Bangladeshi barátok

Csütörtök este vendégségben. Házassági évforduló. Kollegális meghívás volt, át is bumliztuk érte a várost, kimentünk egészen keletre, összességében azt mondhatom, nagyon megérte. Bekukkanthattam egy totálisan más kultúra konyhájába és Evan barátai remek társaság voltak, valódi idegenvezetők voltak és büszkék a bangladeshi értékekre. Az első ételes képen volt az a hal, amelyet nem tudtam teljesen megenni, több szálka volt benne, mint halhús, ráadásul jónéhány helyen roppantul csípett is. Ilish mach a neve. A currys csirke finom volt és enyhén currys csak. A legnagyobb meglepetés az volt, amikor elmondták, miért is esznek kézzel. Ők úgy gondolják, hogy kézzel enni jó, javítja az ízlelést. Azt hiszem, ezt még próbálgatnom kell, de csak a “majd” időtávban.