Vizet áraszt

Egészen élvezem azt, hogy már hat körül világosodik és ha megyek a szokásos reggel hetes műszakomra, már lehet olvasni a megállóban. Már ha nem esik… Mert tegnap és előtte fútt a szél rendesen, ma meg már itt az égi víz… Általános tehát a dal mindenfelé a világban, kár, hogy a második fele is, csak itt az még hangsúlyosabb. És durvábban szól és csak egyszeri alkalomra.
Van egy kollégám, Bangladesh a szülőhazája, minden hazai szokását hozta magával Londonba, no meg a feleségét is, vallásostul. És bukik a nagy mellekre. Nekem sajnos, mert egyszerűen nem bírom lerázni, az első munkanapom óta nyaggat azzal, hogy most már ideje dugnunk. Mert hogy ha én már ennyi idős vagyok és nincsen férjem, akkor az azt vonja maga után, hogy szexelhet velem akárki férfiember, nem kell házassági ajánlatot tennie. Magyarán szabad a préda. Na bumm. Még a végén visszasírom a Sárgát?!