Közlekedési Vállalat Művészet

Politikamentes bejegyzés ez.
A Piccadilly metrómegállóban kaptuk el ezeket a plakátokat egy hete, iPhone minőség, de talán egyszer megcsinálom rendes géppel is a képeket, egyelőre itt megvannak, hátha nem cserélik le őket olyan gyorsan – mint sok más mindent a városban. Úgy tapasztalom, van sebessége ennek a városnak, valahol a kapkodó ringlispíl és a tornádó előtti tízperc közé lehet betenni a hangyabolyba. Lánglelkű költői kép, az álmos nyárvégi por – el kell ettől szakadnom, az már a múlt és nem jön többé vissza. Vagy én nem megyek oda egy ideig.
Nagyon sokszor érzem ezt a pörgést és azt a kényszert is, hogy dokumentáljak valamit belőle, hogy egy nyomot hagyjon legalább, amin a lassulásos korszakaimban kicsit tudjak elmélkedni. Illetve arra is jók, hogy megértsem, mi van körülöttem. Nagyon sok minden jóság, van amit ugyan elsőre bántásnak érzek (erőszakosság, nyomulás, durvaság), de ha túl teszem magam rajtuk, minden egyes esetben rá kell jöjjek, tanulok belőlük. Ide kell változnom, most itt élek.
No.
A képek a közlekedési vállalat logoját csavarják meg egy kicsit, művészeti fűszerezéssel.