetőtérben, hogy tátott objektívvel tudtam csak álmélkodni.
Képek már vannak internetesítve, feliratok hozzájuk még nem.
Nem csodálom, hogy elbűvölt benneteket ez a bútorbolt, tudnék választani én is :-)Arról a különleges formájú hintaszékről látom több fotó is készült, nekem is tetszik, de nagyon jó asztalokat és székeket is láttam. Igazán kedves, hogy megosztod velünk is a látottakat.Remélem majd az olasz élmények is megjelennek a képeken, egyedül indulsz felfedező túrára?
na ez a bútoros történet ez teljesen véletlenül pottyant az ölünkbe. árcédulák is voltak, nem mondom, némelyiknek három számjegyes volt a címkéje, a nagyobb darabok nem szégyellték magukat ezer font fölé menni, azokat már nem mertem fényképezni. kopott NDK-s sörpad háromszáznál több fontért, na ez meg sznobság. de azért nagyon látványos volt.
persze hogy fogok fotózni Olaszországban, naná ezért megyünk oda, a régi olaszhon járó buszos bandámmal :)
Meta, valami szabadnapfélét én is kibírnék…
Annyira futja, hogy reggelente idekukkantok és kész. Dógom van, doszt. /Nem panasz!:) /A képeket talán majd otthon megnézem. (Ha meggyógyul a gépünk, mára talán lesz megint. És akkor még a már egyáltalán nem aktuális sonka-kalács képeket is elküldhetném végre. Mert az ígéret szép szó, ugye:)
ígéret szép szó, sonkával takarni úgy jó! ja és végre egyszercsak majd utolérjük magunkat és egymást levéllel :)) ez már ereklye lesz, sejtem ;) a levél előtti írások a levélről, ami majd menni fog… olyan tolsztojos báj lengi be az egészet, szeretem :)) szóval már én is írom… :))
szabadnap legyen, legalább egy!
Tolsztojos báj:)) Hát röhögnöm kellett, hajnalban! Ez nagyon tetszik!
A báj,mint szó maga,az se semmi,no és általában mindketten “kifejezetten” bájosan írunk. A levélírás-előkészítést, a jelzéseket a készülő, már majdnem elkezdett-megírandó leveleinkről viszont tényleg belengi tolsztoj-féle báj – találó, Mása, galambocskám.
Írok, meglásd, hamar:
Olga
(Hogy ez csehovi névhasználat?! Annál jobb:)Sőt: Sirály…)
késő esti válaszvelőt megrázó röhögés
sirály, vágod, höhö :)))